Lukas Moodysson: Lilya 4-ever (2002)

Lilja nyitó képsoraiban egy kétségbeesetten rohanó, zilált lányt látunk egy meghatározhatatlan városi környezetben. A következő snittben egy mosolygós, kedves kamaszlány meséli boldogan a barátnőjének egy lepukkant poszt-szovjet vidéken (Tallin külvárosa), hogy megpattan a nyomorból, anyjával és annak új pasijával Amerikába költözik.

Moodysson gyönyörű képi metaforákkal dolgozik. Az egyik legfontosabb metaforája az ablak. A meghatározhatatlan, ezért örök érvényű lerobbant tér bármely szovjet utódállam bármely városa lehetne. A legtöbb, amit látunk belőle a sötét, betört ablakok, ablakkeretek. Lilja (Oksana Akinsjina) többnyire az ablakon kinézve vágyakozik egy jobb élet után. Az ablakba sűrűsödik be az élet, a mozgó város. Mi, a film nézői, a voyeurök a mozi ablakán keresztül követjük végig Lilja szenvedéseit, megaláztatásait, átváltozásait. Az ablak, mint metafora a Foucault-i folyamatos kontrollálás és megfigyelés metaforája. Itt nem lehet titok, az ablakok mindenkit figyelnek. Lilját is figyelik, és büntetik, a film elején állítólagos kurvasága miatt.  A másik térbeli metafora a háztető: a fenti, az égi lét, az élet utáni lét tere, ahonnan minden egész más perspektívából látszik, az érthetetlen érthetővé válik, itt mutatja meg magát az igazság (Malmö is kilátástalan és embertelen, nincs menekvés), a boldogság csak az életen túl, “fent” létezik.

A szürke, máladozó térben a nyomorúságtól és a kilátástalanságtól megcsömörlött mosolytalan és kegyetlen öregek és fiatalok között (csak ők maradtak, az öregek, akik már nem képesek elmenni, és a gyerekek, akik még képtelenek önállóan elmenekülni) csak Lilja sugárzik ártatlanságával, vak hitével, jóságával. Ám Lilja akárki lehetne, nem ismerjük meg igazán, prototípus: a kihasznált, elnyomott nő prototípusa. Bárki lehetne, aki a rothadó posztkommunista utódállamban túlélni akar, ahogy a város is bármelyik lehetne, amely túlélni akar. Nem ismerjük a nevét, nincs azonosítható, jellemző tere, épülete. Az ártatlanság erőszakos lerombolása bárhol, bármikor megjelenhet és bárkivel megtörténhet.

Modysson határhelyzeteket ábrázol. Lilja a liminalitásban létezik. Ő maga most érik ártatlan gyerekből, hitet vesztett felnőtté. A film temporalitása során szépből csúnyává. Az önkéntes prostitúcióból most kénytelen átlépni a kényszerített erőszakba, most válik szabad akarattal rendelkező nőből rabszolgává, árucikké.

A tér is liminális. Városok pereme. A szovjet utódállamban már nem léteznek a régi szabályok, de újak sincsenek. Átmenetiség, napról-napra való tengődés, öntörvényűség és kegyetlenség uralja a liminális űrt.

Lilja konkrétan is átlépi a határokat, a rózsaszínű élet reményében Svédország felé tart, miután a tiszta szerelemben bízva a csaló emberkereskedő hálójába akad. Ám a linimális szakasz átlépése után nincs feloldozás, a régiből születő új csupán az erőszak, a kegyetlenség, a kínzás. Az új, svéd tér, a magányosan tátongó ablakok, a szürkeség, a mindent ellepő köd, a kilátástalanság ugyanaz marad, csupán tisztább, sterilebb, rendezettebb formát ölt, ami elidegenedettség érzésünket még inkább növeli. Lilja teste, akárcsak a tér, amelyben mozog, ugyanúgy megbecstelenedik és széthullik, akárcsak a város, amelyből menekülni akar. Mindkettőt, Lilja testét és az embertelen várost esztétikailag gyönyörű eszközökkel ábrázolja Moodysson. A szépség és a csúfság ellenpontja teszi még fájdalmasabbá a pusztulást, a szépség, a hit, a remény megsemmisülését. A vizuális eszközök, a nagy tablók, vagy a rohanó házak, a különböző kamera perspektívák hűen követik Lilja változó szerepeit.

Ebben a patriarchális, férfiak uralta, elnyomó világban, amelyben Lilja létezni kényszerül különös szerepe van a nőknek. A férfiak (az egyetlen barát, Vologya kivételével – ám ő még csak gyerek) durva, fizikai erőszakot alkalmaznak, ám mindegyik filmben megjelenő nő lelkileg kínozza Lilját: az első az anyja, aki brutális szívtelenséggel elhagyja, a másik a nagynéni, aki elveszi a lakását, és anyagilag tönkreteszi, a harmadik a barátnő, aki becsapja, a negyedik a tanárnője, aki kigúnyolja, az ötödik a bolti pénztárosnő, aki lenézi szegénysége miatt. Ezek a nők egyrészt a patriarchális struktúrában betöltött tradicionális női szerepükhöz alkalmazkodnak, másrészt féltékenyek. Féltékenyek Lilja szépségére (az anyja), lehetséges szebb jövőjére (a tanárnő), fiatalságára (a szomszéd öreg néni), tisztaságára (a barátnő), szabadságára (a pénztárosnő). Versenyeznek vele a patriarchális figyelemért – ilyen értelemben megerősítve és fenntartva a patriarchális berendezkedést.

B. T. Coxe, Violence, the Body and Borderline Urban Space in Lilja 4-ever (2010) című írásában azt írja, hogy Lilja szerepei, bár dekonstruálják az uralkodó patriarchális figyelő tekintetet, de elkerülik a pátoszt és a szentimentalitást. Coxe-szal vitába szállva: a szentimentalitást nem kerüli el Moodysson: a szép és ártatlan bukásra ítéltetett, és ez a bukás kiszámítható, a “protokollnak” megfelelő, szentimentális és pátosszal teli (gondoljunk csak az angyalszárnyakkal csapkodó Vologyára). Liljával csak kegyetlen dolgok történnek, gyakran értelmetlenül és tartalmatlanul kegyetlenek. Moodysson filmje mozgalmi film a gyermekprostitúció és a nőkereskedelem ellen. A szívünk szakad bele, ugyanakkor nem lepődünk meg, mert a borzalmak kiszámítható adagban és minőségben érkeznek hozzánk. A szereplők személyiségét meg sem próbálja árnyalni Moodysson: vannak a jók és vannak a gonoszak. Jóból viszont csekély a kínálat: csupán Lilja és Vologya, ők viszont épp halálukkal nyerik el méltó jutalmukat: egy örökkévalóságig kosarazhatnak a háztetőn.

Lukas Moodysson: Lilya 4-ever (2002) bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. gabdor hozzászólása:

    A film címszereplőjét csak igen elvétve láthatjuk közösségben, egy csoport elemeként (talán csak egyszer, osztályában), többnyire egyedül, vagy maximum egy másik szereplővel mutatják be az egyes jelenetek. Ez nyilván tudatos rendezői koncepció volt, mely a belső magányra és teljes társadalmi kitaszítottságra, érzelmi kiszolgáltatottságra utal. Ez a megfosztottság azonban mégsem kelt a nézőben hiányt, sőt, magától értetődőnek tekinti. Az összegzésben is említett liminalitásnak mennyire szükségszerű velejárója az elmagányosodás? Lehet-e úgy a határon mozogni, hogy közben jelen van egy erkölcsileg megtartó (kontrolláló) csoport? Illetve lehetett-e volna ugyanez a film kimenetele, amennyiben van olyan oldal, ahonnan releváns meghallgatásra talál Lilja?

    Gábriel Dóra

  2. rosztov hozzászólása:

    Lil szörnyen egyedül van, egyedüli jóként a rosszak között. Gyakorlatilag mindenki az ellensége, nincsenek sem barátai, sem segítői. Az amúgy angyali kedvességű Vologya szeretne ugyan segíteni rajta, ám egyrészt ő csak egy gyenge gyermek, szemben az erősekkel, másrészt pedig éretlenségéből és saját problémáiból adódóan még kissé kolonc is a lány nyakán. Egy védelmezendő öcsike. De ki védi meg Lilt? Senki. Nincs igazság, az erénynek el kell buknia.

    Ehhez kapcsolódik a másik megjegyzésem is. Legjobb barátnője, magát mentve, terjeszti el a címszereplőről, hogy kurva. És mi történik? Kurva is lesz. Megfelel az elvárásoknak. “Ha részegnek nézik az embert, máris tántorogni kezd” – a dalszöveg.

  3. Gyenge András hozzászólása:

    Nyilván egy fájdalmas és megrázó filmről beszélünk, ez nem kérdés. Azonban szerintem ez a film nem csak az ért fájdalmas és megrázó, mert a maga valóságában megmutatja azt, hogy milyen kilátásai vannak egy poszt-szovjet államban élő tinédzsernek – ezt bárki maga is megnézheti, ha elég kalandvágyó. Ebből a szempontból a film nem is lenne annyira érdekes. Azonban én úgy gondolom, hogy ebben a filmben nem pusztán a poszt-szovjet balti államok bármelyikéről van szó, hanem ugyanúgy szó esik a nyugati társadalmakról is. Véleményem szerint Moodysson tök jól szembeállítja a két társadalmat: létezik-e pokolabb a pokolnál? És ha igen, akkor mi marad egy Lilja-hoz hasonló helyzetben lévő tinédzser számára?Milyen kiút kínálkozik számára ebből a nyomorúságos helyzetből? Ugyan a film ezekre a kérdésekre nem ad választ, talán csak az első kérdésre: igen, van rosszabb, mint a tallini pokol. Hiszen azt láthatjuk, hogy a “jobbnak, szebbnek, tökéletesebbnek” vélt nyugati város ugyanolyan vagy talán sokkal rosszabb pokollá tud válni egyik pillanatról a másikra, mint Lilja szülővárosa. Tehát szerintem ez egyfajta tükröt is állít a nyugati társadalmak elé. Csak egy példa sok közül:hogy menekül egy férj a kiüresedett házasságából? Fizet egy kelet-európából elhurcolt, szexrabszolgává tett lányért, hogy rajta élhesse ki perverzióit. És akkor csak egy példát említettem a sok közül, amit a film során láthatunk.

  4. Petényi Sára hozzászólása:

    1. Zentai Andrásra reflektálva: Vologya bizonyos értelemben egyáltalán nem éretlen, sokkal jobban látja előre, hogy mi fog történni Liljával, csak Lilja túl naív ahhoz, hogy elfogadja a véleményét.
    2. A Nyugat-kelet szemben állításban az is érdekes volt a filmben, hogy a nyugatot szimbolizáló mcdonald’s kaja (egy falat amerika) hogyan fordul át a kizsákmányolás szimbólumává.

  5. ke hozzászólása:

    1. Egy nő, szabad választás alapján, racionális megfontolásból dönthet úgy, hogy prostitúciós életformát választ (megőrizve azt a függetlenséget, hogy maga válogatja meg a klienseit), de vajon mennyire tekinthető szabadnak az a döntés, amire az életkörülményei kényszerítenek valakit, és volt-e Liljának más lehetősége, mint a deviancia útjára lépni ahhoz, hogy a megélhetését biztosítsa?
    2. Mennyire lehet egyenes következmény, hogy akik a megélhetésnek ezt a formáját választják, később olyan helyzetbe kerülnek, hogy már mások által vannak kényszerítve a prostitúció folytatására?

  6. Nagy Orsolya hozzászólása:

    1. A deviáns-áldozat dichotómia alapján hova sorolható Lilja? Pontosabban: nevezhető-e azért deviánsnak, mert bár prostituáltként kiszolgáltatott helyzetét nem élvezi, következményei miatt – pl. hogy bevásárolhat, ajándékot vehet Vologyának – mégis vállalja a szerepet?

    2. Vologya érettségének / éretlenségének kérdésére reflektálva: tekinthetjük-e az ő szerepét inkább úgy, mint Lilja “élő lelkiismeretét”, egy józanabbul gondolkodó felét – vagy akár úgy, mint személyiségének egy kiegészülését, mint amilyen a Harcosok klubjában Tyler Jack-nek?

  7. karaib hozzászólása:

    1. Vologya kérdés: szerintem csak angyali alakjában lesz bölcs és érett, előtte nem az. Igaz ez Liljára is. Inkább a féltékenység miatt ostorozza Andrejt, nem azért, mert sejti az átverést.

    2. A nyitó- és zárójelenetben a svéd várost úgy látjuk, mintha maga is egy posztszocialista állam városa lenne: panelrengeteg, gyárkémény, szemét végig a járda mentén. Ebből nem következtethetünk arra, hogy se nem jobbnak, se nem rosszabbnak nem akarja láttatni Moodysson a kapitalista társadalmat a szocialistánál? Egyszerűen ugyanolyan rossz mindkettő, a világ mindenütt rossz és igazságtalan.

    Kárai Balázs

  8. Csizovszki David hozzászólása:

    1. Vajon Liljának mikor kellett volna gyanakodni, hogy a szerelme át fogja vágni? Végre egy fiú megadta neki a szeretet, amire vágyott és a reményt arra is, hogy kitörhet az addigi életéből, ami épp akkor fordult még rosszabb irányba.

    2. Mennyire vonzotta be Lilja édesanyja sorsát? Nagynénje egy alkalommal említette, hogy ő is prostituáltként tevékenykedett a városban. Valamint ködös az, hogy miért utazott Amerikába és hagyta teljesen magára a lányát, nem lehet, hogy hasonló átverésen ment keresztül?

  9. Betti hozzászólása:

    Lett volna Liljának ebből a helyzetből valódi kiút? Hiszen mindenki a környezetében elutasítóan, vagy közönyösen viselkedett vele. Még a gyámügyes nő is csak az arcába vágta a rideg tényeket és nem foglalkozott azzal, hogy van-e hol aludnia, van-e mit ennie, jár-e iskolába.

    Mit is jelent a társadalmi megtartó erő? Egy ember/Vologya már nem számít semmit az egészben? Itt a filmben nem volt elég, hiába kérte a fiú Lilját, hogy maradjon életben.

  10. bozsodiblanka hozzászólása:

    1. Lilja kilátástalan helyzetét – a körülmények, a lehetőségek hiánya előtt – nem elsősorban a szerető család hiánya okozta? Ha ugyanoakkor és ugyanoda születik Lilja, de van egy szerető édesanyja, aki nem hagyja el és nem mond le róla: ebben az esetben lehetett volna más vége a történetnek (Lilja élettörténetének)?

    2. Lilja édesanyja elhagyja őt: elmegy egy jobb élet reményében, őt magára hagyja. Majd kicsit később Lilja megy el szebb jövőt remélve és magára hagyja barátját: Vologyát. Vonható párhuzam e két esemény között?

  11. urkomanita hozzászólása:

    Én egész végig a film alatt azon gondolkoztam, hogy mindez megtörtént volna akkor is, hogyha Lilja barátnője nem ragasztja a “kurva” címkét a lányra? Hiszen láttuk, hogy mindaddig ellene volt annak, hogy eladja a testét, s csak akkor kezdett ebből pénzt keresni, mikor azt látta, hogy ez az egyetlen út (nagynénje is ezt mondta neki, barátai is ezzel piszkálták).

    A végén Liljának lehetősége van arra, hogy megpróbáljon új életet kezdeni. Kikerült a szobából, megpróbálhatott volna munkát keresni. Miért történt mégis az, hogy amikor teljesült a vágya, kiszabadult (egy reményteljes országban) akkor lesz mégis öngyilkos, pedig otthon nem is gondolt rá?

  12. judit_kiss hozzászólása:

    1. A film elején még érezhető, hogy Lilja nem akar kurvává válni, nem úgy mint a barátnője, aki először elviszi abba a bizonyos bárba. A barátnője kedvtelésből, azért hogy új ruhákat vehessen magának adja el testét, Lilja viszont miután édesanyja lemond róla, senki sem támogatja, rákényszerül, hogy így tegyen. Az adott körülmények között, a különböző nyomások ellenére lett volna más kiút Lilja számára?

    2. Miért lehet ez a nagy “Amerika-imádat”, ami végig egy fontos motívum a filmben? Az elején a költözéssel, majd pedig a McDonald’s….Mit jelenthet Amerika egy Szovjet utódállamban?

  13. Fazekas Anna hozzászólása:

    1.) Poszt-szovjet „önkéntesség” vs. svéd kényszer. Vagy inkább a kényszer két fajtája? Lehet különbséget tenni egyáltalán? Mindig van választási lehetőség? Ami egyértelmű, hogy Lilja Svédországban erőszak és kényszer áldozatává válik. Ugyanakkor otthon, a prostituált létének kezdetén önként választja ezt az utat. Önként, ámbár körülményei keretezik és korlátozzák a lehetőségeit mindössze egyetlen egyre?! Mégiscsak kényszer jelenik meg itt is…

    2.) Úgy vélem anyjával való kapcsolata, maga a lemondás ténye ugyanolyan erővel hatott, mint a már említett stigma. Kétségtelen, hogy Lilja anyjának cselekedetei hatalmas tolóerőt jelentettek a prostitúció felé. Azzal, hogy anyja végleg elvágta a szálakat és kiszolgáltatott, kisemmizett (Anna néni) helyzetben hagyta hátra Lilját, megpecsételte helyzetét. Amin csak tovább rontott a környezet, a szovjet utódállambeli miliő, a barátnő (mint kortárscsoportbeli minta), aki már prostituált és maga a stigma (“lekurvázás”) is.

    3.) Számomra a filmből leginkább az érzelmi, lelki oldal megjelenítése hiányzott. Ha maga a történt „prototípust” is próbált megjeleníteni, kikerülhetetlenek a személyes vonatkozások, az egyéni életút fordulatai (anyja elutazása, megbélyegzés, nemi erőszak) is a filmben. Az általános szexpiaci áldozat képének ábrázolásán túl próbáltam még magyarázatokat keresni. A film képi, hangi világa és természetesen maga a történet elég nehéz, nyomasztó légkört teremt a nézőben, lehetséges, hogy mindennek fokozása a lelki gyötrődéssel és vívódással túlságosan mély, lélektani irányba vitte volna el a cselekményt és ezzel a nézőt is, mely nem volt Moodysson célja… Lehetséges, hogy maga Vologya testesítette meg mindezt? Másrészt feltételezem, hogy csupán egy szakadás történt Lilja életében. Amikor anyja otthagyja nagyon mélyen megrázza őt. Ez az első és egyben utolsó érzelemkitörése is. Mintha felhúzott volna egy falat és többé már nem engedné, hogy a szó emocionális értelmében fájdalmat okozzanak neki. Nem látjuk kiborulni, dühöngeni, hiába éli át a borzalmak véget nem érő sorozatát. Ebből arra következtetek, hogy legnagyobb fájdalma anyjának „elvesztése”, amit nem képes megemészteni.

  14. gargyaeniko hozzászólása:

    1. Vajon Lilja édesanyjnak viselkedése volt a leginkább meghatározó abban, hogy ő ilyen élethelyzebe jutott vagy inkább korttársai viselkedése, pontosabban barátnője életvitele és a körülmények, amikbe az anyja távozása után került voltak az okai annak hogy ő is a prostitúció felé fordul és nem lát más megoldást az életében?

    2. Abban a döntésében is hogy egy alig ismert srácban megbízva alhagyja az országot és mindent felad, még a legjobb barátját is cserben hagyja ugyanúgy ahogy az anyja tette vele azelőtt, ezek a minták mindenképpen meghatározták a döntését vagy valójában csak olyan naiv volt és szerelmes abba a fiúba hogy elhitte hogy valóban új életetet kezdhet vele?

  15. tothfloraemese hozzászólása:

    A “Kelet-Nyugat” dichotóma képi megjelenítése érdekes kérdéseket vethet fel. A vágyott Nyugat, a szebb élet remélt színtere képileg gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a szebb életet nem ígérő poszt-szocialista várostól. Alighanem a véget nem érő szürkeség, ami a vágyott nyugatra is jellemző nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy az addig reményekkel kecsegtető nyugaton követi el az öngyilkosságot. Felmerült, hogy “Miért történt mégis az, hogy amikor teljesült a vágya, kiszabadult (egy reményteljes országban) akkor lesz mégis öngyilkos, pedig otthon nem is gondolt rá?” Aligha nevezhető Lilja helyzete a vágyak teljesülésének, legfeljebb a borzalmak kiteljesedése, ahonnan már nincs hely, ahová el lehetne vágyódni egy jobb, szebb, emberibb élet reményében. A történet mintha már zavaróan prototipikus lenne, így az öngyilkosság is szinte “várható” tipikus végkifejlet.

  16. royindrajit hozzászólása:

    1. Van-e már annak szimbolikus jelentése a filmben, amikor Lilya anyja után szalad, amikor az elhajt az autóval? A sárban térdelve végzi, ez már képileg előrevetíti az ártatlanság elkerülhetetlen “bemocskolódását”, amely anyja árulásával elkezdődött?

    2. Az utolsó képkockákban egy alternatívát látunk. Mi történhetett volna, ha Lilya nem megy el Svédországba. Itt a kizárólagosan negatív női szereplők elmélete megdől az által, hogy a körülmények ellenére Lilya-nak lehetősége lett volna helyesebb döntéseket hozni? Segíthetett volna felszedni a szétszóródott krumplit a szomszéd öregasszonynak? Viszont ezeknél a döntésnél nem megy korábbra vissza az alternatíva. Nem mutatja be, hogy mi lett volna, ha az anyja nem hagyja ott – ez a lehetőség nem adott, noha Lilya “hanyatlása” nem az emberkereskedő átverésével kezdődik.

  17. benemarton hozzászólása:

    Lilja halála előtti utolsó képkockákban mintha olyasféle tanulság körvonalazódna, hogy a körülmények elfogadása és azokhoz való alkalmazkodás lehet a boldogság kulcsa. Lilja teljesen kilátástalan helyzetében ez egyáltalán elvárható-e?

    A bizalom kérdése fontos szerepet tölt be a filmben, gyakorlatilag Vologya az egyetlen, akiben nem kell csalódnia, akiben őszintén megbízhat. Ennyi emberben való csalódás után, hogy lehet még ennyire őszinte bizalma valaki iránt, akit nem is ismer?

  18. Pádár Csaba hozzászólása:

    “Moodysson filmje mozgalmi film a gyermekprostitúció és a nőkereskedelem ellen.” A film valóban érzékletesen és megrázóan mutatja be a prostitúciót és nőkereskedelmet, de számomra nem csak ez uralta a filmet. Sokkal inkább egy lány küzdelme a mélyszegénység ellen. A poszt-szovjet államban a prostitúció egyértelműen egy túlélési stratégia (az már más kérdés, hogy vajon Lilya számára adott volt-e más lehetőség?). A svédországi “kalandok” már a szervezett bűnözés mintapéldánya, de a főszereplő számára ez nem is tudatosul egy ideig. Mikor megérkezik az új lakásába még azon se elmélkedik sokat, hogy miért zárták be egy szó nélkül? Rendet rak az új lakásában, van villany és végre vehet egy normális fürdőt. Az alapvető szükségletei kielégülnek és a napról napra tengődésben ez számára a legfontosabb.
    Az egy dolog, hogy az anyja lemondott a gyámságáról és otthagyta a nyomorban a lányát, de a kérdéses, hogy vajon az állam miért mondott le róla? (pedig még be is hívták elbeszélésre a szociális hivatalba vagy micsodába). Semmiféle támasz nélkül, nem sok választása maradt a lánynak a kitörésre a szegénységből (könnyen manipulálhatóvá vált) és így számomra, nem volt meglepő a végkifejlet.

  19. i.viktoria hozzászólása:

    A filmben Lilja kapcsolatba kerül a gyámüggyel, de nem volt világos számomra, hogy ezután miért nem került be egy gyermekotthonba? Hogy lehetett az, hogy elengedték egyedül, miközben az anyja lemondott róla, tehát tudták, hogy nincs senkije.
    Emellett a társadalom is kitaszította. Vologyán kívül mindenki elfordult tőle.De amikor még “csak” az anyja hagyta magára, hogy lehet, hogy senki nem törődött ezzel az állapottal?

  20. ErdeiPeterBalazs hozzászólása:

    1. Vajon milyen kapcsolat, adalék, ajándék, beavatkozás, inger szükségeltetett volna Lilja életében, hogy a film eseményfolyamának egyik sorsfordító eséllyel kecsegtető pontján (a benzinkútnál a külsején, testbeszédén, és verbalitásán egyaránt észlelhető fizikai és lelki erőszak sebeit mutató Lilja rendőrök közelébe került) segítséget kérjen? Kik lehettek volna azok a hipotétikus vagy valós személyek (a rendőrökön túl), akik segíthettek volna neki abban, hogy megmeneküljön a deviancia filmbéli poklából? Akár közvetve, személyiségére hatva, azt formálva?
    2. Milyen tényezők játszottak szerepet Lilja deviánssá, azaz prostituálttá és öngyilkossá válásában? Ezen tényezők közül melyek voltak (ha voltak egyáltalán) a Lilja felelősségi körébe tartozóak, és melyek a tőle, akarata erősségétől, egyéb vonásaitól függetlenül meglévőek, általa nem befolyásolhatóak?

  21. Papp Julianna hozzászólása:

    Vajon Lilya édesanyja is ugyanarra a sorsra jut mint Lilya? Lehetséges, hogy a külföldi álomélet számára is a prostitúcióval ér véget?

    A kisfiú édesapja kiszúrta a Volodja labdáját, amire a fiú annyira vágyott. Talán dühös volt, hogy mástól kap ajándékot, amíg tőle nem telik rá? Vagy pusztán idegesítette, hogy a fia örömét leli valamiben? Miért tette?

  22. h.reka hozzászólása:

    Van-e a filmnek mögöttes üzenete arra vonatkozóan, hogy Lilya élete egy olyan országban sem változik pozitív irányban, ahol az egyik legkomplexebb jogszabályi háttér működik a prostitúció és az emberkereskedelem megakadályozására? Azaz attól, hogy vmit törvényileg szabályoznak nem feltétlen elegendő, a társadalom egyéb szerveit (pl. az oktatás, szociális szféra)is érzékennyé kell tenni a problémák észlelésére.

    Lehetséges, hogy talán Lilya anyja is prostituáltként dolgozott, mielőtt Lilya megszületett? Erre számos apró utalást találunk a filmben (pl. a nagynéni javaslata a pénzszerzéshez)

  23. simonedina hozzászólása:

    Mennyiben tekinthető a film társadalomkritikának? És, ha annak tekintjük vajon melyik társadalmat éri inkább kritika, az elmaradott poszt-szovjet, keleti társadalmat, vagy a kizsákmányoló nyugati világot?

    Ha Lilját nem tudja becsapni szerelme, és nem megy vele külföldre, ám otthon továbbra is prostituáltként keresi pénzét, vajon akkor is meg lenne az esélye, hogy az öngyilkosságba menekül?

Vélemény, hozzászólás?