David Fincher: Harcosok klubja (1999)

A kurzus első filmjeként megtekintett Bresson alkotás (Zsebtolvaj) után előadás következett, melynek során a filmben is megjelenő egyén – közösség – társadalom, szabadság és rend, illetve az ezekből adódó feszültségekről volt szó. A rend és a szabadság témáját elemezve egy 2009 nyarán készült Eurobarometer vizsgálat (71.3) eredményeit tekintettük át. Alapvetően két kérdés, s az azok közötti összefüggések elemzéséről volt szó. A felmérés teljes Európára kiterjedt. Arra a kérdésre, hogy „Ön szerint 2030-ban, az Európai Unióban, az emberek egy olyan társadalomban fognak majd élni, ahol a rendnek vagy az egyéni szabadságnak fognak nagyobb jelentőséget tulajdonítani?” az EU 18 éven felüli lakosságának közel 35 százaléka szerint a rend, alig 30 százaléka szerint az egyéni szabadság lesz fontosabb, s mintegy 21 százaléka szerint egyformán fontos lesz a rend is és a szabadság is. A 2004-ben csatlakozott országok lakossága ennél „szigorúbb” volt, ugyanis közel 40 százalék jelölte meg a rendet, alig 30 százalék a szabadságot, s 18 százalék mindkettőt. Ezekkel az eredményekkel valamelyest disszonáns, hogy arra a kérdésre, hogy „2030-ban, az Európai Unióban, Ön olyan társadalmat szeretne ahol a rendnek vagy az egyéni szabadságnak fognak nagyobb fontosságot tulajdonítani?” alig 30 százalék jelölte meg a „rend iránti vágyat”, s mintegy 35 százalék a szabadság iránti vágyat (a 2004-ben csatlakozott országok között éppen fordított a sorrend: 42 százalék szeretne inkább rendet, s 27 százalék individuális szabadságot). Az EU országokban 5 és 25 százalék között változik azoknak az aránya, akik szerint 2030-ban a rendnek fognak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, ők maguk viszont inkább olyan Európában élnének, ahol az egyéni szabadságnak van nagyobb jelentősége. Legnagyobb arányban Görögországban (25%), Franciaországban (21%), Szlovéniában (20%) élnek az így értelmezett „szabadságharcosok”, míg Svédország, Írország, Nagy Britannia, Luxemburg, Hollandia, Dánia és Finnország társadalmában haladta meg arányuk a 15 százalékot. A kelet-európai országokban nem érte el a 10 százalékot a szabadságharcosok aránya (Magyarországon alig haladta meg az 5 százalékot).

A harmadik órán David Fincher, 1999-ben készült Harcosok klubja című filmjét tekintettük meg, melyben ugyancsak megjelent a rend és az individuális szabadság között feszülő ellentét, utalva a társadalmi devianciák, a deviáns viselkedés jelenlétére. A film minden elemében a megosztottságra, a megosztottság útján létrejövő részek közötti különbözőségek és hasonlóságok bemutatására épül. A film a 90-es évek végének, a késő kapitalizmus társadalmának sajátos kritikája. Az első fele mindenképpen, és látványosan. Jack (Edward Norton) egy multinacionális nagyvállalat elemzője. Jól keres, de aludni képtelen. Talán munkája miatt, mely a halállal való játék legabszurdabb formáját ölti. A multinacionális vállalat profitjának optimalizálása érdekében olyan költség-haszon számításokat végez, melynek segítségével eldönthetővé válik a kérdés: mi éri meg jobban, a gyártási hibás autók visszahívása és a hibák kijavítása, vagy egy esetleges baleset után a kártérítés kifizetése? Munkakör, mely az emberi életre kizárólag nyereség vagy veszteség szempontjából tekint. Jack talán álmatlansága miatt is önsegítő csoportokba jár. Számos tematikus csoportban megfordul, melyekhez a csoportok témáját tekintve semmi köze. Például semmi köze a hererákosok csoportjához, hiszen nem szenved a betegségben. Ugyanakkor a csoportokban rádöbben életének értelmetlenségére, s saját fájdalmát mások nyomorában való részvétellel oldja fel. Mindezeken túl pedig kielégülnek azok a társas és érzelmi szükségletei, melyek miatt képtelen volt aludni. Jack élete egy olyan különös pingvinéhez hasonlítható, aki egymagában csúszkál egy barlangban (ahogy a jelenet álmában megjelenik), Jack is egymagában csúszkál a társadalom szereplői között. Jó fizetésért végez káros munkát, melynek következtében beszerezheti azokat a javakat, melyekre semmi szüksége. A film voltaképpen a fogyasztói, sőt talán a hálózati társadalom kritikája. Ezt Jack egy repülőútja során megismert újdonsült barátja, Tyler (Brad Pitt) fogalmazza meg. IKEA boynak nevezi Jacket. A film egy sajátos nézőpontból arra a társadalomra reagál, melynek alapjául a szervek nélküli test szolgál (Deluze). A szervek nélküli test, melyre a vágyak termelésének ipara épül. Ahogy a késői kapitalizmusban, a vágy hozza létre a testet, úgy a tőke termeli a társas kapcsolatokat. Jack repülőtérről repülőtérre repül. Időnként már maga sem tudja, hogy hol van. Talán az áramlások virtuális terében (Castells), melynek nem minden esetben van köze a földrajzi térben elfoglalt pozícióhoz. A földrajzi helyzet ebben az értelemben bizonytalan, meghatározatlannak tűnik. Mindegy. Jack földrajzi értelemben ugyanúgy a semmibe repülget, a semmibe érkezik, a semmiben van, mint szellemi értelemben. Értelmetlen tevékenységei és élete következtében önmaga válik a semmi helytartójává. A szervek nélküli test jelenlétéről a memória hiánya is beszámol, mely Jack esetében időről időre memóriazavarban jelentkezik. Persze a korszerű kommunikációs eszközök következtében már memóriára sincs szükség, hiszen mindent tudnak azok az okos gépek, melyek használatával él. Ahogy barátja, Tyler is felhívja rá Jack figyelmét: minden és így Jack is voltaképpen a másolatok másolatának másolata. Tylerrel való megismerkedését követően Jack élete felrobban. A szó szoros értelmében is, ugyanis lakásának leégése következtében mindene elvész. Mindene, amire semmi szüksége sincs Tyler szerint. S ennek így is kellett lennie, hiszen csak a teremtő semmiből lehetséges bármi újat, értelmeset létrehozni. Jack és Tyler az új létrehozásához rombolással fognak hozzá. Eleinte csak egymást püfölik, majd később az egymást püfölők egész hálózatát hozzák létre. Mindezt a föld alatt. A Harcosok klubjában, ahol addig tart az agresszív játék, amíg tart. Jack és Tyler a föld feletti, szimbolikus hatalommal át- és átitatott posztkapitalizmus világával (illetve világaival, hiszen ezek a világok a multinacionális cégek különböző univerzumai) szemben létrehoznak egy nyers erőre és erőszakra épülő világot, ahol a látható, átélhető, s nem a szimbolikus hatalom és erő szabályai szerint működik minden. Férfias. A már nem egyszerűen nőies, hanem androgün kapitalista társadalomban. Éppen erre van szüksége Jacknek: meghatározni a legnagyobb bizonytalanságok közepette legalább önmaga nemét. Ehhez viszont kell a harc, mert Jack a csoportos gyűléseken megismert Marla Singert (Helena Bonham Carter) valahogy nem meri igazán megközelíteni. Szerencséjére, Tyler segít neki. Marla szexualitása rendkívüli. Tyleré is. Egymásra találnak, de úgy tűnik a nyers szexen kívül nincs köztük semmiféle érzelmi kapcsolat. Tylernek semmi szüksége rá. Szabad akar lenni. Mindentől, s mindenkitől. Neki aztán ne mondja meg senki…. Tyler olyannyira nem bír magával, s szabadságával, hogy a földalatti klub tevékenységét a föld fölé akarja vinni. Végső csapást mérni a késő kapitalizmus fogyasztói társadalmának szimbólumaira: elsősorban a bank- és hitelrendszerre. Ha a bankrendszer összeomlik, akkor vége az egésznek – győzi meg Tyler Jack-et. Illetve győzné, de Jack egy ponton túl megmakacsolja magát. Az individuális szabadság vágyát legyőzi szuperegója, a kultúra. A rendezői tehetség egyik legszembetűnőbb megnyilatkozása, hogy már-már a film végéig fenntartja Fincher a látszatot, hogy Jack és Tyler két külön szereplő. A megosztottság képi bemutatásának tökéletes alkalmazását jelzi, hogy csak a film második felében jövünk rá, hogy Tyler és Jack ugyanaz az ember. A skizofrén állapot, melyre látszólag visszavezethetők a skizofrén helyzetek, csak a film végén derül ki, amikor Jack „legyőzi” Tylert. Mások tiszteletben tartása, a másik élet sérthetetlensége, az egymásra figyelés (a Freud-i értelemben felfogott kultúra) legyőzi az individuális szabadságot, az ösztönök féktelen kielégítésének vágyát. Jack megakadályozza, hogy másik énje, Tyler tömeges robbantásokat hajtson végre a fogyasztói társadalom szimbolikus hatalmainak lerombolása céljából. Viszont majdnem belehal. Nem csak ő, hanem mások is. Marla, a nő is, akivel végül eljut Jack a megoldáshoz. Nőként, de nem a maszkulinitás elnyomójaként (a késő kapitalista fogyasztói kultúra mozgatójaként) megjelenő nőként, hanem a szerető Nőként. Jack pedig úgy tűnik, hogy kijózanodik: veszi a szeretet paradigmát, s az sem kizárt, hogy a film végén egymásba kapaszkodó két kéz más utakra is téved, a kamera kikapcsolását követően…. Fincher szinte ugyanazt a megoldást javasolja, mint Bresson. A Harcosok klubja egy bolond néhány hetét bemutató társadalomkritika, melyben semminek semmi értelme, melyben az emberek szervek nélküli mozgó testekké redukálódnak. Fincher – Palahniuk regénye nyomán – a szerelemben és a szeretetben mutat fel kiutat. Talán ez lehet a kreatívvá válás legideálisabb kiútja is. Mert mit is tehetne az egyén a semmibe és a semmivé kényszerítettségében, minthogy elhiszi a látszólagos kreativitás lehetőségét, azt, hogy képes megvalósítani, kibontakoztatni önmagát? Mit is tehetne abban a paradox helyzetben, amikor a kor társadalma azt az utasítást adja, hogy „Valósítsd meg önmagad!”, ugyanakkor az előírást adó kor mindent megtesz annak érdekében, hogy az önmagát megvalósító egyén folyamatosan azt élje át, hogy nem elég kreatív? Ha felismeri a paradoxont talán lázadni fog ellene. Jó esetben békés deviáns lesz. Rossz esetben agresszív harcos. Jacknek túl jón és rosszon, a bőséges anyagi javak okozta nihilben nincsenek adekvát eszközei önmaga meghatározására: neki már mindegy, hogy békés vagy agresszív. Vagy jöhet a megőrülés? A film szerint ez sem kizárható alternatíva. Jack életében nem nagyon van olyan választás, mely az embert semmítő, fogyasztó húsdarabokká minősítő, látszólagos értékeket és célokat kínáló „kultúrában” élhető út lehetne. Az apollóni kultúrának csak annyi kell az ember dionüszoszi természetéből, amennyire a fogyasztás szempontjából szüksége van – mutatja be képekkel és a történettel a Harcosok klubja. Azonban azt is bemutatja, hogy az ösztönök és a szenvedélyek nem kontrollálhatók tökéletesen. Így például Jack-Marla-Tyler történetében a szexualitás sem és az agresszió sem. Ezért aztán a deviancia újra és újra termelődik. Vagy talán Thanatosz és Érosz piacosítható?

Azért persze ott a szerelem….

David Fincher: Harcosok klubja (1999) bejegyzéshez 25 hozzászólás

  1. rosztov hozzászólása:

    Miért van az, hogy a társadalom finoman szólva mostohán bánik saját működtetőivel? Tyler egyik monológjában kifejti, kikből áll össze a Káosz Brigád. Azokból, akik elviszik a szemetet, akik felszolgálják a vacsorát, akik a buszt vezetik, stb. A probléma az, mi történik, ha ezek az emberek egyszer csak azt mondják: elég! Megfigyelhető ez mai valóságunkban is, gondoljunk csak pl. az egészségügyi dolgozók fizetésére…

    Hogyan működik az a dinamika, amelyben az ember egyszerre vágyik a rendre és a káoszra? A filmben a Káosz Brigádba jelentkezőknek kemény próbatételt kell kiállniuk (szó szerint is), a csoportban parancsuralmi rendszer, teljes szervezettség irányít, célja viszont a teljes káosz. Hogyan fér össze ez az ellentmondás? Márpedig láthatóan összefér…

  2. melania e.-o. hozzászólása:

    1. Mennyire érvényes a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom kritikáját ezeknek egyik legfőbb eszközével népszerűsíteni, egy 63 millió dollár költségvetésű amerikai filmmel?

    2. Miért volt eltérő a fogadtatása a film utolsó jelenetében a felhőkarcolók felrobbantásának és a 9/11-es hasonló ideológiai alapú terrortámadásoknak?

  3. royindrajit hozzászólása:

    1. A főszereplőnek a filmben végig nincs kimondva az Edward Norton által megszemélyesített karakter neve (A “Jack” név csak a végefőcím listáján jelenik meg!). Ez vajon a karakter szürkeségét szándékozik még jobban hangsúlyozni? Egy név nélküli aktakukaccá redukálódik az, aki beszáll a mókuskerékbe, aki beáll a kapitalista nagyvállalatok igájába?

    2. A bejegyzésben az olvasható, hogy Jack megakadályozza a robbantásokat, de a filmben nem így történt. A fenti bejegyzés végkövetkeztetése szerintem így nem egészen helytálló, mert nem akadályozza meg a robbantásokat, hanem az ablakból nézi végig. (Igaz, Marla-val kézenfogva…)
    Számomra így inkább az merül fel, hogy vajon a nihilista Tyler Durden felszámolásával, a nihilista nézeteket is egyaránt felszámolja a film? Van-e egyáltalán értéktöltet a filmben, vagy az állásfoglalás teljesen nézőre van bízva?

    • bozsodiblanka hozzászólása:

      1. Létezhet olyan cél, ami “legitimálja” a pusztítás-tervezetet? És kinek áll hatalmában ezt eldönteni?

      2. Létezhet középút a konformitás és a pusztító lázadás között? Tyler “lázadó” énjének az a válasza, hogy nem. Vajon igaza van? Csak úgy lehet szembeszállni egy hazug, képmutató világrenddel, hogy mindenestül felforgatjuk, erőszakkal harcolunk ellene? Van jelentősége ebből a szempontból, hogy Tyler “megalkuvóbb” énje Gandhival harcolna, ha visszamehetne az időben?

    • Prazsák Gergő hozzászólása:

      bocsánat, egy újabb kettősség: a film szerint “megakadályozza” helyett “megakadályozná”, de a könyv szerint megakadályozza

  4. karaib hozzászólása:

    1. Tyler tetteit önnön felszabadítása, vagy inkább az igazságtalansággal való leszámolás motiválja? Viselkedésében sosem alkalmazkodik másokhoz, sőt…mégis Jack és Tyler talán egyetlen közös tulajdonsága a valódi problémákra való érzékenység, az elesettekért való kiállás. Vagy ez csak legitimálja egy önző, individuális szabadságát a társadalom elpusztításában megvalósulni látó ember törekvéseit saját maga előtt? Talán némi túlzással: az én meghasonlásának egyik oka lehet, hogy csak így tudja magában feldolgozni saját önzőségét?

    2. A Káosz Brigád tagjai mind olyanok, akiket a kapitalizmus társadalma kihasznál. Azonban ők maguk talán ezt nem is realizálják, Tylert magát követik, nem pedig Tyler eszméit. Csak annyit látnak, hogy nekik nem jó, de ennek okait és megoldását nem. A kapitalizmus elleni forradalom gondolata, a kihasznált “magának való” osztály, amelyet vezére irányít: művészi szemléltetése a lenini elképzelésnek, aminek tragédiája a film végén – és annak ábrázolásában – jelenik meg?

    Kárai Balázs

  5. Nagy Orsolya hozzászólása:

    1. Amennyiben Tyler Jacknek egy másik személyisége, honnan tudhatjuk, hogy akár a klub többi résztvevője, akár Marla személye nem ugyanúgy az ő képzeletének szüleménye? Ennek figyelembe vétele hogyan változtathatná meg a film értelmezését?

    2. Akár általános értelemben véve, akár a devianciákra szűkítve a kérdést: mi történne, ha a kreativitást, és az ebből fakadó innovációk létrejöttét az élet más területein is megakadályozná a megszokotthoz való ragaszkodás?

  6. gabdor hozzászólása:

    1. A filmben megjelenő különféle ideológiák, mint a marxizmus, freudizmus, kapitalizmus, nihilizmus stb. hogyan legitimálják külön-külön a reprezentált devianciaformákat?

    2. A földalatti klub kialakulásának kezdetén láthattuk, milyen fizikai próbát kell kiállniuk a jelentkezőknek, s később azt is, hogy mely célokért lelkesednek a tagok. Kérdésem ehhez kapcsolódik, miszerint mennyire tehet elvakulttá egy ideológia, vagy egy szentnek hitt cél?

  7. urkomanita hozzászólása:

    A film arra a gondolatra épít, hogy az emberben egyszerre él ösztön, és társadalom, s ha szélsőséges uralmat kap az egyik, az komoly károkat okozhat. Elérhető-e ennek a két személyiségrésznek a harmonikus együttélése egy tudaton belül, vagy e két rész örök konfliktusok formájában határozza meg cselekvéseinket?

    Hogyan lehetséges az, hogy ennyi ember követ egy látványosan őrült embert? Miből döntik el, melyik kijelentését kell éppen követniük? Hogyan működhet sikeresen egy ilyen szervezet?

  8. Petényi Sára hozzászólása:

    1. Jack eleinte önsegítő körökbe jár, melyek között hangsúlyosan jelen vannak a halálhoz kötődő csoportok. Az “átlag ember”, aki Jack-kel szemben nem veszi észre a fogyasztói társadalomban saját életének értelmetlenségét, egyedül a halál árnyékában döbben rá erre. Vagy mégsem döbben rá?
    2. A kasztráció lehetősége végigkíséri a filmet, vajon Freud kasztrációs szorongás elmélete hogyan illeszthető a filmbe? Jack vonzódik a nőhöz, de fél, hogy riválisa veszélyezteti férfiasságát, majd végül legyőzi félelmét? Vajon illeszkednek ebbe az elméletbe az “apu”-val kezdődő mondatok? (“Apu fortyogó epéje vagyok”,”Apu magányos szíve vagyok”.)

  9. Fazekas Anna hozzászólása:

    1. A Harcosok Klubja ideológiáktól mentesen, pusztán az állatias ösztönök kiélésére szerveződött. Ezzel szemben a káosz brigádbeli tagság egyértelmű folytonosságot jelentett, mindössze Tyler személyisége miatt, az ideológiájától függetlenül. Az önbíráskodás terjedhet-e addig, hogy valaki embereket eszközként használjon fel önös céljai érdekében?

    2. A csoport szervezetét tekintve teljesen formális jelleget öltött (pl. szabályok, katonai szervezettség). Ugyanakkor társadalmilag informális keretek között szerveződött meg, éppen a legitimálhatóság hiánya miatt. Lehet-e, vagy egyáltalán szükséges-e megtenni ezt a különbségtételt?

  10. Csanyi Gergely hozzászólása:

    Utalva itt egyaránt Fincher Harcosok klubja-jára és Freud Rossz közérzet a kultúrában-jára: 1. az individum pszichológiailag semmilyen elfojtásnak alá nem vetett ösztönkielégítése mindenképpen szociológiai értelemben vett deviáns viselkedésként jelentkezik a társadalom számára?
    2. A filmben megjelenő kapitalizálódott társadalomban ahol, “A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.” vajon új (nem-ösztönszerű) vágyak születnek amiket kénytelenek vagyunk elfojtani, eltolni, szublimálni? (Vagy ez nem több a mertoni anómia elméletnél, ahol a társadalom által elvárt célok eléréséhez nem ad megfelelő eszközöket? Illetve van-e különbség a kettő között?)

  11. tothfloraemese hozzászólása:

    1. A probléma mellett mutat megoldási alternatívát is nekünk a film? Mennyiben tekinthetjük releváns alternatívának a fogyasztói társadalommal szemben az ilyen titkos kis földalatti mozgalmakat? A skizofrénia eleme nem a megoldás lehetetlenségét sugallja? Mintha csak a fogyasztói társadalomnak való feltétlen behódolás, vagy az elme megbomlása lenne lehetséges, avagy ebben a sorrendben mindkettő….
    2. A film értelmezése szerint mi a helye a modern fogyasztói társadalomban a nőnek? Egy maszkulin jelenség, aki beteggé teszi a férfiakat és bolondságokba hajszolja őket? Mit tesz egy nő, ha ki akar lépni, mert alighanem az egymás püfölése vagyis az újabb maszkulin jegyek erre nem jelenthetnek megoldást…

  12. benemarton hozzászólása:

    Inglehart szerint a nagyobb jólét a posztmateriális értékek terjedését idézi elő. A posztmateriális értékeket valló társadalmi csoportok számára viszont már nem elfogadható az olyan lét, amelyben közvetlen értelmet nem talál, vagy éppen csak káros értelmét találja, még ha nem is ennyire direkten, mint a főhős esetében. A mind nagyobb jólétet célul megfogalmazó kapitalizmus, minél közelebb kerül céljához, annál inkább saját létalapját, a materiális értékek mindenhatóságát ássa alá? Mi történik, ha a jólétében passzív rendszerkiszolgálónak feltételezett egyén álomképe hamis (ahogy Inglehart is állítja).

    Milyen választási lehetőség van az ezen értékeket valló egyének számára a modern kapitalizmusban? Minden bizonnyal csak egy részük képes a posztmateriális igényeiket is kielégítő megélhetést találni, de sokuknak ez nem adatik meg. Milyen kiút lehetséges azok számára, akik a munkájukat egyenesen károsnak ítélik meg a köz szempontjából, még ha ez nem is direkt formában mutatkozik meg, hanem csak mint egy építőköve a rossznak tartott világ felé? Amikor a materiális kényszerek konfliktusba kerülnek a vallott értékekkel milyen lehetőségek maradnak az egyén számára? A menekülés talán sok irányba (művészet, hobbi stb.) elképzelhető, de az értékek és a létfenntartás konfliktusából táplálkozó frusztráció könnyen az egész társadalom iránti utálattá, megvetésé válhat, így a gyűlölt társadalom által megvetett tevékenységek vonzereje is nőhet?

  13. ke hozzászólása:

    1. A nyílt agresszió ellen – jogosan és érthetően – harcolunk és elítéljük, miközben a rejtett, manipulatív agresszió ellen – amit nem csupán alkalmanként tapasztalunk, hanem a fogyasztói társadalomban élve nap mint nap körülvesz minket -, nemcsak, hogy nem harcolunk, de észre sem vesszük, sőt, adott esetben még szeretjük és akarjuk is?
    2. Vajon a Harcosok Klubjának tagjaként, a hétről-hétre történő verekedésnek nem az volt-e az értelme, hogy azok az emberek, akik bizonyos értelemben “nemtelen” harcban váltak vesztessé (a társadalomban elfoglalt pozíciójuk vagy a betegségük révén), a heti verekedés során, még ha veszítettek is, legalább egy “nemes”, férfi a férfi elleni harcban maradtak alul?

  14. ErdeiPeterBalazs hozzászólása:

    1. A film elemzésének egyik síkján az életösztönök és halálösztön, a felettes én és az ösztön-én dinamikájának sajátosságai, s egyben személyiségünk működésének alaptörvényei érhetőek tetten. A főszereplő, egyes alszemélyiségeinek önmaga által történő sikeres integrálása révén, eltorzult személyiségfejlődése egészséges mederbe jut-e? A kor társadalmi elvárásaihoz jól alkalmazkodó, illetve a lelkünkben dolgozó ambivalens erőit magabiztosan kezelő, érett személyiség születésének lehetünk tanúi?
    2. A főhősnek, illetve rajta keresztül minden olyan szereplőnek, akiben szintén erősen munkált a társadalom aktuális normáihoz való idomulás és az azokkal való szembeszegülés konfliktusa, vajon sikerült-e a nyugati világot, vagy annak szuperhatalmát, akár szellemi síkon destabilizálnia a látott eszközökkel?

  15. i.viktoria hozzászólása:

    A film elején egy teljesen szürke egyént ismerhetünk meg, aki, miután találkozik tökéletes ellentétével, kifordul önmagából, és sokkal szabadabb, merészebb kezd lenni. Vajon Tyler azért ilyen formában jelent meg, mert vágyott egy ilyen barátra, vagy azért, mert ő maga akart ilyenné válni?
    Honnan tudhatjuk, hogy az egész Káosz Brigád nem csak az ő agyában élt? Ahogy Tyler is valóság volt az elején, úgy elképzelhető, hogy még mások is az ő agyának “képei”.

  16. kmarti hozzászólása:

    1. A kiút, a reményteljes jövő miért mindig a szerelem megjelenítésével kel életre, jelen esetben Marla személyével? Hogyha nincs más pontosan leírható válasz a megoldásra, akkor a szerelemre és annak kiteljesítő voltára hivatkoznak, ami azt a gondolatot veti fel bennem, hogy ha nincs más, akkor előhúzzuk a tarsolyból a szerelem ideáját és akkor minden meg lesz magyarázva, le van rendezve az ügy, mintha az valami magától értetődő, megfogható dolog lenne. Miért jut el a legtöbb film erre konklúzióra? Miért gondoljuk azt, hogy a szerelem valamiféle univerzális megoldást kínálna a bajainkra?
    2. Nyilván van egy kényes egyensúly a saját és a film által közvetített értékrendszer összeegyeztetése között, de vajon a film befogadása során addig azonosulunk-e a főhőssel, amig azt normarendszerünk megengedi, vagy azt felül is írhatja maga a film mint értékrendszert közvetítő médium?

    • haltijatar.satumaa hozzászólása:

      Talán nem épp a szerelem mindig a megoldás, hanem tágabb értelemben véve a szeretet. Ha jól emlékszem, el is hangzik Marla szájából, hogy a csoportokban “észrevesznek magukon kívül mást is” (talán így, nem emlékszem pontosan). Mert miről is szól a kapitalista társadalom, mint hogy legyünk önzőek, csak magunkra figyeljünk, birtokoljunk minél többet. Kapitalizmus=egymás törvényes anyagi kifosztása. Akárhogy is nézzük, az emberiség evolúciós fejlődésen megy keresztül. Szerintem nem véletlen, hogy megjelenik a filmben a keleti filozófia (pl. a meditáció) . A keleti tanok szerint az ember jelenleg épp a napfonat csakra és a szív csakra közötti fejlődési szinten van. Az előbbihez kapcsolódik a birtoklási vágy, szórakozás, önmagunk előtérbe helyezése, míg utóbbihoz a szeretet és egymásra odafigyelés. Nem véletlen, hogy csak a következő fejlődési szinten a szeretet segítségével, ami egymásra figyelést és annak a megértését, hogy csak egymást segítve élhetünk (nem egymás ellen, mint a kapitalizmusban) szüntetheti meg a kapitalista társadalmat és hozhat létre egy sokkal fejlettebb élhetőbb közösséget.

  17. Katus hozzászólása:

    Igazság szerint nem tetszett a film.
    Elég közeli kapcsolatba kerültem a pszichiátriai betegségekhez az elmúlt időszakban.
    Mit akart elérni a rendező ezzel a filmmel?
    Miért kell félelmet ébreszteni az emberekben a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban?

  18. Papp Julianna hozzászólása:

    Az ösztön-én elnyomása okán a felettes-én olyan jellemzőkkel kell bírjon, hogy lehetőleg ne vegye észre a társadalom keretek közé szorítását. Miben térnek el a személyiségükhöz visszatérni akaró emberek felettes-énjei a sorba beálló többiekétől? Mi határozza meg, hogy ki fog fellázadni ez ellen és lehetséges-e, hogy van visszaút, vagy a személyiségnek nevezett új állapot is csak a társadalom terméke, egy újabb felettes-én?

  19. gargyaeniko hozzászólása:

    1.Jack vajon csak az álmatlansága miatt jár az önsegítő csoportokba vagy valójában valahol ő is arra vágyik hogy egy közösség vagy egy rendszer része lehessen, az emberi kapcsolatai hiányát próbálja esetleg ezzel pótolni vagy csak hogy vele is foglalkozzon valaki? A következő kérdésem is ehhez kapcsolódik, hogy ez a zavartalan és felszabadult csoportokba járós időszak is csak addig tartott amíg meg nem jelen egy nő Jack életében.
    2.Marla Singer szerepében ez a női karakter kellett ahhoz, hogy Jacket felrázza valaki vagy valami ebből a tudathasadt állapotból, amit egy ideig még fent tudott tartani, de végül kitől jött az az utolsó csepp a pohárba, hogy már Jack nem bírta tovább?

  20. h.reka hozzászólása:

    Találhatunk-e összefüggést Marla, majd Tyler megjelenése között? (nagyjából egymást követték a találkozások)

    Vonható-e párhuzam a Harcosok klubja és a Trainspotting hőseinek menekülési technikái között? Értem ezalatt a már jól ismert “choose life” monológot, azaz vagy beállsz a sorba, vagy dobbantasz és valami mást választasz, egy “mesterséges mennyországot”.

  21. simonedina hozzászólása:

    A fogyasztói társadalmat, amelyben az embereket kihasználják, elnyomják tényleg csak így lehetne megsemmisíteni, ilyen radikális módon?

    Azok az emberek, akik ezekben a társadalmakban, mint névtelen elemek tevékenykednek, vajon észreveszik mennyire silány, értéktelen életet élnek? Komolyan gondolják, hogy a pénz és az anyagi javak felhalmozása értelmet tud adni az életnek? Mi kell ahhoz, hogy egy átlagember rádöbbenjen arra, hogy ez nincs rendjén? Betegség, halál?

Vélemény, hozzászólás?