Danny Boyle: Trainspotting (1996)

A Trainspotting a 90-es évek brit kultfilmje Irvin Welsh könyvéből készült, aki egyébként maga is feltűnik a film egyik kisebb szerepében (ő adja Rentonnak az ópiumkúpokat). Danny Boyle rendezése egy szubkultúrát, nevezetesen a 80-as évek végi heroinfüggő szubkultúráját veszi górcső alá. Az Ewan McGregor által alakított anti-hős, Renton megtestesítője a normatív társadalmi elvárások elleni lázadásnak. A film elején Renton narrációja explicite felhívja erre a figyelmet: “Én nem az életet választottam.” A narrációt épp az teszi erőteljessé, hogy ellenpontként Iggy Pop “Lust for Life” című száma dübörög alatta. Iggy Pop az egész film kultuszfigurája, Renton példaképe, egyrészt mert a kábítószerkultúra meghatározó celebritása, másrészt a szubverzivitás, a normatív értékrend ellen tiltakozás élő legendája. A film egészét végigkísérik az ellentétek. A hely meghatározó.  Meghatározza a szereplők identitását, akik Skócia provinciális, lepattant környezetében lézengnek, mindenfajta cél és perspektíva nélkül, egyedüli nyomot az hagy rajtuk, ahogy állomásról állomásra (trainspotting) át – meg átlyuggatja a tű vénájukat, és a heroin megkezdi útját a véráramban.

Renton és drogfüggő barátainak mindennapjaiban nemigen történik semmi. A  baráti társaság, Beteg fiú, Tommy, Begbie, Spud és Renton élete a függőség körül forog. A fiúk közül csak Begbie nem drogfüggő, ám ő alkoholista, ráadésul olyan alkoholista, aki saját dependenciáját fel nem ismerve ítéli el a “függőket”, a társadalom által illegitimnek tartott szerek fogyasztóit.

Edinburgh zárt világából a szabadulást London nyitott, inspiratív multikulturális közege adhatja. Edinburgh a függőség London a megtisztulás szibóluma.  Renton a kábítószer leszokása után Londonban vállal munkát.

A film képi világa is az ellentétek dinamikájára épít. A józanság szürkesége, a belőtt állapotok színkavalkádja vagy a leszokás gyötrelmes hallucinációinak váltakozása rímelnek Renton különböző állapotváltozásaira.

A filmben különleges szerep jut a nőknek is. Allison, a heroinfőggő gyereke meghal, mert a nő életmódja miatt elhanyagolja gyermekét. Tommy HIV fertőzött lesz szenvedélye következtében, ám halálát végső soron barátnője okozza, aki nem fogadja el tőle az ajándék macskát, majd az Tommynál marad, és toxoplazmózissal fertőzi halálra őt. Spud barátnője azzal kínozza a fiút, hogy hat hétig nem fekszik le vele. Rentont pedig 15 éves barátnője ébreszti rá, hogy ideje továbblépnie: a heroin már egy letűnt kor kultdrogja, elszállt felette az idő, akárcsak Iggy Pop felett. A lázadás is kiment a divatból, ideje megfelelni a társadalmi elvárásoknak.

A Trainspotting az öndestrukció és a destrukció középpontba álításával drogellenes üzenetet hordoz: mi a drogfogyasztás következménye? Halott csecsemő, HIV fertőzöttség, börtön, depresszió, frusztráció, reménytelenség, barátaink elárulása. Arányban van-e a sokszor néhány perces-órás élvezettel az egész életen át tartó szenvedés és pusztítás?

Renton végül drogos múltját, barátait elárulva, ám mégis a szer segítségével (egy drogüzlet nyélbeütésével jutnak pénzhez a fiúk) reintegrálódik a társadalomba. Happy ending, győz a “Lust for Life”.

Danny Boyle: Trainspotting (1996) bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. gabdor hozzászólása:

    Renton a film bevezetőjében azt állította, hogy úgy döntött, nem az életet választja, hanem a heroint. Tehát akkori élethelyzetét saját döntésének, szabad elhatározásnak tulajdonította, mégis folyamatosan ezzel a döntéssel ment szembe, amikor próbált megszabadulni függőségétől. Az elhatározás megszületett benne, de akarat (és megfelelő közeg) nem volt hozzá. „Ez most tényleg az utolsó (lesz).” – mondta egészen a film végéig. Kérdéses, hogy születhet-e egy olyan helyzetben komoly döntés, amikor a társaság, munkanélküliség, korábbi élet helyszínei stb. kötik az embert, illetve az alkotás felajánl-e reális kiutat egy hasonló problémákkal küszködő ember számára. A film szerint nem kell sajnálni semmiféle áldozatot, a filmvégi megoldás mégsem egy kivitelezhető válasz. Így kérdéses marad, mi a kiút a heroin-függőségből?

    Renton a film feloldásakor sem hibáztatta magát a történtekért. Ez annak fényében is érdekes, hogy tudjuk, őmiatta szokott rá Tommy, aki egyébként az egyedüli, aki a drogozásba hal bele (bár közvetett módon, mint a kisbaba). Az alkotás hollywoodi elemeinek felülreprezentáltsága a mellékszálakban is tetten érhető, s a humor és kifejezett kifigurázásra szánt jelenetek miatt élvezetes is a film, nem süllyed a néző depresszióba (mint mondjuk a Rekviem egy álomért c. film megtekintése után). Felmerült bennem a kérdés, hogy az ehhez hasonló filmeket mennyire lehet tanító célzattal megmutatni egy fiatalnak, ha a követésre kijelölt szereplő tetteinek nagy része mégis csak megkérdőjelezhető?

    Gábriel Dóra

  2. Petényi Sára hozzászólása:

    A film vége számomra nem jelentette azt az igazi happy end érzést.
    A filmben erősen benne van a fogyasztói társadalom kritikája is, s a végén a mondat, hogy “(…) az életet választom. Már alig várom, olyan leszek, mint te.” számomra azt jelenti, hogy ebben társadalom két lehetőséged van: vagy teljesen kilépsz (ahogy Renton tette korábban) vagy betagolódsz és minden nyűgjével elfogadod ezt az életet. Nekem hiányzik egy harmadik opció, egy alternatíva, hiszen a társadalmi rend, amiből Renton kilépett nem változott, tehát miért lépne bele vissza boldogan Renton?

    A másik, hogy nem értem, hogy Renton miért nem mentette meg Tommyt? Akkor mikor visszatér Londonból, nyilvánvaló, hogy barátja nagyon kilépett ebből a világból, s az is nyilvánvaló, hogy barátja a pénzt még több drogra költi majd.( ekkor már Renton az “életet választotta”)

  3. melania e.-o. hozzászólása:

    1. A filmből kiderül-e ki felelős a bemutatott devianciákért? Egyéni vagy társadalmi döntések, cselekvések eredménye a bemutatott generáció devianciája?

    2. A film eleji felsorolásból úgy tűnik, Renton elítéli a társadalmi normákat, a film végén azonban a normatív társadalom tagjává szeretne válni. Minek a hatására dönt a főhős a normatív értékrend mellett?

  4. Csizovszki David hozzászólása:

    Nekem se volt happy end érzésem a film végén, sőt inkább azt éreztem, hogy na megint egy önámítás a sráctól. Azért mondom ezt, mert az egész film során fontos motívum volt a pénz után futás a drog miatt, és végre rengeteg pénze volt, valamint a film végén lévő monológot ugyanolyannak éreztem, mint az “ez az utolsó lövés” mondatot. Vajon nem csak illúzió, hogy végre van pénze és akkor le fog szokni a heroinról? Mi szükséges ahhoz, hogy egy heroinista teljesen elfelejtse a drogot? Egyáltalán lehetséges ez?

  5. Csanyi Gergely hozzászólása:

    1.: Nincs-e túl romanticizálva a film abból a szempontból, hogy nem igen mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy heroinista szervezete hozzászokik a kábítószerhez és egy idő után már nem szükségképpen jobb a heroin mint az élet (mint a kábítószeres életpálya elején) csak újra élhetővé teszi az életet?

    2.: Nincs-e a filmben túl könnyedén ábrázolva a szociális vonal a heroinisták és a normatív emberek között? Tehát Rentonnak heroinista időszakában is vannak tiszta barátai és tiszta korszakában is vannak heroinista barátai, a szüleivel a heroinista korszakában sem romlik meg igazán a viszonya, amikor pedig sikerül egy időre leállnia, mondhatni egyszeren tud belehelyezkedni a munka világába. Vajon bármennyire is valóságos ez?

  6. Nagy Orsolya hozzászólása:

    1. Mennyire életszerű Tommy példája, aki korábbi életvitelével, elveivel szembemenve, “mindössze” a szakítás hatására kezd el drogozni? Azzal sem magyarázható, hogy közvetlen környezete milyen módon hat rá – van köztük drogos, olyan, aki éppen leáll a szerekkel, illetve alkoholista is.

    2. Ha Sick Boy-nak valóban annyival könnyebben megy, miért nem próbál mégsem leszokni a drogokról? Ennyire komolyan érvényesülne a “Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?” gondolata egy ilyen közegben?

  7. karaib hozzászólása:

    1. Miért tartották fontosnak az alkotók, hogy a társaság egyetlen nem drogos tagjára ruházzák a legunszimpatikusabb figura szerepét? Begbie iszik, dohányzik, szerencsejátékokra költi a pénzét, nem beszélve arról, mennyire agresszív…ő az életet választotta?
    2. Rentonnak sokszor nem volt lehetősége az életet választani, annak ellenére, hogy szerette volna: jó példa erre, amikor hozzáköltöztek egykori barátai, visszarángatva régi életébe. Talán csak a körülmények (főleg a pénz) hiányoztak a váltáshoz?

  8. bozsodiblanka hozzászólása:

    1. Hasonló gondolatok jutottak eszembe a társadalomból való kilépésről, mint Petényi Sárának. Tényleg nincs harmadik lehetőség? Csak úgy lehet kilépni a társadalomból, ha az ember szakít annak pozitív rétegeivel is? – pl. hivatás, családi és baráti kapcsolatok (amik nem pl a kábítószer köré szerveződnek). Vagy a fogyasztói társadalomból való kilépés lehetősége csak önámítás? Vagy ha mondjuk valaki leköltözik egy tanyára és önellátó gazdálkodásba kezd, akkor az tekinthető a harmadik lehetőségek egyikének?

    2. Volt bármiféle megfontolás a mögött, hogy a film pont Tomy karakterén keresztül mutatta be a kábítószerfüggő élet negatív kimenetelét? Volt valami céljuk azzal, hogy pont a csapatból az egyik legkiegyensúlyozottabb, legrendezettebb szereplő hal bele a heroinba?

  9. urkomanita hozzászólása:

    1. Renton a film elején lenézően beszél a fogyasztói társadalom “normális emberéről”. Azt mondja, hogy a heroin számára minden más értéket helyettesít, s a filmben azonban mégis nagyon sokszor leszokik, időről időre megjelenik nála ez az igény. Akkor az elején elmondott monológ csak kognitív disszonancia redukciónak tekinthető, hogy önmaga számára meg tudja magyarázni saját droghasználatát?

    2. A film végén Renton szinte teljesen alárendeli magát barátainak. Hozzáköltöznek, terrorizálják, újra drogozásra bírják. Hogyhogy nem lázad fel ez ellen? Ez csak a Tommy miatt történt bűntudatának köszönhető, vagy egyszerűen megszokás? Lehetséges-e, hogy azért lopja el a közös pénzüket, mert ezzel visszaadhatja nekik a rossz bánásmódot? (ezt ugye nem ismeri fel, rossz emberként címkézi magát, de közben Spudnak hagy pénzt, akit kedvel, és aki sosem bántotta őt).

  10. rosztov hozzászólása:

    Annyiszor láttam ezt a filmet, hogy sajnos megválaszolatlan kérdés nem sok van bennem. Az adaptáció alapjául szolgáló könyvet is háromszor olvastam, nagy kedvencem. Inkább kiemelném a szociológiai szempontból érdekes motívumokat.
    1. Francis Begbie. Begs képviseli a társadalom számára elfogadható devianciát. Csak annyira függő (alkoholista), hogy nagyjából (látszatra) még “normális életet” tudjon élni, csak annyira erőszakos, hogy macsónak tűnjön tőle, emellett pedig hihetetlenül lenézi a drogosokat.
    2. Barátok. Az egyik legjobb kép a filmben: Renton épp egy “viktoriánus lakóházban” mutat egy lakást néhány érdeklődőnek. Épp jó útra tért, kezdenek rendeződni a dolgai. És ekkor barátai egy szekrényből kiugorva letámadják az egész életét. A barátok, a másodlagos szocializáció nem hagyja őt magára csak úgy.

    Zentai A.

  11. Pádár Csaba hozzászólása:

    Számomra a filmben megjelenő kép a társadalomról és magáról az országról vet fel kérdést. Gondolok itt a “világ legrosszabb WC-je” jelenetre; vagy a vonatmegálló a semmiben, ahonnan a hőseink elindulnak kirándulni a “semmibe”; vagy az elmaradhatatlan Edinburgh fesztivál (de van még ennél is több kép, amit most nem sorolok fel). Summázva, a rendező egy nyomasztó Skóciát tár a néző elé. Ezzel azt próbálja érzékeltetni, hogyan is látja a világot a heroinfüggő? Vagy esetleg, arra próbál célozni, hogy a kemény drogok használata és a hozzá kapcsolódó deviáns életmód, inkább a lecsúszott társadalmi rétegek, régiók sajátja?

  12. gargyaeniko hozzászólása:

    Vajon Rentonnak mi kellett volna ahhoz, hogy abbahagyja a heroinozást magától és nem csak annak árán, hogy elkapják a rendőrök és a bíróság előírja neki a rehabot?Mindenképpen arra volt szüksége hogy kikerüljön abból a környezetből és távol azoktól, akikkel együtt mindig belőtte magát?

    Az a kérdés bennem is felmerült, hogy a film Renton és a barátai mindennapjait úgy mutatja be hogy látszólag nincs semmi dolguk, kötelezettségük, csak a drog beszerzése és fogyasztása teszi ki az idejük nagy részét és ez így jó. Nem lehet, hogy a filmben sokall inkább a pozitív oldalát emelik ki a drog fogyasztásnak és menőnek állítja be, még a negatív esemény ellenére is az érződik a fimből hogy megéri ezt csinálni. Vajon ez nem mutat “rossz” példát a nézőnek és ösztönzi inkább a drog használatra, mint sem hogy egy reális képet mutatna, ami talán komolyan elgondolkodtatja a nézőt a függőség problémájáról?

  13. tothfloraemese hozzászólása:

    Bár furcsa párhuzam, engem a film bizonyos szempontból a Lilya 4-ever-re emlékeztet. A prostitúció és a drog témája is mintha kényszerítene bizonyos sztereotip képek használatára. A drog témája egyenlő a leszokás (és a sikertelen/sikeres próbálkozások) témájával. Érdekes lehetne egy egészen más szemszögből, az ágencia McAdams-i tipológiájával vizsgálni a drogfüggőséget és kilépni a filmben is bemutatott tehetetlen drogfüggő, a sodródás képeiből. Ugyanakkor az ágens tudatos cselekvőként megjelenített drogos máris felvethetné a másik klasszikussá vált kérdést, a túl pozitív képet és ezzel együtt az esetleges drogfogyasztásra való biztatást.

  14. ke hozzászólása:

    1. A film – talán, hogy értékmentes tudjon maradni -, leginkább csak magát a droghasználatot mutatja be, és csak felszínesen foglalkozik az oda- és a kivezető úttal, illetve, az ezzel járó szenvedéseket sem láttatja kellő mélységben. Ezáltal nem tűnik-e mindössze egy unaloműző tevékenységnek a drogfogyasztás, olyannak, mint amire a film címének egyik értelmezése is utalhat („spotterkedés”)?
    2. A film végén Renton úgy hiszi, hogy a pénzzel megkapja, amire vágyik, a lehetőséget arra, hogy felhagyjon az eddigi életmódjával. De vajon bármilyen lehetőség jelent-e kiutat addig, amíg a belső nyomás (kínnyomás) nem akkora, hogy egy valódi, belülről fakadó elszánást és akaratot eredményezzen?

  15. judit_kiss hozzászólása:

    A film igazi kultuszfilm. Idilli világa egyszerű megoldást ajánl a hétköznapi problémákra. Egyszerű leállni, amikor akarsz, szerelmi bánaton segít a heroin, a fizikai függőség tünetei gyorsan elmúlnak (a lelki függőség meg sem jelenik), stb. Ez vajon megfelelő, használható példát mutat a fiataloknak? Jó azt kommunikálni feléjük, hogy a drogokkal minden könnyem megoldható? És lejönni róluk sem annyira nehéz? Sőt az életed jobb lesz ettől az élménytől?

    Az, hogy Renton csak a film végén “választja az életet”, sok pénzzel a zsebében ismét egy kulcsfontosságú jelenet. Miért csak X ezer fonttal a zsebedben lesz méltó az élet arra, hogy azt válaszd? Ez a rengeteg pénz változtatja meg tényleg az életed?

  16. Fazekas Anna hozzászólása:

    1.) Film azt közvetíti, ha valaki droghoz nyúl a felelősség elöl (ami a munka világával, a normális élettel járna együtt) igyekszik menekülni, távol tartani tetteit önmagától. Csak az önös érdekek, egyéni élvezetek, a drog megszerzése számít. Amikor azonban a felelősségre vonás kézzel fogható lenne – lásd meghal a baba – nem marad más, mint ismét a felelősség alóli kibúvás. Újabb adag heroint kér az anya. Még ennek a tragédiának sincs elég „felrázó” ereje ahhoz, hogy az anya vagy bárki letegye a drogot. Mindez tehát egy öngerjesztő, körkörös folyamat része? A függőséggel járna? Vagy a személyiség problémája?

    2.) Mind a film végkicsengése, mind az odavezető út azt üzeni, hogy a pénz (természetesen abban a mennyiségben, ami már több a napi adag heroin áránál) a gyógyír, a leszokás kulcsa. Barátait átverve Renton nagy összeget birtokolhat, így már „normális életet” élhet, ahogyan „mi” tesszük. „Mi” a képernyő túloldalán, akiknek vélhetően elég pénzünk van, ahhoz hogy a fogyasztói társadalom kínálatával (monológ a film végén) lépést tudjunk tartani. Renton „hozzánk” hasonlóan a drognélküli életet választja (sugalmazza, de nem derül ki pontosan). Akkor tehát, azoknak akik szegények, azaz nem rendelkeznek elég pénzzel, szükségszerűen drogosokká kellene válniuk? A film kulcsfigurájának pályafutása ezt a dichotómiát állítja fel: nincs pénz, drogozik; pénzhez jut, „normális” életet él…

  17. i.viktoria hozzászólása:

    Miután Tommy maga is drogfüggővé válik, Renton (épp tiszta állapotban) ezt nem akadályozza meg, sőt, ő maga segít beadni a heroint. Tommy halála után Renton vajon nem érzi magát felelősnek a tragédiáért?
    Renton a film során többször leáll, megpróbál leállni a szerekről. Ám a társasága, barátai révén újra használója lesz a drogoknak. A végén miután pénzhez jut nagy fogadkozásokba kezd, hogy milyen életet is kezd élni. Ez azonban vajon meddig fog tartani? Ameddig van pénze? Vagy épp amíg nem akad össze megint olyan barátokkal, akik visszarántják őt? Hiszen amikor volt munkája, akkor is a barátok hatására újra zűrös ügyekbe keveredett.

  18. ErdeiPeterBalazs hozzászólása:

    1. A film végén Renton alkalmazni kezdi közvetlen társas terében a viszonosság normáját, miszerint, ha valaki jót tesz velünk, azt úgy érezzük, viszonoznunk kell: Spudot megajándékozza egy számára jelentős készpénzadaggal, cserébe amiért nem riadóztatta az alvó sorstársait. Az ábrázolásra kerülő eseményeken túl Renton életútja vajon stabilan a normatív értékek köré szerveződik? Eme és egyéb, az emberek minél boldogabb, hatékonyabb, zökkenőmentesebb együttélését elősegíteni hivatott norma gyakori alkalmazása, megélése, mély lelki síkon való megértése lezajlik-e benne, mint személyiségfejlődése egyik aspektusa?
    2. A földi poklot megjárt Renton képes-e profitálni mélyrepüléséből életútja vetületében? A várható potenciális, múltjából fakasztható, kovácsolható előnyök meghaladhatják/meghaladják-e a személyes szinten elszenvedett járulékos veszteségeit? Az anti-hősök alkotta csapat egészére vonatkoztatva hogyan jelenhet meg a fenti előnyök/veszteségek mérleg?

  19. kmarti hozzászólása:

    1. Az életben vannak átalakulások, transzformációk, ahogy a filmben is lefestett szürke skót valóságból való kijutás igénye. Vajon a drogok, amik el tudnak érni egy bizonyos szintű tudatállapot transzformációt, ezért válnak-e fontossá?

    2.A heroinizmus és általában a függőség nem egy embert érint, nem egy ember személyiségét, hanem annak közvetlen környezetét is erőteljesen deformálja.
    Renton családja ugyan próbál segíteni, de alapvetően a film elég kritikusan ítéli meg őket, ami egy szintén sztereotíp magyarázatot kíván arra adni, hogy Renton többek között miért vált heroinistává. Szeretik azt bemutatni, hogy milyen nehéz is egy heroinistának. De arról miért nem szól a történet, hogy milyen mondjuk egy családnak kezelnie azt, ha az egyik tagja heroinista vagy bármilyen függő? A tehetetlenség érzés, a folyamatos félelem attól, hogy esetleg végérvényesen elveszítjük a másikat, szerintem ugyanolyan nyomorúságos és kilátástalan harc, mint amit maga a heroinista él át a leszokásért való küzdelemben. Ez a két oldal nehezen talál egymásra és kicsit egyoldalúnak éreztem ezt a dolgot a filmben.

  20. royindrajit hozzászólása:

    1. A filmmel szemben gyakori kritikaként fogalmazódik meg, hogy túl könnyűnek mutatja a drogról való leszokást. Renton nem úgy jelenik meg, mint egy csontra és bőrre soványodott drogos, “vagány” karaktert alakít a filmben. Valóban betölti a drogtól elrettentő funkcióját a film, vagy a kultuszfilmmé válása eleve kérdésessé teszi a prevenciós jelleget?

    2. Kell-e egyáltalán valamilyen értékrendet közvetítenie egy filmnek, vagy elég ha bemutatja egy drogos életét (általánosítások nélkül), állást viszont nem foglal a kérdésben? Hogyan tekintsünk erre a filmre?

  21. h.reka hozzászólása:

    Elvileg ezek a filmek olyan dramaturgiával készülnek, hogy a droghasználatot még csak véletlenül se népszerűsítsék. Ez a keménydrogokat érintő filmek esetében talán még így is van. Ám nem sugallnak ettől eltérő, jóval lazább felfogást a vígjátékok, ahol a könnyű drogokról alkotott kép, korántsem olyan árnyalt és negatív, ahol a drogfogyasztás korántsem minősül devianciának, csupán felhőtlen szórakozásról?

    Rávilágít-e a film eddig ismeretlen problémákra, vagy csupán kielégíti a deviáns viselkedés, a szélsőséges esetek iránti kíváncsiságunkat?

  22. simonedina hozzászólása:

    A film számomra nem teszi egyértelművé, hogy ennek a társaságnak a tagjai miért nyúltak a droghoz. Unalomból csupán, vagy a normatív társadalmi elvárások ellen csak ezt az egy lázadási formát ismerik?

    Renton igazán akkor tudott leszokni, mikor Londonba ment és munkát vállalt, elszakadt az úgynevezett barátaitól. Véleményem szerint ezek a barátok nem barátok, mert a drogon kívül semmi nem tartotta össze őket. Renton pedig inkább azért drogozott, mert még nem találta helyét a világban, nem azért, mert a fogyasztói társadalom ellen akart volna lázadni, mint a filmben is láthatjuk ez a társadalom be is szippantotta.

Vélemény, hozzászólás?