Nemzeti tudat és előítéletek a nemzeti radikálisok felfogásában, a nemzeti radikálisok szervezetszociológiája

A legutóbbi órán befejeztük a nemzeti radikálisok szervezetén belüli kvantitatív vizsgálatot. Ennek során alapvetően három nagyobb kérdéskörrel foglalkoztunk. Egyrészt megvizsgáltuk, hogy a nemzeti radikálisok nemzeti tudat szerinti alcsoportjai különböznek-e a cigányokkal kapcsolatos diszkrimináció és előítéletek szerint. Másrészt tovább haladva ezen az úton, áttekintettük, a zsidókkal kapcsolatos diszkrimináció és előítéletek összefüggnek körükben a nemzeti tudat alcsoportokkal. Végül megpróbáltunk választ találni arra a kérdésre, hogy a nemzeti radikálisok közterületi megjelenései során tapasztalható militáns jelleg hol található meg attitűdjeikben, kognitív struktúráikban.

Elsőként a korábban már az országos mintán bemutatott cigányokkal szemben érzett paranoiát mérő változó alapján hasonlítottuk össze a nemzeti radikálisok, a civil környezetvédők és az országos reprezentatív minta jellemzőit. A három minta közül a nemzeti radikálisok körében találtunk legnagyobb arányban a cigányokkal szembeni paranoiára utaló válaszokat. Őket a civil környezetvédők követik, s a sor végén az országos reprezentatív minta cigány-paranoia indexe található. Ennek a mutatónak az alapján egészen egyszerűen megállapítható, hogy a nemzeti radikálisok között a legmagasabb a cigányokkal szembeni paranoia. Azonban a nemzeti radikálisok sem teljesen egységesek ebben a kérdésben. A nemzeti radikálisokon belüli nemzeti tudat csoportok nem azonos mértében tartanak a cigányoktól. Leginkább a legkirekesztőbbnek tekinthető mélymagyarok paranoiások a cigányokkal kapcsolatban, akiket a második legnagyobb szervezeten belüli nemzeti tudat csoport a merev magyarok követnek. Legkevésbé a nemzeti tudatuk szempontjából a szervezeten belül már-már „ellenzékinek” számító elképzelt magyarok között van jelen a cigányokkal kapcsolatos paranoia. Tehát megállapítható, hogy a magyarságtudat tudat mélységétől nem független a nemzeti radikálisok cigányokkal szembeni paranoiája. Ugyanezt tapasztalhatjuk akkor is, ha cigányokkal kapcsolatos félelmekre közvetlenül rákérdező kérdésre adott válaszokat különbségeit vizsgáljuk az egyes szervezeten belüli nemzeti tudat alcsoportokban. „A cigányok gyakran megfélemlítik a békés embereket.” állítással legkevésbé az elképzelt magyarok értenek egyet, s a leginkább a mélymagyarok, a merev magyarok és a reális magyarok. Tehát a cigányfóbia a szervezet legnagyobb létszámú nemzeti tudat alcsoportjaiban igen magas. A reális magyarok körében mért viszonylag magas cigányfóbia minden bizonnyal összefügg szociális dominancia orientációjukkal, melynek jelentős összetevője az etnikai, a tekintélyelvű és az osztályalapú emberek közötti egyenlőtlenségek fenntartására irányuló beállítottságuk.

A „Mindenki jobban járna, ha a cigány és a nem cigány gyerekek külön tanulnának.” állítás elfogadása illetve elutasítása már átvezet a negatív megkülönböztetés gyakorlati megvalósításával kapcsolatos vélemények vizsgálatához. Az állítás elfogadása alapján megállapítható, hogy a szervezeten belüli legmagyarabb nemzeti tudat alcsoport, a mélymagyarok fogadják el leginkább az iskolai szegregációt, akiket a merev magyarok követnek. A legkevésbé a „szolidabb” elképzelt magyarok támogatják az iskolai szegregációt.

A zsidókkal kapcsolatos kirekesztő, illetve befogadó attitűd sem független a nemzeti azonosulás mélységétől és intenzitásától a nemzeti radikálisok között. Leginkább az elképzelt magyarok, míg a legkevésbé mélymagyarok fogadnának el egy zsidó szomszédot. Ezzel együtt a „befogadóbbnak” tekinthető elképzelt magyarok között a legmagasabb a „nem tudom” válaszok aránya, azaz éppen ez a nemzeti tudat csoport, amely a négy nemzeti tudat csoport közül a legkevésbé kirekesztő, vállalkozott a legkisebb mértékben érdemleges választ adni arra a kérdésre, hogy elfogadna-e egy zsidót szomszédnak? A nemzeti radikálisok szervezetén belüli „ellenzékiségükre” következtethetünk abból is, hogy körükben „mindössze” 12 % azok aránya, akik kategorikusan úgy nyilatkoztak, hogy nem fogadnának el egy zsidót szomszédnak, szemben a merev magyarokkal és a mélymagyarokkal, ahol meghaladja, illetve megközelíti a 60 százalékot ugyanennek a csoportnak az aránya.

A zsidókkal szemben érzett paranoia alapján a civil környezetvédők és az országos reprezentatív minta tagjaihoz képest a nemzeti radikálisok vélik úgy a leginkább, hogy a zsidók ártottak a múltban a magyaroknak. És nem csak arról van szó, hogy a zsidókkal kapcsolatban átlagosan paranoiásabbak a nemzeti radikálisok, hanem arról is, hogy ebben sokkal egységesebbek, mint a civil környezetvédők vagy az országos minta tagjai. Ennek ellenére apróbb különbségek azért köztük is vannak, melyek szorosan összefüggnek nemzeti tudatukkal. A nemzeti radikálisok legnépesebb és legkirekesztőbb magyarságtudat alcsoportja, a mélymagyarok éreznek leginkább paranoiát a zsidókkal szemben. Beszédes, hogy őket nem a merev magyarok, hanem a reális magyarok követik. Ennek a jelenségnek az alapján is következtethetünk arra, hogy a reális magyarok szociális dominancia orientációjában az osztályalapú egyenlőtlenségek támogatása viszonylag magas arányban elfogadott.

A zsidókkal szemben érzett paranoiától nyilvánvalóan nem függetlenül a zsidóknak tulajdonított aktuális negatív hatás is az előbbi tendenciáknak megfelelően alakul a nemzeti radikálisok nemzeti tudat alcsoportjaiban a „a zsidó nagytőkések kizsákmányolják az országot” állítás elfogadása. Magyarország romlásában leginkább a mélymagyarok, a merev magyarok és a reális magyarok tulajdonítanak jelentőséget ennek az oknak. Az elképzelt magyarok mindössze 10 százaléka véli úgy, hogy az előbbi állításban megfogalmazott jelenségnek jelentős része van abban, hogy nem mennek jól Magyarországon a dolgok, míg a másik három csoportban 70-90 százalék ugyanennek az attribúciónak az elfogadottsága.

Összességében egyértelműen megállapítható, hogy a cigányokkal és a zsidókkal kapcsolatos befogadó és kirekesztő attitűdök és a nemzeti radikálisok szervezetén belüli keményebb és lágyabb nemzeti tudat mintázatok összefüggnek egymással. A tendencia az, hogy minél „mélyebb”, „kirekesztőbb”, a szociális dominancia elfogadása szempontjából minél határozottabban ember és ember közötti egyenlőtlenségek fenntartására irányuló attitűddel rendelkezik a nemzeti radikálisok szervezetének egy tagja, annál valószínűbb, hogy előítéletes és kirekesztő attitűdökkel van a cigányokkal és a zsidókkal szemben. Tehát ezeknek a társadalmi csoportokkal kapcsolatos kirekesztés alapvetően jelentősebb a nemzeti radikálisok között, s alapvető összefüggésben van – a szervezet expressis verbis kinyilvánított céljaival ellentétesen –  azzal a témával, ami köré a nemzeti radikálisok szervezete szerveződik.

Mindezek mellett az utóbbi hónapokban, években tapasztalt sorozatos látványos masírozások felvetik a kérdést, hogy a nemzeti radikálisok megmaradnak-e egy sajátos szubkultúrának, mely körül zárt ajtók vannak, vagy kimondott és ki nem mondott céljaikat aktívan is el szeretnék érni? Ennek kiderítése céljából a szervezettel kapcsolatban is megkérdeztük a nemzeti radikálisok tagjait. Többségük demokratikusnak tartja a szervezet felépítését és működését (88%). Ezzel együtt a vezetőkre gyakorlatilag mindenki hallgat, legalábbis úgy vélik, hogy hallgat (91%). A szervezet tevékenységi körének bővítését tudakolva alapvetően olyan válaszokat kaptunk, melyek a békés tevékenységekről szólnak (kulturális rendezvények szervezése, díszelgés, történelmi eseményeken kiállás). Harcászati tevékenység iránti bővítést a tagok 42, míg fegyveres kiképzést a tagok 38 százaléka igényelne. Legnagyobb mértékben a polgárőri tevékenység iránti bővítést támogatja a tagság: 88%. A szervezethez tartozók több mint 80 százaléka a fegyveres testületekhez hasonlóan hivatásos foglalkozásként is el tudná képzelni a tevékenységet. Ezek az eredmények már önmagukban is utalnak arra, hogy a szervezet tagságának életében nem jelentéktelen részében van jelen a katonáskodási igény. Azonban a helyzet még ennél is egyértelműbb, amennyiben megnézzük, hogy a három katonáskodási és hivatásos jellegű bővítési irány közül hányat igényelnek a szervezethez tartozók (“fegyveres kiképzés” , „polgárőr tevékenység” , „harcászati kiképzés”). A szervezet tagjai átlagosan 1,7 ilyen irányú tevékenységbővítést igényelnek. Ez azt jelenti, hogy bőven van támogatása a militáns tevékenységeknek a szervezeten belül és persze az is kérdéses, hogy például az ilyen jellegű események bent maradnak-e a természeti környezetben, az „adventure” kategóriájában. Továbbá ebből a szempontból sem kérdések nélküli, hogy mire következtethetünk abból, hogy a szervezeten belüli nemzeti tudat alcsoportok különböző mértékben igénylik a szervezet katonai, hivatásos irányú bővítését (mely alkotmányosan állami monopólium). Ugyanis a három nemzeti tudat alcsoport közül mindössze az elképzelt magyarok között marad 20 százalék alatt azok aránya, akik a felsorolt három militáns bővítési irány közül legalább kettőt igényelnek. A többi csoportban megközelíti az 50 százalékot ez az arány, legtöbben a merev magyarok között vannak olyanok, akik a szervezet katonai irányú expanzióját igényelik. Vajon miért? Mit jelent az, hogy az egyik „leginkább magyar” nemzeti tudat alcsoport igényli a leginkább a katonai irányú bővítést? Milyen össztársadalmi hatásai vannak ennek?

Nemzeti tudat és előítéletek a nemzeti radikálisok felfogásában, a nemzeti radikálisok szervezetszociológiája bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Mirko Anna hozzászólása:

    Véleményem szerint össztársadalmi szinten minimum megosztó. A probléma ezzel leginkább az, hogy nem lehet a véleménynek csak egy részét elfogadni, és az “aki nincs velünk, az ellenünk van” állapotot hozza létre. Vagyis ez végül is függ a NR-ok hozzáállásától is, például, hogy elfogadják-e, ha valaki nem kér az ő védelmükből.

  2. EszterMlinarcsek hozzászólása:

    “A szervezethez tartozók több mint 80 százaléka a fegyveres testületekhez hasonlóan hivatásos foglalkozásként is el tudná képzelni a tevékenységet.”
    Érdemes lenne megnézni, hogy az állam fegyveres testületeiben is ilyen arányban vállalnának munkát?

  3. Illes Judit hozzászólása:

    Vajon a fegyveres testületekben lévők között milyen arányban vannak a nemzeti radikális érzelműek?

  4. VargaTamas hozzászólása:

    Össztársadalmi szinten az a kérdés szerintem, hogy egyrészt az ilyen NR szervezetek rekrutációját életkorban mennyire lehet kitolni a fiatalok, tulajdonképpen gyerekek felé (gondolok itt a belinkelt videóban is látott fiatal, vékony, szemüveges fiúra)? Mert, ha emellett a fiatalok számára szocializációs közegként is egy lehetséges és kedvező alternatívává válik egy ilyen szervezet, akkor részben visszatérünk a “régi” tekintélyelvűséghez.

  5. somlodavid hozzászólása:

    Vajon, hogy képzel el valaki egy zsidó szomszédot? Egy másik kutatásban érdekes lenne összehasonlítani az egyes kisebbségekről alkotott fantomképek egységességét.

  6. Papp Julianna hozzászólása:

    „Mindenki jobban járna, ha a cigány és a nem cigány gyerekek külön tanulnának.”

    Kíváncsi lennék, hogy maguk a cigányok hogyan vélekednének erről az állításról. A lakóhelyi alapon szegregált településeken ugyanis a szülők esetleg azért íratják gyermeküket ún. ‘cigányiskolába’, mert ott könnyebben tanulhatnak, barátkozhatnak. Az NR-ek jelentős része pedig ilyen településekről való. Ebben az esetben az NR-ek és a romák válasza megegyezne?

  7. Petényi Sára hozzászólása:

    Vajon a nemzeti radikálisok csoportján belül látják az emberek a mélymagyar, merev magyar stb. csoportokat? Érzékelik az elképzelt magyarok jelenlétét? Vagy pont azért, mert érzik (az elképzelt magyarok), hogy “ellenzéki” szerepben vannak, nem is hangoztatják véleményüket?

  8. Pádár Csaba hozzászólása:

    A militáns tevékenységek támogatása mennyire van összhangban a lokális tapasztalatokkal? Lehet, hogy ott fordul elő, ahol a radikális szervezet egyedüli alternatívaként jelenik meg (nincsenek jelen más mozgalmak, melyek fékezhetnék). Esetleg ahol szemmel láthatók a társadalmi csoportok közötti konfliktusok.
    De úgy is kérdezhetném: “hol élnek a merev magyarok?”

Vélemény, hozzászólás?