Mathieu Kassovitz: A gyűlölet (1994)

Eddig minden rendben

A film kezdő képsorai után egy történet, egy vicc hangzik el. Egy ember zuhan le az 50 emeletes épület tetejéről, és minden 10 emelet után azt mondja magának: eddig minden rendben. Ám nem a zuhanás számít hanem a földet érés, a becsapódás. Így zuhan a mai francia (és nemcsak a francia) társadalom a becsapódás, a megsemmisülés felé. Kassovitz szerint, jó lenne megállítani a zuhanást.

A magyar származású Mathieu Kassovitz forgatókönyvének szomorú apropóját az adta, hogy egyik barátja meghalt rendőrségi fogságban.  A legjobb filmjében (nem véletlenül Cannes-ban a legjobb rendező díjat kapta 1995-ben), A gyűlöletben (La Haine) három külvárosi párizsi fiú egy napját mutatja be az erőszak, a kirekesztettség, a megbélyegzettség, a többségi társadalom és a kisebbségi lét közötti feszültségek ábrázolásával.

A három fiatal férfi a francia kisebbségi lét három meghatározó szegmensét reprezentálja: a zsidó származású Vinzet (Vincent Cassel), az arab Saidot (Said Taghmaoui), és az afrikai Hubert-t (Hubert Koundé) összeköti az egymás iránti barátság és szeretet, a kirekesztettség, valamint társadalmi helyzetükből fakadóan a gyűlölet nézőpontja.

A film nyitó képsoraiban összecsapást láthatunk a rendőrség és a külvárosi fiatalok között. A film eseménye ennek az éjszakának a másnapján játszódik, ahol a három főszereplő napját követhetjük végig. A fiúk kommunikációjának fókuszában Abdel áll, a barátjuk, aki kómában fekszik kórházban, miután az előző éjjeli balhé során megverték a rendőrök. Vinz elárulja barátainak, hogy talált egy töltött fegyvert az összecsapás helyszínén, amelyet mindenhová magával cipel, és azt hangoztatja, hogy ha Abdel meghal, bosszúból ő is megöl egy rendőrt. Szemet szemért, fogat fogért.

Kassovitz a fekete-fehér dokumentarista képekkel, utcai dialógusokkal, ruhákkal, helyzetekkel, a párizsi külvárosi lét ötvözte angolszász reggae és rock zenei kultúrával, az amerikai és afrikai öltözködési stílussal egy meghatározott szubkultúrát, az európai nagyvárosi gettókultúrát mutatja be, annak ellentmondásaival, küzdelmeivel, sajátos maszkulin erőszakvilágával és értékrendjével.
A két szemben álló csoport: a hatalom (rendőrség) és az elnyomott (a külvárosi) leszakadt réteg.  Az erőszak közvetítésében folyamatosan jelen van egy harmadik, a media, amely közvetít, állást foglal, konstruál.
Ezen a helyen az erőszak, az agresszió az élet meghatározó eleme, olyan, mint a víz vagy a levegő. Az egyik meghatározó jelenetben az épp nyugodt külvárosi környezetet zavarja meg egy dj sajátos mixével: Edith Piaf Je ne regrette rien és a Supreme NTF rap együttes Police című számának (melynek refrénje: Fuck the Police) szubverzív vegyítése robban bele a látszólagos nyugalomba.
Kassovitz itt is és a filmben végig azt igyekszik hangsúlyozni, hogy az erőszak a legbékésebb pillanatokba is betörhet hirtelen, mint például, amikor a fiúk a belvárosba mennek egy barátjukat felkeresni, és a belvárosban honos udvarias rendőrök mellett egyszercsak felbukkannak a vadállat rendőrkollégák. Hubert-t és Saidot jóformán ok nélkül (valószínűleg a bőrszínük miatt) beviszik a rendőrörsre, Vinz elmenekül. Az őrsön megalázó módon (itt is utalás történik etnikai hovatartozásukra) kínozzák őket a rendőrök. Avagy Vinz fürdőszobai jelenete, amelyben Robert de Niróra hajaz a Taxisofőrből.: “Are you looking at me?” és a kezével revolvert utánozva szimbolikusan szétlövi a fejét a tükörben.
A gyűlölet több társadalmi igazságtalanságra is rámutat, több problémát is érint: bevándorlás, szegénység, társadalmi feszültségek, rasszizmus, erőszak, agresszió. A három főszereplő a körülöttük tomboló rasszizmus ellenére összetart. A három fiú három különböző karakterrel rendelkezik: a forrófejű Vinz, a békítő Hubert, és a naiv, ám borotvaéles eszű Said. Mindhármuknak szimbiotikus kapcsolata van az erőszakkal, az agresszióval: Said drogot árul, Hubert egyrészt bokszoló, de drogot is árul, melynek bevételéből az anyját támogatja, hogy ki tudja fizetni a villanyszámlát. Vinz fizikai megjelenése, kefehaja skinheadre emlékeztet, viselkedése agresszív, amely viszont szöges elellentétben áll azzal, hogy az anyjával, nagyanyjával és húgával lakik egy fedél alatt.
Ahol nincs munkalehetőség, ott a drogárusításból tartják fenn magukat a rászorulók. Ezt visszaszorítandó a rendőri jelenlét igen erőteljes ezekben a negyedekben, ami állandó összetűzésekhez vezet a helyiek és a rendfenntartó erők között. Kassovitz a helyiek, a kilátástalan, perspektíva nélküli  elnyomottak mellett foglal állást.
A rendörségi kaland után a három fiú lekési a hazamenő utolsó vonatot, s egy elvetélt autólopási kísérlet után kénytelenek hazagyalogolni. Közben különböző kalandokba keverednek: skinheadekkel kerülnek konfliktusba, képzőművészeti vernissage-on balhéznak, etc. Közben egy utcai kivetítőn meglátják, hogy barátjuk, Abdel belehalt sérüléseibe. A jógyerek, Hubert egész nap arról próbálta meggyőzni Vinz-t, hogy az erőszak erőszakot szül, a rendőrgyilkosság értelmetlen. Végül hazaérnek, elbúcsúznak egymástól, Vinz átadja a fegyvert Hubert-nek, belátva, hogy nincs rá szüksége. Said és Vinz elsétálnak, ám egy arrajáró jelzés nélkőli járőrkocsiból kipattan két rendőr, az egyik Vinz fejéhez nyomja pisztolyát, amely elsül, és Vinz holtan esik össze. A zárójelenetben Said kétségbeesett arcát látjuk. Majd puskaropogás hangját halljuk. Elérkezett a becsapódás pillanata.
A szomorúság, az erőszak ábrázolása mellett a filmet mélyen átitatja a szeretet, a humor, melyekkel Kassovitz esélyt lát a gyűlöletet legyőzésére.

17 Responses to Mathieu Kassovitz: A gyűlölet (1994)

  1. gabdor says:

    A három főszereplő fiú napjának egyik fő pontja, mikor végre eljutnak abba a kórházba, ahol barátjuk, Abdel fekszik. A látogatást azonban nem engedélyezik a rendőrök, s egy kisebb balhé után el is viszik őket a kórházból. Nemcsak a kómában lévő Abdel kapcsán, de számos esetben is kiderül, hogy még a legveszélyesebb helyzetekben is számíthatnak egymásra a fiúk. A bosszú pedig többször is megnyilvánul a film során. A film végén, a tető-jelenetben a francia forradalom eszméi is elhangzanak, az egyenlőség, szabadság, testvériség közül azonban csak az utolsó igaz a főhősökre. Vajon ez a kényszeres sorsközösség, az élet-halál közti állapot élményei valóban tehetik-e őket testvérekké? Illetve vajon Sayid, akiről biztosan tudjuk, hogy a történetet túlélte, vajon bosszút fogad-e barátai elvesztéséért, s Vincent-hoz hasonlóan reagál, vagy inkább kerülni kezdi a balhékat?

    Gábriel Dóra

  2. rosztov says:

    Érdekes film volt, érezhetően akart valamit, sajnos azonban számomra nem jött át. Dramaturgiailag találtam benne kivetnivalót, de devianciák szempontjából érdekes felvetéseket is. Ilyen például a művészet megjelenése ebben a slumös-gettós környezetben (tánc, zene) vagy az a motívum, hogy bárhova is menjenek hőseink, mindenhol balhéba keverednek, ha akarnak, ha nem, mert olyan viselkedési mintákkal vannak ellátva, mely nem teszi lehetővé, hogy “viselkedni” tudjanak. Ebből a szempontból párhuzamot lehetne vonni a Trainspottinggal is.
    Zentai A.
    Ui.: Vincent Cassel egyébként remekül hozza figuráját, nagyszerű színész, ajánlom ebben is: http://www.port.hu/visszafordithatatlan_irreversible/pls/fi/films.film_page?i_film_id=53352

  3. Papp Julianna says:

    Vajon a kilátástalanságon és a kisebbségi léten kívül más is összetartja-e ezeket a fiúkat? Többször megnyilvánul, hogy mennyire eltérően gondolkodnak a dolgokról: : „Ha jártál volna iskolába tudnád, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül!” A három főszereplő között talán nincs valódi szeretet, csupán a külső hatásokkal és elvárásokkal szemben alkotnak erős kohéziót. Ha jobb társadalmi helyzetben lennének, akkor is lenne közös témájuk?

  4. melania e.-o. says:

    1. Az öreg bácsi szibériai lágertörténete rámutatott korábbi generációk által megélt tragédiákra. Mikortól is tart a “zuhanás”?

    2. Csak dramaturgiai véletlen, hogy a főhős fiúk otthonában nem találkoztunk apákkal?

  5. Nagy Orsolya says:

    Hogy lehet, hogy éppen akkor látja be Vinz a rendőrgyilkosság értelmetlenségét, amikor megtudják, hogy Abdel meghalt?

    A párizsi jelenetben megmutatják, mekkora a kontraszt az ottani és a külvárosi rendőrség között. Előfordulhatna-e (hasonló előzményekkel) a zárójelenet, a pisztollyal való fenyegetés, majd a pisztoly véletlen eldördülése Párizsban is?

  6. urkomanita says:

    Milyen társadalmi folyamatoknak köszönhető, hogy egy egész külvárosi nemzedék kikerül a társadalmi körforgásból? (A főszereplők nyilvánvalóan egész nap nem csinálnak semmit, s ez valószínűleg felnőttkorukra sem fog lényegesen megváltozni). Ezek a kapitalizmus termékei? (Láthatjuk, hogy a film mennyire aktuális maradt mind a mai napig.

    A rendőri brutalitás a filmben túlmutat vajon a konkrét telepi lázadáson? Itt konkrétan arra gondolok, amikor a belvárosban elkapják Saidot és Hubert-t a rendőrök. Mivel a megaláztatás a belvárosban történik, tekinthető-e a hatalommal való visszaélés általános megnyilvánulásának, amely a társadalmat áthatja, és emiatt nem konkrét események váltják ki?

  7. Csizovszki David says:

    Úgy gondolom, hogy a film egyik legfontosabb mondanivalóját a wc-ben megjelenő alacsony öregúr mondja, amikor elmesél egy történetet egy barátjáról. A történet lényege, hogy ha valaki nyújtja a kezét, hogy segítsen akkor ne utasítsd vissza. Véleményem szerint ebben benne van minden, amit a bevándorlókról/cigányokról/szegényekről gondolunk Európában. Lehet az Franciaországban vagy akár Magyarországon is. Azonban tényleg elég az, hogy csak a kezünket nyújtjuk? Nem lehet, hogy pont az állami ellátórendszer termeli újra a szegénységet? Nincs jobb megoldás?

  8. Fazekas Anna says:

    1.) Több példa is van a filmben arra, hogy a gyűlölet nem szül gyűlöletet. Legalábbis megtorlást nem. Vinz a skinheadet sem lövi le, rendőrrel sem végez. Azonban eljön egy pont, amikor a film egésze alatt az erőszak ellen lázadó fekete srác ragadja meg a fegyvert. Tehát az egyén személyisége csak egy szelete az agressziónak, agresszivitásnak. A körülmények felülírják mindezt. Mégis mi történhet ilyenkor? Abban a bizonyos pillanatban, amikor a düh szertefoszlik (nem éri meg megölni a skinhead fiút) vagy fellobban. Külön erőből táplálkozik ez a két folyamat/változás? Mi bennük a közös?

    2.) Számomra a wc-jelenetben látható idős úr története kettősséget hordoz. Egyrészt a cselekvést (megfogni a segítő kezet), másrészt a lemondást, a hátrahagyást (elengedni a nadrágot a szégyenlőség ellenére). Úgy érzem, ennek tanulsága (a választás nehézsége) valóban túlmutat a filmen, gyűlölködni nem lehet bűnhődés nélkül. Még ha a bűnhődést nem is az igazságszolgáltatás, hanem az egyén rója ki magára. A bosszú is hasonlóan működik, semmi sem garantálja az egyenlítést, túl is lehet szárnyalni az eredeti, a megtorlást kiváltó agressziót. Megéri-e az erőszak, megéri-e a bosszú?

  9. karaib says:

    1. A zuhanás metaforája az elkerülhetetlenséget sugallja. A társadalom zuhanását nem lehet megállítani, a becsapódás be fog következni a problémák beismerése ellenére is?

    2. Vinz bosszúját valóban a barátja iránt érzett szeretete táplálja? Úgy viselkedik, mintha csak ürügyet keresne arra, hogy végre használhassa a fegyvert.

  10. Csanyi Gergely says:

    Mennyiben tekinthető a film a dr. Edward T. Hall által írt antropológus munkájának a Rejtett Dimenzióknak a reprezentációjának? Hall arról írt, hogy modern nagyvárosokban különböző kultúrák vannak relatíve nagyon kicsi helyre beszorítva és ennek az állapotnak szükségszerűen robbannia kel. Hiszen a filmben nem a különböző nemzetiségi vagy etnikai szubkultúrák szembenállása jelenik meg, hanem az kilátástalan szegénységben élők és a hatalmat képviselő rendőrök szembeállása.

    De többször felmerül a filmben az a probléma, amit Hubert meg is fogalmaz: „Tőletek ki véd meg?”. Az-az egy társadalomban ki véd meg attól, akinek hatalmat biztosít, maga társadalom, hogy képes legyen megvédeni a társadalom tagjait?

  11. ErdeiPeterBalazs says:

    1. Franciaországban, azon belül is Párizsban, illetve annak elővárosaiban az ezredforduló utáni évtizedben újabb súlyos, elhúzódó, nagy tömegeket involváló tüntetések, zavargások zajlottak, amelyeket a film látnoki erővel jósolt be. A filmben relatív részletességgel, precizitással kerültek bemutatásra társadalmi és csoportszintű jelenségek, különböző típusú konfliktusok, problémakörök egy korábbi, 90-es évekbeli megmozdulások eseménysorába történő részleges beágyazás révén. Az újabb utcai agresszióhullámot kezelő szervezetekre, hatóságokra, politikai erőkre, esetlegesen független tanácsadókra hatott-e Kassovitz alkotása? A valóság és film hatóerei bezáródó kört alkottak, ezáltal betöltve a filmművészet maradandó gyöngyszemeinek egyik legnemesebb funkcióját, feladatát?
    2. Milyen nem társadalmi szintű, hanem a családi (neveltetési stílusból, sajátságokból fakadó) színtér által adott értékek emelték ki Hubert, a Vincent és Said személyiségrajza által ábrázolt szubkultúrális közegből eszmei síkon? Ebben lehetett-e szerepe a fiúk etnikai hovatartozásának (három gyökeresen különböző történelmű, kultúrájú csoport tagjai ők hárman)?

  12. Katus says:

    Mennyire lehet a kirekesztést, a bevándorlók problémáját, a multikulturalizmus csődjét Franciaországtól elvonatkoztatni?
    Más országokra is hasonló tendencia, hozzáállás figyelhető meg?A választ tudjuk…de ennek ellenére egyre inkább felfelé ível a migránsok száma. Mindez hova vezet? Van kiút? Meg lehet állítani a zuhanást? A francia kormányfő talán éppen ezért tesz egyre több szigorítást a bevándorlókra nézve?

  13. i.viktoria says:

    A film végén -vélhetőleg- Said két barátjai is meghal. Barátai elvesztése, az átélt események vajon milyen irányba viszik tovább Said sorsát? Átértékeli a múltat, és belátja, hogy a gyűlölet nem megoldás a problémákra? Vagy még erősebb indulatok támadnak benne a bűnmegelőzési szervek iránt?
    Said arab, Vinz zsidó, és Huber afrikai származású. Ez a három etnikai csoport sok támadásnak van kitéve. Elképzelhető, hogy a kirekesztés az, ami összehozta őket?

  14. h.reka says:

    Megengedhető-e egy demokráciában, ahol az állam a szociális biztonság megteremtését elmulasztja, illetve elhanyagolja, ott “zéró toleranciával” lépjen fel a rendteremtő szerepében?

    Kiterjeszthetnénk-e a filmben megfogalmazott, de súlyának mégsem megfelelően kezelt problémákat egész Európa területére? Értem ezalatt a társadalmi olló kiszélesedését, a perifériára kerülő, frusztrált, főleg külvárosi fiatalság helyzetét, valamint a közoktatási rendszer anomáliáit.

  15. simonedina says:

    Nekem úgy tűnik, hogy Vinz nem feltétlenül a barátja halálát akarta megbosszulni, vélemény szerint az egész addigi életében eltűrt sérelmekért akart elégtételt.

    Hubert a film alatt a jó megtestesülése, aki tudja mi a rossz, és mi a jó. nem engedi, hogy Vinz meggondolatlanul cselekedjen. Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy az utolsó jelenetben mégis használja fegyverét. Elbukott a jó? Vajon ez milyen hatással volt Saidra? Rájön, hogy értelmetlen az öldöklés és a bosszú, vagy tovább erősödik benne a bosszúvágy?

  16. Pádár Csaba says:

    A filmből nem derül ki pontosan számomra, hogy mi vezetett a gyűlölet ilyen szintjéhez, de a gyűlölettel teli lelki állapotot jól bemutatja. Tényleg egy olyan rendszerről van szó, aki kisemmizi, támogatás nélkül hagyja, „bezárja kintre” a külvárosi fiatalokat, vagy inkább bizonyos állami intézmények hibás működéséről az életterükben? Said is rávilágít, a belvárosi rendőr még köszön is…

Vélemény, hozzászólás?