Robert Bresson: Zsebtolvaj (1959)

A normasértés, a másság, a kitaszítás, a kitaszítottság, a kirekesztettség, az elkülönülés és az elkülönítés, bizonyos értelemben a deviáns viselkedés szinonimájaként is használható szavak, hiszen a megbélyegzett a stigmatizációs folyamat következtében peremhelyzetbe kerül.  A közösség, a társadalom peremére. A peremhelyzet és a peremhelyzetbe kerülés összetett folyamat, és összetettsége bemutatása miatt a művészeknek állnak rendelkezésükre azok az eszközök, melyekkel a folyamat és a helyzet bemutatható. A mozgókép a (látszólagos) realitáshoz való viszonyát tekintve kiváltképpen alkalmasnak tűnik a deviancia művészi eszközökkel történő bemutatására. Néhány ilyen próbálkozás nyomába szegődünk a félév során.

A kurzus első filmjeként Robert Bresson 1959-ben készült „Zsebtolvaj” című alkotását tekintettük meg. A hangosfilm viszonylag kevés beszéddel, ámde annál teljesebb képvilággal mutatja be a zsebtolvaj életét. Egy Párizsban élő, gazdagnak semmiképpen sem nevezhető, fiatalember (Martin LaSalle) zsebtolvajlásból él. Annak ellenére, hogy a film elején felmerül, hogy dolgozzon, mégsem egy munkanélküli munkakeresését mutatja be a film. Amennyiben a lopás, a szervezet lopás nem tekinthető munkavállalásnak. Ezt az értelmezést fel sem villantja Bresson: az események kerete mindvégig benne marad a tulajdon szabadságára épülő társadalom alapvető értékrendszerében, abban, hogy a lopás, a zsebtolvajlás nem elfogadott cselekedet. A rendet pedig szakemberek őrzik, így a film során „búvópatakként” időről időre felbukkanó rendőrfőnök. Michel, a főszereplő dacol a renddel: egyáltalán nem úgy véli, hogy a társadalom által elfogadott célokat (materiális javakat), csak az azok eléréséhez előírt eszközökkel lehet megszerezni. A célok valódi „jóságának”, azaz a javak valós “értékének” problémája közvetlenül fel sem merül. Ugyanakkor a bűnhődő főszereplő tetteinek szempontjából nyilvánvalóan leértékelődnek, hiszen a mások által fontosnak tartott javak egyszerű eszközökké „silányodnak” Michel ujjai között. A film elején egy dialógusban a főszereplő kifejti életfilozófiáját, mely sokban hasonlít Dosztojevszkij főhősének, Raszkolnyikovnak a megközelítésére. Az egzisztencialista megközelítés, Nietzsche-től sem független felfogásában Michel úgy nyilatkozik, hogy vannak olyan különös emberek, akiknek nem kell betartaniuk a törvényeket, hiszen azok csak visszafogják őket, s ezzel zsenialitásukat, mellyel a társadalom javára válnának. Így aztán annak ellenére, hogy a film Michel társadalmi kontextusban zajló extrémen individuális viselkedését hangsúlyozza, mégis felveti az ennél nagyobb kontextusban történő értelmezés lehetőségét, mely a kreativitás, az újítás és a “társadalmi fejlődés” köré épül. A képekkel mesélő filmnek azonban azon ritka elemei közé tartozik a jelenet, mely a zsebtolvajlás társadalmi értékelését történelmi kontextusba ágyazva relativizálája. A relativizálás azonban a történet szerint elképzelés marad csak, hiszen a főhős nem képes megvalósítani summás célját. Nem Nagy Sándor és nem is Napóleon. Így aztán hiába is gondolhatja azt, amiről Nietzsche írt második korszerűtlenében (A történelem hasznáról és káráról), elképzelése legfeljebb vágy maradhat, melyet a börtön rácsa mögött finomíthat. Mindenesetre az önmagát nagy embernek képzelő Michel egészen addig nem vesz erről tudomást, míg rá nem kényszerítik.

A film a társadalomban élő egyén kényszerét a nem a külső, közvetlen erőszak szempontjából mutatja be. És még csak nem is a „bűn” erőszakos bemutatása alapján, hiszen a zsebtolvajlás már-már esztétizált cselekedet a képeken: apró, precíz, finom mozdulatok, melyek „agysebészhez” méltó kézmozdulatokkal közelítik meg az áldozat testét. Ruháját, kabátját, nadrágját. A bűn közvetlen bemutatása felől szemlélve a filmet, akár még a zsebtolvajlás tanfilmjének is megfelel. A dráma a főhős személyében zajlik. Belül. Ahol ott a társadalom is. Michel nagyon is tisztában van a játékszabályokkal, még el is magyarázza azokat. Átírni sem biztos, hogy akarná. Jó az úgy neki, hogy mások betartják a szabályokat, hiszen a szabálykövetők egyúttal kiszámíthatók is. Ő viszont nem akar szabálykövető lenni, mert abban az esetben kilátása sem lenne nagy tervének megvalósítására (melyről konkrétumokat nem tudunk meg). Inkább siklana a szabályok között. A film arról szól, hogy a belső, eleinte jelentéktelenített társadalmi normák hogyan uralkodnak el az „übermensch” önmagának alkotott szabályain, s hogyan zárják be az összes kiskaput, melyek között rácsok mögé siklik az individuum. Valószínű, hogy Bresson egyetérthetett Mertonnal abban, hogy a deviancia, s ebben az értelemben a bűn funkcionálisan is szükségszerű része a társadalomnak. A harc, melyet a rendező bemutat a lélekben zajlik. Révén, hogy Michel nem Maugliként a dzsungelben nőtt fel, és nem is egy kis faluban, közösségben, hanem egy választóakarat logikája szerint szerveződő nagyvárosban, ahol a szocializáció során elsajátította, magáévá tette a társadalom normarendszerét. A társadalmi élet szabályrendszere, a szocializáció útján elsajátított kultúra a főhős személyének legmélyén rendkívül aktívan jelen van, minden bizonnyal ezért sem hajlandó haldokló anyja szeme elé kerülni (még akkor is stabil lehet ez az értékrend, ha a film megjelenésének időpontja azt implikálja, hogy a főhősnek lehetnek saját emlékei az anómiás állapotról, a háborúról). A bűntudat, melynek a személyiségen történő folyamatos eluralkodását mutatja be a film, nem más, mint a társadalom visszhangja az individuum kiáltásaira. A film tanulsága szerint a kirekesztést a társadalom hajtja végre, de gyakorlati megvalósítója maga a kirekesztődő egyén. Bresson tökéletes eszközt választott az egyén és a társadalom közötti feszültség termékeként megjelenő deviancia bemutatására. Már-már összemérhető Dosztojevszkij eszköztárával, melynek felülmúlhatatlan arzenálját a Bűn és bűnhődésben mutatta be az író.

Bresson a lélek bűnhődésének történetét azonban nem csak a szereplő zaklatottságának képi megjelenésével mutatja be. A főszereplő pókerarccal játssza végig szerepét, melybe tulajdonképpen bárhol bekapcsolódhat a „bűnre hajlamos” néző. Az események berendezése éppen úgy hangsúlyozza a fenyegetett és fenyített főhős nagy vállalkozásában átélt magányát. A szoba, ahova visszahúzódik, s ahonnan feloldozásért a zsúfolt Párizs utcáira siet Michel, majd vissza oda, ahol „kincseit” őrzi, voltaképpen egy odú, melyben Kaffka Gregorja is svábbogárrá változhat. Az elkülönülés, az elkülönítés egyértelmű. Ahogy Michel életvezetése okán elkülönül, a szociális dezorganizáció elméletének hívei szerint a városon belüli devianciákban gazdag területek is (slumok) hasonló módon különülnek el, különítődnek el. Michel társas kapcsolatai is szűkek: szorosabb kapcsolatban talán édesanyjának ápolójával, a fiatal Jeanne-on (Marika Green) kívül egyetlen barátja van. Rá viszont sok mindenben számíthat: még anyjához is elküldheti maga helyett.  (Ellen)kultúrát és közösség iránti igényt a szervezet zsebtolvajlás gépezetének professzionális működtetésében vél felfedezni. Michel a film elején még rendkívül határozott: nemcsak hogy szemrebbenés nélkül űzi a zsebtolvaj szakmát, de akkor sem inog meg, ha rajtakapják. Minden bizonnyal tökéletes szereplője lehetne egy Garfinkel által folytatott etnometodológiai kísérletnek, mely a szociális kontroll hiányának szempontjából kísérelhetne meg magyarázatot adni a történtekre.

Miután a főhőst talán legzseniálisabb mutatványa végrehajtása során elkapják, Bresson felvillantja a menekvés lehetőségét is. Az ellentmondásosnak is értelmezhető „happy end” Michel-t a társadalom börtönébe vezeti, ahol levezekelheti tettét, mely talán lehetővé teszi számára a bűntudat feloldását. Az élet és a társadalom által fontosnak tartott célok megoldására pedig az egyszerre appolóni és dionüszoszi szerelem kínálkozik javaslatként, s ebben az értelemben a film társadalomkritikaként is értelmezhető.

21 Responses to Robert Bresson: Zsebtolvaj (1959)

  1. urkomanita says:

    1. Az emberi szabadság fogalma mikor teljesebb, hogyha a társadalom bizonyos szabályozásokat kötelező érvényűvé tesz, s így minden egyénnek alapvető biztonságot biztosít, és emiatt szabadabb döntést eredményez (az ember választhat, mivel töltse ki az idejét, mert az élelemszerzés, és alapvető testi biztonság biztosított társadalmi szinten), vagy hogyha a környezet teljes cselekvési szabadságot tesz lehetővé?

    2. Hogyan jelenik meg, épülhet be az önértékelésben a deviáns cselekedet? (a filmben láthattuk, hogy Michel saját felsőbbrendűségével magyarázza tetteit, és helyteleníti a társadalom beavatkozását, de csak a kiválasztottak számára)

  2. Fazekas Anna says:

    1.) Számomra úgy tűnt, Michel első letartóztatásról beletörődve nyilatkozik meg, lévén még tanulatlannak, „amatőrnek” érzi magát a zsebtolvajlás terepén. Ellenben végső „lebukása” már bosszantja őt, a körülményeket okolja a kudarcért. Kérdésem az lenne, hogy a deviáns magatartás követelményeinek, képességeinek elsajátítása és a sikeresség (azaz a deviáns cselekmény sikeressége) miként befolyásolja a „lebukást” illetve magát a büntetés (legyen az látens vagy manifeszt egyaránt) elfogadását?

    2.) Az egyén társadalmi margója mint háló gyengülhet a deviáns magatartás láthatóvá válásával. Milyen mértékű gyengülés figyelhető meg az egyes személyközi kapcsolatok terében? (Pl. Michel anyja tudott fia lopásairól, mégsem vonta kérdőre) Milyen mechanizmusok által igyekszik a deviáns egyén visszaépíteni (visszaerősíteni) ezt a hálót? (pl. Michel bűnösnek nevezi Jeanne-t, amikor meg tudja, hogy gyermeke született)

  3. Breckler Jozsef says:

    A főszereplő véleménye szerint bizonyos emberek – zsenik – a törvény felett állnak. A törvények őket csak visszafogják; a társadalom érdekét szolgálja, hogy ezeket az embereket ne korlátozzák.
    1. Kérdés, hogy ezt valóban így gondolja, vagy csak saját tetteit akarja ezzel igazolni?
    2. Ha ténylegesen ez a véleménye, miért szégyenkezik édesanyja előtt?

  4. tothfloraemese says:

    1. Vajon milyen kapcsolat lehet a deviáns cselekedetet elkövető egyén saját önigazolása (“bizonyos embereknek szabad”) és a deviancia társadalmi funkciója között? Az elmélet szerint bizonyos mértékű devianciára szükség van, hogy a társadalom ne merevedjen meg, tere legyen az újításnak, de ki mondhatja meg, hogy milyen mértékű és típusú deviancia nevezhető még funkcionálisnak?
    2. Mit gondolhatunk az olyan deviáns cselekedetekről, mint például a lopás, zsebtolvajlás a deviancia szükségszerű és természetes jellegét hangsúlyozó elméletek tükrében? Ha a saját magántulajdonunk sérelmére követték el hirtelen elfelejtjük ezeket az elméleteket, aligha gondolnánk a pénztárcánk ellopásáról, hogy funkcióval bír…

  5. lelkesszilvia says:

    1. A “zseni” a törvények felett, a társadalmi vagy bármiféle hierarchia egy magasabb fokán áll, többet ér másoknál, egyenlőbb az egyenlőbbeknél? Miért? És különben: mit jelent az, hogy “zseni”?
    2. A “zseninek”, a valamiben tehetségesnek megbocsájthatóak (bizonyos) tettek vagy kijelentések, a társadalomnak félre kell néznie, figyelmen kívül kell hagynia? Miért, milyen alapon? Aktualitás: Új Színház?

  6. karaib says:

    1. Milyen szimbolikus jelentése lehet annak, hogy a lóversenypályán – ahol a szerencse dönt emberi sorsokról – kezdődik és fejeződik be Michel kalandja?
    2. Michel lelkiismeret-furdalása abból fakad, hogy önmaga is meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak. A társadalomnak csak ebben van szerepe, vagy felelős a deviáns viselkedés kialakulásáért is Bresson szerint? Mi teszi “természetessé” a devianciát, az egyének alapvető esendősége vagy a társadalom tökéletlensége, ami bűnre kényszeríti az egyént?

  7. lelkesszilvia says:

    *egyenlőbb az egyenlőeknél akart lenni, természetesen.

  8. rosztov says:

    Nem láttuk, minek okán tartja magát felsőbbrendűnek Michel. Raszkolnyikov mindent meg akar változtatni, ki akarja fordítani a világot a tengelyéből. Dosztojevszkij hősének az az elképzelése, hogy céljai eléréséhez bármilyen eszközt felhasználhat, itt viszont a tolvajlás nem eszköznek, hanem öncélnak tűnik.

    A lóverseny motívum véleményem szerint azt akarja ábrázolni, hogy minden bűnöző bízik a szerencséjében, azt hisz, őt nem kaphatják el. Ezt a párhuzamot szépen mondja el nekünk a film nyelve, az pedig külön csattanó, hogy végül itt kerül sor az elfogásra.

    Zentai András

  9. bozsodiblanka says:

    1. Ha azt állítjuk: Michel társadalmi szinten érzékeny, hiszen a határok feszegetése pont egy “jobb világ” megteremtése érdekében fogadható el; személyes kapcsolatai szintjén pedig érzéketlen, hiszen pl. Jeanne iránta táplált érzelmeit csak a történet legvégén tudatosítja (csakúgy, mint saját szerelmét a lány iránt) – akkor: a “nagy célok”, a világ elleni lázadás vajon jogalapot biztosíthat-e a valós emberi kapcsolatok elhanyagolására?

    2. Tényleg szükségszerű volt Michel számára ezt az utat bejárni ahhoz, hogy eljusson Jeannehoz?

  10. Csanyi Gergely says:

    I.) Hogyan lehetséges, hogy olyan filmek nézése közben melyben a film főhőse egyértelműen deviáns a (akár a szó kriminológiai értelmében) az ember képes azonosulni a film főhősével? A zsebtolvajlás egy –mondhatni- egyértelműen és markánsan elítélendő magatartásforma a domináns kultúra értékei alapján, mégis egy zsebtolvajról szóló film közben, az embernek nincs az, az érzése hogy képtelen a főhősre főhősként tekinteni. Hogyan lehetséges, hogy egy film megítélése szempontjából teljesen mindegy, hogy a film főhőse rabló, vagy pandúr, normaszegő deviáns, vagy a társadalmilag elfogadott normák elszánt őre?

    II.) Benne van-e a filmben az a látens tartalom, hogy ahhoz, hogy Michel és Jeanne szerelme kifejeződjön a lánynak is deviánssá (leányanyává) kellett válnia, mintegy átlépve a normák határait, átlépve Michelhez a normaszegés oldalára, mert csak ott lehettek együtt?

  11. kmarti says:

    A film minimalista ábrázolásmódja kelt egyfajta feszültséget a színészi játék redukciójával, az “érzelemmentességgel” aminek egyrészről lehet az a funkciója, hogy tükrözze azt a fajta kireksztettséget, amit Michel átél.

    Az első igazi látható érzelem kifejezés a filmben, amikor Michel megcsókolja Jeanne homlokát a rácsokon keresztül (egészen eltúlozva….).

    1.
    Vajon ez az őszinte, valós, átélt és kimutatott érzelem: egy tartalmas, valós kapcsolat megléte-e az a mozzanat a filmben, ami alapjául szolgálhat a kirekesztettségből való kilépéshez?
    2.
    Vajon ehhez az állapothoz való megérkezéshez (a “szabadsághoz”) szükségszerű volt-e Jeanne szimbolikus tette, amikor a rácsokon keresztül megcsókolta a zsebtolvajlás legfőbb eszközét, a kezet (megbocsátás)?

  12. Nagy Orsolya says:

    1. Ha el is fogadjuk, hogy a társadalomban funkciója van, milyen tekintetben válhat a deviancia (de akár szűkebb értelemben, a zsebtolvajlás) a társadalmi fejlődés mozgatórugójává?

    2. Ha elfogadjuk, hogy a deviancia a fejlődés mozgatórugója lehet, és Michel is egyetért azzal, hogy az elfogadott célokat nem csak a társadalom által előírt eszközökkel lehet elérni (valamint magát kellőképpen “nagy”-nak érezhetné ehhez is), miért lehet az, hogy a játékszabályokon viszont nem szeretne változtatni?

  13. royindrajit says:

    Ha az emberek két alapvető csoportra (zsenik – tömeg) osztását érvényesnek tekintjük, a következő kérdések merülhetnek még fel.

    1. Milyen tettek döntik el, hogy az adott személy egyik vagy másik csoportba tartozik: A zsebtolvajlás milyen szempontból nevezhető kisebb stílű cselekedetnek, mint például egy államférfiúi, reformer szerep?

    2. Létezik-e egyáltalán erre objektív mérce, vagy minden esetben az egyén maga dönti el, hogy melyik csoportba tartozik? Esetleg pont az egyén által lenézett többség dönt erről, az éppen érvényes normák tükrében?

  14. melania e.-o. says:

    A film alapján arra a következtetek, hogy bár a főhős kezdetben ideológiai, megélhetési alapon választotta deviáns cselekedetét, később, körülményei megváltozása ellenére is gyakorolta egykor sikeresen űzött tevékenységét. Ezen megfigyelésem alapján merült fel bennem a kérdés:

    1.Mennyire válik kielégítő életmóddá egy korábban bármilyen indítékból sikeresen gyakorolt élet-/megélhetési mód?

    2. Mi volt a célja a film eleji a felhívásnak, melyben tisztázásra került, hogy nem rendőrségi történet, hanem egy zsebtolvaj küszködései kerülnek bemutatásra?

  15. judit_kiss says:

    1. Vajon mik azok a valós értékek, melyekről Michel beszél a film során? Egyeznek ezek a társadalom által elfogadottal? Mi a fontos számára? Sikerül elérnie saját értékeinek megfelelő célját, vagy pedig alkalmazkodnia kell végül a társadalom által előírtakhoz?

    2., Mennyiben és hogyan változtat Michel tolvaj “karrierjén” az amikor bekerül a bűnszervezetbe? Láthatunk valamilyen változást az ő hozzáállásán, viselkedésén?

  16. benemarton says:

    A film bevezetője kiemeli, hogy Michel képességei alapján nem is alkalmas erre a „szakmára”, nem elég ügyes hozzá. A szerencse, mint magyarázóerő gyakran megjelenik a filmben. Mivel a zsebtolvajlás sikeressége a főhős raszkolnyikovi értelmezésében egyfajta kiválasztottságot, magasabbrendűséget is jelenthet, ezért értelmezhető-e a szerencse motívuma úgy, mint visszaigazolás az ő kiválasztottságára? Tehát az elkövetés egyik motivációja is lehet a kiválasztottságról való meggyőződés iránti vágy (amely a szerencse fogalmában jelenik meg), ahogy Webernél a hivatás?

    Az előző kérdésből kiindulva az, hogy a börtönben tudatosul benne a szerelem érzése Jeanne iránt, nem jelenti-e azt, hogy a korábban gyakorlatilag az érzelmek kimutatásától mintha magát tudatosan távol tartó (kivéve anyja esetben) főhős, saját maga átlagosságával, ki-nem-választottságával szembesülve, hajlandó alávetni magát az emberi érzéseknek? Az irodalomban számos példát találunk, amikor a magát különlegesnek, magasabbrendűnek tartó főhős ezt többek között úgy próbálta érzékeltetni, hogy tudatosan elhárította magától a túlságosan közönségesnek tartott emberi érzéseket (pl.: Bazarov az Apák és fiúkban)

  17. Csizovszki David says:

    A kriminológia egyik legfontosabb kérdése, hogy miért válik valaki bűnelkövetővé. Sőt ezen túl is megy a fejlődési kriminológia, miért nem válik mindenki bűnelkövetővé, mi az, ami visszatartja az embert olyan szituációban is, amikor nem látja senki?
    Lehet-e olyan cél, ami felülír mindent, ami miatt egy középosztálybeli elszánja magát, hogy zsebtolvaj legyen?

  18. ke says:

    1. Michel feltételezhetően egy átlagos családból származó, önmagát kereső fiatal értelmiségi, tehát nem tipikus megélhetési bűnöző. Devianciája vajon abból a „különlegesség-érzésből” és „meg nem értettségből” fakad, ahogy az nagyon sok deviáns egyénnél tapasztalható?
    2. Vajon Jeanne azért vonzódik a rendes Jacques helyett (akivel „normális” életet élhetne) a deviáns Michel-hez, mert ő maga is deviáns családból származik (alkoholista apa), amivel ugyan egy ideig ellenazonosul (a megbízható jókislány szereppel), de végül, mintegy sorskönyvi előírásként szinte törvényszerűen mégis deviánssá válik maga is?

  19. gabdor says:

    A második tolvajlást követően azt mondja Michel, hogy az emberek túl kevés pénzzel rendelkeznek, ezért nem éri meg a kockázatot a zsebtolvajlás. Mégis folytatja, sőt egyre kifinomultabb technikával él. Ez mennyiben lehet valós kritika a korabeli viszonyokról, a korabeli Párizsban? A szegénység és a tolvajlás a történetben mégsem kötődik szorosan egymáshoz. Michelnek bár nem volt más megélhetési forrása, a jelenetekből egyáltalán nem tűnik szükségszerűnek a zsebtolvajlás tevékenysége. Nem mutatta be a film, hogy tényleg a napi betevő megszerzése motiválná-e. Ez a megoldás vajon csak a lelki folyamatok alaposabb ábrázolását volt hivatott elősegíteni?

    Michel anyjához való viszonya Camus Közönyét idézte meg, s a szülő-gyerek viszony számos devianciánál előkerül, hol hangsúlyosabban, hol kevésbé. A filmbeli nők, mint a lelkiismeret megtestesítőinek ábrázolásával vajon azt akarta-e érzékeltetni a rendező, hogy a zsebtolvajlás egy alapvetően férfiakra szabott tevékenység?

  20. ErdeiPeterBalazs says:

    1. A lóversenypálya lelátója a filmben szereplő egyik első, a főszereplő számára megfelelő terep a zsebtolvajlásra. Vajon a lóversenyre járó, s ott pénzösszegeket kockára tevő emberek alkotta populáció átlagban jobb anyagi helyzetben van, mint Michel? Egy magasabb anyagi státusszal bíró társadalmi réteg tagjairól van szó? Ezen feltételezés igaz voltára utal-e az, hogy a meglopottak a film képsorai folyamán nem keresik a pénzüket, egyéb értékeiket, mivel azok nélkül is tudják élni életüket? Vajon a filmben az egyes szereplők testalkatának ábrázolása (Michel sovány, míg a nyomozó, az idősebb zsebtolvaj, a bűncselekmények bizonyos áldozatai telt, piknikus testalkatúak) vagyoni helyzetük metaforájaként jelenik-e meg?

    2. Michel, a film megtekintése után megalkotható személyiségrajza alapján, beleillik-e a pszichopata személyiség hármas kritériuma (nem érez, nem szorong, nem tanul a hibáiból) által jellemezhető, pszichopata személyiségzavaros bűnözők alkotta embercsoportba?

Vélemény, hozzászólás?