A nemzeti radikálisok nemzeti tudta

Az új tekintélyelvűség vizsgálata során az eddigi elemzésekben elsősorban azt a társadalmilag konstruált valóságot igyekeztünk feltérképezni, mely lehetővé teszi, hogy megjelenjenek azok a mozgalmak, melyek szervezőereje a tekintélyelvűség. Az előző és a hátralévő órákon egyaránt annak a csoportnak a vizsgálatára kerül sor, amely ennek a társadalmilag konstruált valóságnak a „terméke” (nyilvánvalóan nem tökéletesen egyirányú a folyamat, hiszen minden bizonnyal a különböző témák köré szerveződő mozgalmak is hatással vannak az össztársadalmi valóság felépítésére).

Ahogy az előzőekben már láthattuk, a teljes felnőtt népességen belül az új tekintélyelvűség szorosan kapcsolódik a nemzetfelfogáshoz, a nemzeti tudathoz. Ezért nincs is abban semmi különös, hogy éppen erre a témára specializálódnak bizonyos társadalmi mozgalmak. Az előző órán arra tettünk kísérletet, hogy pontosabban leírjuk és bemutassuk a nemzeti radikálisok nemzeti tudatának szerveződését – révén, hogy éppen e köré szerveződik a nemzeti radikális csoport. Ezért a korábbi összehasonlításokon túl azt vizsgáltuk, hogy milyen nemzeti tudat csoportok körvonalazódnak a nemzeti radikálisok szervezetén belül, tehát önmagukhoz képest miben és mennyire különböznek egymástól a leginkább nacionalisták, a nemzeti radikálisok, nemzeti tudatuk szerint.

A nemzeti tudat összetevői közül elsőként a magyarként azonosítást tekintettük át. Ahogy arról korábban már volt szó, jól látható, hogy a nemzeti radikálisok szűkkeblűbben mérik a magyarságot, hiszen a felsorolt hét magyarként azonosításra alkalmas kritérium közül összességében jóval kevesebbet fogadnak el, mint az országos reprezentatív minta, ill. a civil környezetvédők szervezeti mintájába kerültek. A nemzeti radikálisok számára a legerősebb magyarként való azonosítást szolgáló kritérium a vérvonal, azaz az, hogy a magyarnak „kandidáló” embernek legyenek magyar ősei (80%). Különös módon a legkevésbé az állampolgársággal összefonódó „jogi” természetű kritériumot fogadják el, azaz azt, hogy legyen magyar állampolgár (38%). Ha összeszámoljuk, hogy a hét magyarként való azonosításra alkalmas kritérium közül mennyit fogadnak el átlagosan a három minta tagjai (magyarként azonosítás index), akkor azt láthatjuk, hogy a nemzeti radikálisok átlagosan 3,54 kritériumot, a civil környezetvédők 4,96 kritériumot, míg a reprezentatív minta tagjai tekinthetők a legbefogadóbbnak, hiszen átlagosan 5,15 kritériumot fogadnak el. Ezzel együtt viszont az előbbiek alapján számított magyarként azonosítás index szórása a nemzeti radikálisok körében a legmagasabb (2,39) szemben a civil környezetvédőkkel (1,89) és az országos mintával (1,81), azaz a nemzet tagjaként való azonosítás során a nemzeti radikálisok a legszigorúbbak, tehát a legkevésbé befogadók. Különös módon azt lehet mondani, hogy a három minta közül a nemzeti radikálisok a leginkább megosztattak a magyarként azonosítással kapcsolatban, azaz számukra a legkevésbé egyértelmű, a „ki tekinthető magyarnak?” kérdésre adható válasz.

Nem úgy a magyarként való azonosulás, mely körükben a legegységesebb. Ahogy azt már korábban jeleztük, 20 kritériumot soroltunk fel a megkérdezetteknek, melyekkel kapcsolatban azt kértük, hogy 1-től 5-ig értékeljék, hogy mennyire értenek egyet az adott állítással (mindegyik a magyarként való azonosulást méri). Összességében azt láthattuk, hogy a nemzeti radikálisok nemzeti tudatában minden magyarként való azonosulásra utaló jellemző erőteljesebben van jelen, mint a civil környezetvédők és az országos reprezentatív minta tagjainak gondolkodásában. A legerőteljesebben a büszkeség dominál, hiszen egyetlen nemzeti radikális sem akadt, aki ne a „teljesen egyetért” (azaz 5-ös) választ adta volna annak az állításnak az értékelésére, mely a következőképpen hangzott: „Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.” Ugyanakkor az is látható, hogy a nemzeti radikálisok nem csak a természetes nemzeti büszkeséggel értenek egyet a leginkább a három minta közül (mely lehet akár a nemzetbe való befogadásra utaló állítás), hanem az egyértelműen kirekesztő, megosztó állításokkal is, hiszen a másik két mintánál jóval nagyobb mértékben értenek egyet például azokkal az állításokkal, hogy „A magyaroknak nem szabadna keveredniük másokkal.”, hogy a „Általánosságban a magyarok különbek a nem magyaroktól.”, vagy hogy „Jobb lenne, ha a nem magyarok elköltöznének Magyarországról.”. Tehát összességében az látható, hogy a nemzeti radikálisok nemzetfelfogása a leginkább szűk és a leginkább exkluzív. Ezzel együtt, ha a magyarként azonosulást mérő húsz változóra adott válaszokat összeadjuk (magyarként azonosulás, nacionalizmus index), akkor a nemzeti radikálisok nemzeti tudata a legerőteljesebb, hiszen a maximálisan lehetséges 100 indexértékből átlagosan 91,37 –et érnek el (szemben az országos mintával, akik 80,96-ot és a civil környezetvédőkkel, akik 71,82-őt). Nem meglepő módon egységesebbek is ebben a kérdésben (szórás 7,12 szemben a másik két mintánál mért 12-nél magasabb szórásokkal).

A nemzeti jelképek esetében ugyancsak azt láthattuk, hogy a nemzeti radikálisok sokkal több jelképet és sokkal inkább jellemzőnek tartanak a magyarság szimbolizálására, mint az országos mintába kerültek és a civil környezetvédők (ez alól mindössze az adatfelvétel idején még hatályos 89-es Alkotmány jelent kivételt). A 12 felsorolt jelképet egy-egy 1-től 5-ig terjedő skálával kellett értékelni, melynek elemeit egyszerűen összeadtuk, így maximálisan 60, minimálisan 12 értékkel szerepelhetett egy megkérdezett a jelkép-indexen. Az így számított jelkép-index voltaképpen azt méri, hogy mennyire erőteljesen kötődik a nemzeti szimbólumkészlethez a megkérdezett, azaz van-e olyan eleme az őt körülvevő, s általunk felsorolt nemzetet jelképező szimbolikus térnek, mely ne képezné elemét a megkérdezett nemzeti tudatának. Minél kevesebb ilyen van, azaz minél többet elfogad a megkérdezett, annál erőteljesebben nacionalista.

A három index alapján klaszteranalízis segítségével különböztettük meg a nemzeti radikálisok szervezetén belül a nemzeti tudat csoportokat. A klaszteranalízis négy, jól értelmezhető klasztert eredményezett.

A legtöbben a nemzeti radikálisok csoportján belül azok vannak, akik szűkkeblűen mérik a magyarságot, azaz viszonylag kevés kritériumot tartanak alkalmasnak arra, hogy valaki önmagát, vagy valakit magyarnak azonosítson. Viszont igen magas körükben a nacionalizmus-index értéke, vagyis nemzettudatuk gyakorlatilag mindenre erőteljesen kiterjed. Ezzel együtt pedig a nemzeti jelképrendszer leírására szolgáló szimbólumokat is nagymértékben elfogadják. Ők a „mélymagyarok”, akik a nemzeti radikálisok 42 százalékát jelentik.

A második legnagyobb csoportba a „merev magyarok” tartoznak, akik ugyan a szervezeten belül viszonylag sok kritériumot alkalmasnak tartanak a magyarként való azonosításra, azonban rendkívül nacionalisták és gyakorlatilag nincs olyan eleme a felsorolt nemzeti jelképkészletnek, melyet ne tartanának alkalmasnak a magyarság szimbolizálására. Szervezeten belüli arányuk: 31%.

A harmadik legnépesebb csoportba az „elképzelt magyarok” tartoznak, akik társaikhoz képest viszonylag sok kritériumot alkalmasnak tartanak a magyarként való azonosításra, viszont a szervezet többi tagjához képest kevésbé nacionalisták és kevésbé kiterjedt nemzeti jelképrendszerük. Ők a nemzeti radikálisok 15 százalékát jelentik.

A legkisebb csoportot a reális magyarok alkotják a nemzeti radikálisok szervezetén belül, akik a magyarként való azonosításra alkalmas kritériumokat szervezeti társaikhoz hasonló mértékben fogadják el, viszont kevésbé nacionalisták és a nemzeti jelképeket is inkább átlagos mértékben fogadják el (arányuk 12% a nemzeti radikálisok csoportján belül).

A nemzeti radikálisok nemzeti tudat alcsoportjai szociológiai determinációk alapján alig-alig különböztethetők meg egymástól. Mindössze két jellemző alapján találhatunk közöttük szignifikáns különbségeket. Mindkettő a szociális integrációval kapcsolatos. A „Hány barátja van Önnek?” kérdésre átlagosan a merev magyarok adták a legmagasabb értékű válaszokat (48 barát), akiket a reális magyarok (41), az elképzelt magyarok (25) és a mélymagyarok (17) követnek. Ezzel az eredménnyel többé-kevésbé jól összefügg, hogy a merev magyarok a leggyakoribb internethasználók, akiket a sorban a mélymagyarok, az elképzelt magyarok és a reális magyarok követnek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a nemzeti radikálisok offline és online közösségi életét nagymértékben a merev magyarok irányítják, akik legalábbis a mélymagyarokhoz képest valamelyest befogadóbb nemzeti tudattal rendelkeznek. A mélymagyarok inkább kirekesztő nemzeti tudata összefügg az offline szociális integráció alacsony mértékével, melyet úgy tűnik, hogy az online térben is igyekeznek gyarapítani.

Az előző órán a nemzeti radikálisok nemzeti tudatának elemzése során a szociológiai jellemzők mellett a kognitív jellemzők meghatározottságainak elemzéséhez is hozzákezdtünk. A kognitív jellemzők elemzése során a korábban már tárgyalt külső és belső kontrollt mérő állítások és a nemzeti tudat összefüggését vizsgáltuk elsőként a nemzeti radikálisok között. Ahogy a korábbi elemzések során is láthattuk, a nemzeti radikálisok válaszai nem rendeződnek a külső és a belső kontroll szerint egy kognitív sémába, azaz ebben az értelemben talán kissé zavarosnak tűnnek a válaszok. Ennek a problémának a kiküszöbölése céljából összeszámoltuk, hogy átlagosan hány belső és hány külső kontrollra utaló állítást fogadnak el a három mintába került megkérdezettek. Annak következtében, hogy a mintákba került megkérdezettek közül voltak olyanok, akik nem adtak olyan válaszokat, melyek alapján eldönthető lenne a külső- és a belsőkontroll a következő átlagok adódtak. Amennyiben csak a belsőkontrollra utaló válaszok átlagos számát nézzük (tehát, hogy átlagosan a négyből mennyit fogadnak el a mintába kerültek), akkor azt láthatjuk, hogy a civil környezetvédők és a nemzeti radikálisok nagyjából azonos mértékben adtak belsőkontrollra utaló válaszokat (átlagosan a civil környezetvédők 2,46 , míg a nemzeti radikálisok 2,43 és az országos minta 1,72). Ennek alapján azt lehetne mondani, hogy a nemzeti radikálisok a belsőkontroll szerint élik életüket, inkább tekintenek magukra úgy, legalábbis az országos mintához képest, hogy saját sorsuk kovácsai). Viszont ha a külső kontrollra utaló állítások átlagos elfogadottságát is megnézzük, akkor ezzel éppen ellentétes helyzettel szembesülünk. Ugyanis a nemzeti radikálisok átlagosan 1,3 , a civil környezetvédők átlagosan 1,17, míg az országos minta tagjai átlagosan 1,19 külső kontrollra utaló állítást fogadnak el a felkínált négyből. A külső- és a belsőkontrollra utaló állítások átlagos elfogadottsága alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzeti radikálisok valamelyest bizonytalanabbak azzal kapcsolatban, hogy saját maguk, vagy valaki ill. valami más irányítja életüket. A kérdés az, hogy összefügg-e ez a nemzetfelfogásukkal, másként alakul-e ez a különböző szervezeten belüli nemzeti tudat alcsoportokban?

Mind a belsőkontrollra, mind a külső kontrollra utaló válaszok összefüggnek a nemzeti tudat szervezeten belüli alcsoportjaival. A merev magyarok és a mélymagyarok között 10 százalék körüli azok aránya, akik egyetlen belsőkontrollra utaló állítást sem fogadtak el. Az elképzelt magyarok és a reális magyarok között viszont egyetlen szervezeten belüli tag sem volt, aki ne adott volna legalább 1 belső kontrollra utaló választ. Ezzel együtt a merev magyarok mindössze 44 százaléka és a mélymagyarok 53 százaléka adott csak 3 vagy 4 belsőkontrollra utaló választ, míg ugyanez az érték az elképzelt magyarok között 53 és a reális magyarok között 75 %. Tehát ha csak a belső kontrollt nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy merev magyarokon kívül mindhárom nemzeti tudat csoportban többségben vannak azok, akik 3 vagy 4 belső kontrollra utaló választ adtak, mint azok, akik kettőt vagy annál kevesebbet. A leginkább a reális magyarok nemzeti tudat csoportja írható le a szervezeten belül a belső kontroll szerint, amennyiben csak a belső kontrollra utaló válaszok számát nézzük. Hasonlóakat láthatunk akkor is, ha a külső kontrollra utaló válaszok számát hasonlítjuk össze a nemzeti radikálisok szervezeten belüli nemzeti tudat alcsoportjaiban. A merev magyarok 13, míg a mélymagyarok 21 százaléka adott három vagy négy külső kontrollra utaló választ. Ezzel szemben a szervezeten belül az elképzelt magyarok és reális magyarok között egyetlen megkérdezett sem akadt, aki három vagy négy külső kontrollra utaló választ adott volna. Viszont az elképzelt magyarok 94 százaléka és a reális magyarok 91 százaléka adott maximum 1, külső kontrollra utaló választ (az elképzelt magyarok 67 %-a egyetlen esetben sem jelölt meg külső kontrollra utaló választ). Összességében azt mondhatjuk, hogy a szervezeten belül a két leginkább nacionalista csoport a leginkább vezethető, míg a két kevésbé nacionalista csoport a leginkább önjáró, s ebben az értelemben a szervezet számára különös figyelmet érdemel. A szervezeti tagok gondolkodásában azonban úgy tűnik, hogy nem csak a nemzeti tudat függ össze a szociális integráció mértékével és a külső és belső kontrollal, hanem alapos okunk van feltételezni, hogy a szociális integráció a külső és belső kontroll függvényében is alakul: azaz a magasabb szociális integrációval rendelkező nemzeti tudat csoportok esetében magasabb a „vezethetők” aránya is. A két leginkább nacionalista nemzeti tudat csoport internethasználata a legerőteljesebb, ezért ennek alapján nem vethető el az a hipotézis, hogy ami a teljes felnőtt magyar internethasználó társadalomban a diszkriminációra való hajlandóságot csökkentő tényező, az a nemzeti radikálisok között inkább növeli a diszkriminációt.

A kép valamelyest bonyolódik, ha a szociális dominancia orientáció és nemzeti tudat szerinti szervezeten belüli alcsoportokat hasonlítjuk össze. Ahogy arról korábban már volt szó, a nemzeti radikálisok között nincsenek olyanok – a saját válaszaikhoz képest –, akik mindenféle csoportok közötti egyenlőtlenséget elutasítanának. A legtöbben azok vannak a szervezeten belül, akik csak az etnikai alapú egyenlőtlenségeket fogadják el (24%). Ez a csoport az elképzelt magyarok körében a legszámottevőbb – valahány nemzeti tudat alcsoport közül – ahol arányuk 60%. A merev magyarok 37, míg a reális magyarok 33 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Azok, akik mind az autoriter, mind az osztályalapú, mind az etnikai alapú egyenlőtlenségeket elfogadják, a merev magyarok és a mélymagyarok között vannak a legtöbben (16, ill. 36%). Azok, akik csak a tekintély alapján levezetett egyenlőtlenségeket és az etnikai alapú egyenlőtlenségeket fogadják el a mélymagyarok között vannak a legtöbben (21 %). A csak a tekintély tisztelete alapján levezetett csoportok közötti egyenlőtlenségeket elfogadók a mélymagyarok és a reális magyarok között találhatók meg a legnagyobb arányban ( 30%, ill. 22%). A csoportok közötti egyenlőtlenségeket kizárólag osztályalapon elfogadók aránya a merev magyarok között a legmagasabb (19%), akiket a reális magyarok követnek (11%). A reális magyarok között a legnagyobb csoportot azok jelentik, akik mind etnikai, mind osztályalapon elfogadják a társadalmat alkotó csoportok közötti egyenlőtlenségeket, de a tekintélyszemély alapján levezetett csoportok közötti egyenlőtlenségeket elutasítják (33%). Ez utóbbi szociális dominancia szerinti alcsoportnak ugyancsak viszonylag magas az elképzelt magyarok nemzeti tudat alcsoporton belüli aránya (20%), szemben merev magyarokkal és mélymagyarokkal, akik között alig-alig találni a nemzeti radikálisok szervezetén belül olyanokat, akik úgy fogadnák el az etnikai és az osztályalapú csoportok közötti egyenlőtlenségeket, hogy ezzel együtt elutasítanánk a tekintély tiszteletét. Vajon miért?

A nemzeti radikálisok nemzeti tudta bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. somlodavid hozzászólása:

    “A két leginkább nacionalista nemzeti tudat csoport internethasználata a legerőteljesebb, ezért ennek alapján nem vethető el az a hipotézis, hogy ami a teljes felnőtt magyar internethasználó társadalomban a diszkriminációra való hajlandóságot csökkentő tényező, az a nemzeti radikálisok között inkább növeli a diszkriminációt.”

    Most itt nem találtam meg különszedve, de én úgy emlékszem, hogy a legtöbbet internetező Merevek voltak a legmegengedőbbek a magyarként azonosítás tekintetében?

  2. tomashorn hozzászólása:

    Milyen összefüggés lehet a nemzeti tudat alkotta csoportok és a xenofóbia mértéke között? Intoleránsabb-e a mély magyar, mint a reális vagy diszkriminatívabb-e a merev magyar, mint az elképzelt? Van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a kérdésnek, amennyiben a csoportok határai ennyire homályosak?

  3. EszterMlinarcsek hozzászólása:

    “A külső- és a belsőkontrollra utaló állítások átlagos elfogadottsága alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzeti radikálisok valamelyest bizonytalanabbak azzal kapcsolatban, hogy saját maguk, vagy valaki ill. valami más irányítja életüket.”

    A szélsőséges mozgalmakhoz való csatlakozás egyik motivációja lehet a belső kontroll érzetének hiánya, viszont jelen esetben a külső és a belső kontrollra utaló válaszokat is elfogadták az NR-ek. Ezt az eredményt nem okozhatta egyfajta disszonancia, ami az NR-ek “valami más irányítja az életet” érzete és az irányítást lehetségesnek tartó, mozgalmi jellegű szervezethez tartozás közt feszül? (Esetleg meg lehetne nézni egy NR-ekhez hasonló csoportot, körükben milyen eredményeket kapnánk?)

  4. Mirko Anna hozzászólása:

    Vajon hogy alakul a nemzeti tudat csoportokon belül a vélemény-vezérek aránya? Azaz: mitől függ, hogy egy NR mennyire szigorúan alapján ítéli meg a magyarsághoz tartozást?
    Valószínűsíthetjük-e, hogy az állampolgárság azért nem játszik túl nagy szerepet a magyarként azonosításban, mert közelállók esetleg határon túli magyarok?

  5. Illes Judit hozzászólása:

    Lehetséges lenne-e a civil környezetvédők között is jól definiálható csoportokat alkotni az alapján, hogy hány és milyen kritériumot tartanak alkalmasnak arra, hogy valaki önmagát, vagy valakit magyarnak azonosít?

  6. VargaTamas hozzászólása:

    “Összességében azt mondhatjuk, hogy a szervezeten belül a két leginkább nacionalista csoport a leginkább vezethető, míg a két kevésbé nacionalista csoport a leginkább önjáró, s ebben az értelemben a szervezet számára különös figyelmet érdemel. ”
    Vajon, ha összevetnénk a múlt órán említett véleményirányításra és véleménykövetésre adott válaszokat és az itt kimondott következtetést, mennyire fedné a kettő egymást? Melyik klaszterben lennének a véleményirányítók és melyikben a véleménykövetők?

  7. Petényi Sára hozzászólása:

    Vajon a nemzeti radikálisok milyen változók mentén tagolnák a csoportjukat?
    Érzékelik a mélymagyar, merev magyar stb. csoportok közötti különbséget? Vagy más változók alapján tagolnák a csoportjukat?

  8. Pádár Csaba hozzászólása:

    A külső- és belsőkontroll állítások elfogadottsága a radikálisok körében nem egyfajta önigazolást jelent a számukra? Mert ez esetben nem bizonytalanságról beszélhetünk, hanem egy nagyon is tudatos választásról, amely jól illeszkedik a mozgalmi szervezeti világképbe: ellenségkép + tenni akarás. (a kérdésfeltevésemben közrejátszott a betyársereg promóciós “filmjének” az élménye)

Vélemény, hozzászólás?