A csoportok közötti hierarchia támogatásának szociológiai és kognitív meghatározottságai

A régi és új tekintélyelvűség elméleti megközelítéseinek bemutatása során már jeleztük, hogy kutatásunk célja, hogy megpróbáljuk megismerni, felmérni és megérteni azokat a napjaink Magyarországán zajló folyamatokat, melyek fókuszában a tekintélyelvűség, a tekintélyelvű személyiség szerveződése, kialakulása és működése található. Egyebek mellett az érdekelt bennünket, hogyan működik és mi idézi elő azokat az eseményeket (pl. ezt is), melyek számtalan állampolgár életében növelhetik az „otthontalanság” érzetét.

Ilyen és ehhez hasonló jelenségek kialakulásának minimálisan két feltétele van: egyrészt az, hogy olyan csoport(ok) jelenjenek meg, melyek szervezőereje nagymértékben a tekintély tiszteletén, a tekintélyelvűség jelenlétén nyugszik. Másrészt ez önmagában szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalom jelentős részében kialakuló otthontalanság-érzet megjelenéséhez, hiszen az ilyen csoportok megjelenéséhez szükség van arra a társadalmi közegre is, mely valamilyen mértékben „befogadó” ezekkel a csoportokkal szemben. Sőt, az sem lehetetlen, hogy éppen az össztársadalmi állapot generálja azoknak a csoportoknak a megjelenését, melyek az otthontalanság-érzet kialakulásáért felelősek. Érdemes lehet elgondolkozni Victor Turner megállapításán, melyet a millenáris mozgalmak elemzése kapcsán tett (struktúra és communitas megkülönböztetése érdekében), s felidézni az új tekintélyelvűség felmérése során talán analógiaként értelmezhető leírását (melyhez annyit kell tennünk, hogy az „emberiség” és az „egyetemes emberi” szavak helyére a „nemzet” szót illesztjük):

„A communitas vagy a nyílt társadalom annyiban is különbözik a struktúrától vagy a „zárt társadalomtól”, hogy potenciálisan vagy ideálisan kiterjeszthető az egész emberiségre. A gyakorlatban természetesen ez a lendület hamar kifullad, és a „mozgalomból” egy újabb intézmény lesz az intézmények sorában – gyakran fanatikusabb és militánsabb, mint a többi, éppen azon okból kifolyólag, hogy képviselői úgy érzik: egyedül kell hordozniuk az egyetemes emberi igazságokat. A legtöbbször ezek a mozgalmak olyan történelmi időszakokban jönnek létre, melyek sok tekintetben „homológok” a stabil és szabályosan szervezett társadalmak fontos rítusainak liminális szakaszaival, amikor e társadalmak nagyobb csoportjai vagy társadalmi kategóriái az egyik kulturális állapotból a másikba mennek át. Lényegileg az átmenet jelenségei. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy e mozgalmak többsége miért kölcsönzi mitológiája és szimbolizmusa nagy részét a hagyományos rites de passage-okból, mely rítusokat meríthetik saját kultúrájukból, vagy abból, amellyel drámai érintkezésbe léptek (Turner 2002:125). ”

A csoportok és a társadalom felőli kettős vizsgálati megközelítést az eddigiek során is alkalmaztuk, amikor a nemzeti radikálisok, a civil környezetvédők és az országos reprezentatív minta felméréseit hasonlítottuk össze.

Kutatásunk során abból a hipotézisből indultunk ki, hogy a „zsidó” szó, mely a kaliforniai vizsgálatokban a „tekintélyelvű”, „autoriter”, s ezek ellenkezője a „demokratikus” személyiség felszínre hozásának hívószava volt, napjaink Magyarországán a „cigány” szó lesz. Hipotézisünk nem igazolódott: sem a kognitív, sem a szociológiai jellemzőkkel nem sikerült széleskörű magyarázatot adni a cigányokkal kapcsolatos kirekesztő attitűdök okaira. A hívószavaknál általánosabb (már-már „filozófiai magasságokban” található) etnikai alapú szociális dominancia orientáció viszont olyan jellemzőnek bizonyult, mellyel válaszkísérletet adhatunk a fenti jelenségekre.

Elfogadva, hogy a valóság társadalmi termék (Berger, Luckmann 1998), az előző órán azt a teljes társadalom leírására alkalmas fenomenológiai teret térképeztük fel, mely lehetőséget ad a tekintélyelvű csoportok megjelenésének (ezúttal csak az országos adatfelvételről volt szó, a nemzeti radikálisok vizsgálata a következő órára marad). Az eddigiek során áttekintett jellemzők (változók) mindegyikét a modellbe építettük, mely modell így jóval bővebb lett, mint a korábban bemutatott. Az eddigiek során láthattuk, hogy a társadalmi beágyazottság, a hagyományos szociológiai és az új kommunikációs státusz, a kognitív jellemzők, a külső és a belső kontroll, a dogmatizmus, az ország romlásának attribúciói, az ettől nem független szociálpolitikai megoldások támogatása, a nemzeti tudat, a magyarként való azonosulás és azonosítás, az inkluzív és exkluzív nemzetfelfogás, a nemzeti jelképek használata, a nemzeti outgroupoktól való félelem, a nemzet sikerei és kudarcai (továbbá ezek okai), a történelmi tragédiák és az azokban vállalt felelősség, a cigányokkal és zsidókkal szemben tartott társadalmi távolság, előítélet és diszkrimináció közvetlenül jól megkülönböztette a kirekesztők és befogadók táborait.

Nem maradt más, mint ezeknek a jellemzőnek az egységes kezelése (egységes modellbe illesztése). A jellemzők egységes kezelésével az volt a célunk, hogy kiszűrjük azokat a kapcsolatokat, melyek a Lazarsfeld paradigma értelmében csak látszólagosaknak tekinthetők. Ahogy azt korábban már megállapíthattuk, a társadalmi csoportok közötti alá-fölé rendeltség etnikai alapon történő támogatása alig-alig magyarázható szociológiai okokkal. A korábban szociológiai alapú magyarázó modellt más szociológiai jellemzőkkel is kiegészítettük, de ezzel nem növekedett jelentősen a modell magyarázóereje (az R² értéke 8-ról 11 századra növekedett), viszont pontosabb képet kaptunk. Az „életkor”-nak és a „vagyon”-nak ezúttal sem volt megkülönböztető jelentősége, azaz nem jellemző a felnőtt magyar társadalomra, hogy életkor vagy vagyoni státusz szerint különböző mértékben támogatnák vagy utasítanák el a társadalmat alkotó csoportok közötti etnikai alapú egyenlőtlenségeket. A lakóhely településtípusa, az iskolai végzettség és a nem ezúttal is szignifikáns megkülönböztető erővel rendelkezett (statisztikai értelemben): a kizárólag szociológiai meghatározottságokat vizsgáló modellben továbbra is jellemzőek maradtak a tendenciák, miszerint az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a városokban lakók és a férfiak inkább támogatják etnikai alapon a csoportok közötti hierarchiát. Azonban három új változóval is kiegészült a tisztán szociológiai modell. Ezek közül az egyik csak a szociológiai modellben jelent megkülönböztető erőt, a másik kettő viszont a következőkben bemutatásra kerülő szociológiai és kognitív modellben is. Az, hogy valaki dolgozott-e a megkérdezés időpontjában vagy sem, a tisztán szociológiai modell esetében befolyásolta a csoportok közötti etnikai alapú egyenlőtlenségek támogatását. Mégpedig pozitívan: azaz, ha csak a szociológiai meghatározottságokat nézzük, akkor azok, akik dolgoztak a kérdezés idején nagyobb valószínűséggel voltak az etnikai alapú csoportok közötti egyenlőtlenségek támogatói, mint azok, akik nem dolgoztak. Ez a hatás teljesen eltűnik, ha a szociológiai és a kognitív meghatározottságokat együttesen kezeljük.

Ennek érdekében minden eddig bemutatott jellemzőt (és még egy újat is) a modellbe illesztettünk. A szociológiai és kognitív modell együttesen az etnikai alapú csoportok közötti egyenlőtlenségek elfogadásának, illetve elutasításának nagyobb részét magyarázza, mint amennyit magyarázatlanul hagy (R²: 0,51).

A három újonnan modellbe került szociológiai jellemzőt vizsgáló kérdésen kívül egyetlen kérdés volt még, amit a modellbe illesztettünk (s korábban nem vizsgáltuk). A kérdés a véleményirányításra, illetve véleménykövetésre vonatkozott. Az országos reprezentatív mintába kerültek mindössze 13,5 százaléka számolt be arról, hogy ha közéleti-politikai kérdésekről esik szó, akkor személyes megítélése szerint azok közé tartozik, akikre a többiek hallgatnak. A megkérdezettek mintegy 30,5 százaléka azt mondta, hogy mielőtt kialakítja véleményét, megpróbálja megismerni másokét. A megkérdezettek túlnyomó többsége vagy azt mondta, hogy kivonja magát az ilyen beszélgetésekből (49%), vagy nem adott választ. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a báziskommunikációban véleményirányító szerepben lévők a körülöttük élők nagyobb részének véleményét nem ismerve vállalják magukra a véleményformáló szerepét (fennáll a pluralizmus ignoranciájának lehetősége). Azaz nem indokolatlan azt feltételezni, hogy a véleményvezérek nem a közösség véleményének megismerését és összegzését követően alakítják ki a „leghangosabb” véleményt, hanem saját kútfejükből. Nem úgy azok, akik igyekeznek megismerni mások véleményét, mielőtt kialakítanák sajátjukat. Ezt a jellemzőt az együttes szociológiai és kognitív modellbe illesztve (dummy) azt találtuk, hogy azok, akik saját véleményük kialakítása előtt igyekeznek megismerni másokét is, inkább elutasítják a társadalmi csoportok közötti etnikai alapú különbségtételt, melyből a közösség megtartó, „csillapító” erejére következtethetünk. Hasonló következtetést vonhatunk le abból is, hogy akik egyházuk tanításai szerint követik vallásukat, kevésbé támogatják az etnikai alapú különbségtételt. Ugyancsak a közösség megtartóerejével függhet össze, hogy azok, akiknek gyakori az online kommunikációs aktivitásuk, kevésbé támogatják az etnikai alapú egyenlőtlenségeket. Hasonló tendenciát jelez a lakóhely településtípusa és a lakótelepi házban élés is: minél kevésbé városias településen él valaki, annál kisebb valószínűséggel tagja az etnikai alapon hierarchiát követelők csoportjának, s ugyanez a helyzet azokkal, akik nem lakótelepi házban laknak. Ez utóbbi esetben talán a lakótelepi lakók életstílusának rendszerváltás utáni megváltozása lehet az oka (nem közösségek, hanem alvóvárosok). A dogmatizmus támogatása (akár heroizáló, romantikus, akár a hagyományos zárt gondolkodás, vagy a magányosság) ugyancsak növeli a társadalmat alkotó csoportok közötti etnikai alapú különbségtétel iránti igényt. Semmi nehézséget nem okoz az etnikai alapú szociális domiancia orientáció meghatározottságainak értelmezése során azoknak a percepcióknak, attitűdöknek a hatásai, melyek kapcsán a cigányok kirekesztésére következtethetünk. Azok, akik szerint a cigányok társadalmon belüli aránya magas, akik szerint a cigányok komolyan befolyásolták a múltban a magyarság sorsát, akik szerint a cigányok vérében van a bűnözés, akik úgy gondolják, hogy a cigány probléma megoldása a cigányok szegregálásával, országhatáron kívülre szorításával lenne megoldható, nagyobb mértékben támogatják etnikai alapú csoportok közötti egyenlőtlenségeket. Különös módon azok, akik úgy vélik, hogy a sok cigány nem tanulja meg családjában a tulajdon tiszteletét egyúttal az etnikai alapú szociális dominancia orientáció elutasítói is (talán azért, mert eltérő kulturális különbségekre vezetik vissza a felmerülő együttélési problémákat?). A nemzeti tudat, a nemzeti jelképek ugyancsak lényeges meghatározottságot jelentenek a társadalmat alkotó csoportok közötti etnikai alapú különbségtétel során. A legendák, mítoszok homályába vesző, tényszerű megközelítéseknek ellenálló Gemeinschaft jelképekben való hit (Szent Korona, Turulmadár, Nagy-Magyarország térkép, Árpádsávos zászló) ugyancsak azonos irányba függ össze az etnikai alapú szociális dominanciával: azaz minél inkább úgy véli valaki, hogy Gemeinschaft szimbólumok jól jelképezik a magyarságot, annál inkább támogatják a társadalmi csoportok közötti alá-fölé rendeltséget, az etnikai alapú elnyomást. További jellemzőjük, hogy nem inkluzív nemzetfelfogásúak, azaz nem úgy tekintenek a magyar nemzetre, mint amelynek befogadónak kellene lennie. Ezzel szemben az etnikai alapú csoportok közötti egyenlőtlenséget elfogadók és támogatók nemzetfelfogása inkább exkluzív, kirekesztő, hiszen a tünetegyüttes hordozója úgy véli, hogy jobb lenne, ha a „nem magyarok elköltöznének Magyarországról”, ha a „nem magyarok nem keverednének a magyarokkal”, azaz úgy hogy a „magyarok általánosságban különbek a nem magyaroknál”.

Az új tekintélyelvűség leírására alkalmas beállítottságot a társadalmi csoportok közötti etnikai alapú elnyomással kapcsolatos elfogadásban találtuk meg. Ez azonban nem független az osztályalapú elnyomástól, ami jól megállapítható abból is, hogy az etnikai alapú csoportok közötti különbségtétel inkább azok körében talál támogatásra, akik osztályalapon is különbséget tesznek ember és ember között.

A teljes szociológiai és kognitív modell világosan jelzi, hogy a szociológiai meghatározottságokkal szemben kognitív, lelki meghatározottságok jelentik a tekintélyelvűség jelenlétét a mai magyar társadalomban. Természetesen a megértésre irányuló vizsgálat (mely semmiképpen sem egyenlő a megértett jelenség elfogadásával) nem lett, nem lehetett teljes. Nyilvánvalóan számos elem kimaradt a vizsgálatból, melyek felmérése ugyancsak elősegítené a tekintélyelvű személyiség megértését, a jelenlegi tekintélyelvűség támogatottságának megértését. Mi maradt ki?

6 Responses to A csoportok közötti hierarchia támogatásának szociológiai és kognitív meghatározottságai

  1. Mirko Anna says:

    Vajon mi lenne az eredménye egy nemzetközi nacionalista találkozónak? ha azonos elveket valló, eltérő nemzetiségű nemzeti radikálisok találkoznának, mi lenne a végeredménye?
    Azaz: mi lenne egy nemzetközi összehasonlítás eredménye, a tekintélyelvű személyiségének összetételét illetően? Vajon más országokban is hasonló módon szerveződnek ezek a szervezetek, hasonló demográfiai meghatározottságú, hasonló szocializációjú egyének alkotják? Vajon meg tudnának állapodni abban, hogy kit kell a legjobban utálni?

  2. VargaTamas says:

    Lehetséges-e, hogy a helyi politikai, közigazgatási – esetleg rendvédelmi – intézményekbe (önkormányzat, rendőrség stb.) vetett bizalom, illetve azok szubjektív értékelése kapcsolatban állhat a tekntélyelvű személyiséggel? Akár fakadhat a tekintélyelvű szemlélet ezen intézmények rossz működéséből (pl.: magam kezébe kell vennem az irányítást, alternatív hatalmi forráshoz kell fordulnom), vagy a tekintélyevű személyiség ítélheti meg negatívabban ezen intézmények működését, ha másik aspektusból közelítünk.

  3. janka says:

    úgy gondolom, érdemes lenne megvizsgálni, hogyan vélekednek az etnikai alapú különbségtételről azok, akik életük folyamán huzamosabb ideig tartózkodtak külföldön, akár munkavállalóként, akár tanulóként. (Itt ugyanis egyrészt olyan tapasztalatokhoz juthattak, amelyek látókörüket tágították, másrészt az is előfordulhat, hogy megtapasztalták a kisebbségi létformát.)

  4. Petényi Sára says:

    Turner idézethez kapcsolódva: Nemzeti radikálisokon kívül létezik Magyarországon olyan mozgalom, amely passzol a turneri liminalitás és communitas elméletbe?

  5. Illes Judit says:

    Vajon megszűnne-e a nemzeti radikális mozgalom, ha a legnagyobb problémájuk, a cigányság felszívódna, vagy keresnének maguknak egy újabb csoportot, akit megtehetnének bűnbaknak a problémákért?

  6. Papp Julianna says:

    Érdekes lenne megtudni, hogy azok a személyek, akik támogatják az etnikai csoportok közötti hierarchiát mit gondolnak arról, hogy ez a vélemény mennyire elfogadott vagy éppen kevésbé konvencionális a többségi társadalomban?

Vélemény, hozzászólás?