Zsidókkal szembeni diszkrimináció és intolerancia

A kutatószemináriumon elemzett három adatfelvétel eredményeinek eddigi vizsgálata során már megállapíthattuk, hogy a nemzeti radikálisok lényegesen nagyobb távolságot tartanak a „mássággal” szemben, mint az országos reprezentatív mintába kerültek és a civil környezetvédők. A kifejezetten a diszkriminációt és intoleranciát tárgyaló órán viszont mindössze jelzésértékű összehasonlítást tettünk a cigányokkal és a zsidókkal kapcsolatos távolságtartás összehasonlítására. A legutóbbi órán viszont részletesebben elemeztük az adatfelvételek zsidókkal kapcsolatos kirekesztő attitűdökre vonatkozó kérdéseit.

Ahogy arról már korábban volt szó, a zsidókkal kapcsolatos kirekesztő attitűdök az országos reprezentatív minta és a civil környezetvédők esetében a cigányok kirekesztésével kapcsolatos attitűdökhöz mérten kevésbé erőteljesek, azaz a felnőtt magyar társadalom és a civil környezetvédők egyaránt jobban befogadják a zsidókat, mint a cigányokat. Ezzel szemben a nemzeti radikálisok összességében nem csak, hogy kevésbé befogadók a cigányokkal és a zsidókkal kapcsolatban, mint a reprezentatív minta és a civil környezetvédők tagjai, de a nemzeti radikálisoknál a helyzet fordított: a cigányokkal kapcsolatban valamelyest elfogadóbbak, mint a zsidókkal kapcsolatban (a Bogardus skála szerinti szomszédként elfogadók aránya mind a zsidókkal, mind a cigányokkal kapcsolatban igen alacsony, 20 százalék körüli, de egy cigányt 2-3 százalékkal több nemzeti radikális fogadna el szomszédnak, mint egy zsidót). Ennek okát talán a lakóhelyben kereshetjük, mely a kelet-magyarországi nemzeti radikális csoport esetében döntően meghatározza a cigányokkal való találkozás és együttélés magasabb valószínűségét.

Az országos reprezentatív minta tagjainak 22 százaléka fogadna el cigányt szomszédnak, munkatársnak és partnernek. Ezzel szemben egy zsidót 37 százalék fogadna el mindhárom kapcsolati viszonyban. Nyilvánvaló, hogy mindehhez a zsidóknak is lenne hozzászólásuk, azaz ahhoz, hogy mennyire szívesen létesítenének pár-, szomszédsági vagy munkakapcsolatot egy „nem zsidóval”, de ezt a kérdést nem tudtuk alaposabban körüljárni, hiszen ez csak akkor lett volna lehetséges, ha külön zsidókra reprezentatív mintán vizsgáljuk a kérdést.

Az országos minta esetében azonban további elemzésre ad lehetőséget, ha összevetjük a zsidókkal szembeni távolságtartást a szociális dominancia orientációval, a zsidó sztereotípiákkal, a zsidóknak tulajdonított múltbeli ártó vagy segítő tettekkel. A szociális dominancia és a zsidókkal szemben tartott társadalmi távolságtartás szignifikáns kapcsolatot mutat. Azok, akik elfogadnak valamilyen típusú csoportok közötti egyenlőtlenséget a társadalomban, kevésbé fogadnak el egy zsidót munkatársnak, szomszédnak vagy partnernek. Az országos mintába kerültek összességében átlagosan 1,89 zsidó kapcsolatot fogadnak el a megjelölt háromból. Ezzel szemben azok, akik mind etnikai, mind osztály alapon támogatják a társadalmi csoportok közötti alá-fölérendeltséget 1,6, míg azok, akik mindenféle ember és ember közötti egyenlőtlenséget elutasítanak átlagosan 2,02 zsidó kapcsolatot fogadnak el. Akik kizárólag osztály alapon fogadnak el csoportok közötti egyenlőtlenségeket, kevésbé fogadnak el egy zsidót partnernek, munkatársnak vagy szomszédnak, mind azok, akik csak etnikai alapon fogadnak el csoportok közötti egyenlőtlenségeket. Ebből úgy tűnhet, mintha a zsidókkal kapcsolatos társadalmi távolságtartást elsősorban az osztály alapú szociális dominancia orientáció határozná meg.

A cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák, diszkrimináció és távolságtartó attitűdök elemzéséhez hasonlóan a zsidók esetében is igyekezetünk megvizsgálni, hogy a zsidók társadalmon belüli arányának a becslése hogyan függ össze a zsidókkal szembeni diszkriminációval. Arra a kérdésre, hogy „Becslése szerint Magyarország lakosságának hány százaléka zsidó?” a megkérdezettek túlnyomó többsége (76%) adott érdemi választ (mintegy 10 százalékkal kevesebben, mint a cigányokra vonatkozó hasonló kérdésre). Az országos reprezentatív mintába került megkérdezettek átlagosan 12 százalékra teszik a zsidók társadalmon belüli arányát (a cigányokét 24 százalékra, azaz a megkérdezettek szerint Magyarországon minden harmadik ember vagy zsidó vagy cigány). Azonban a zsidók társadalmon belüli számarányát tekintve a felnőtt magyar népesség kevésbé egységes állásponton van (a relatív szórás a zsidók arányának becslése esetében 0,74, szemben a cigányok arányára vonatkozó becsléssel, ami 0,53), mely a zsidók cigányokhoz képest vett percepciójához viszonyított erőteljesebb megosztottságra utal. A zsidók társadalmon belüli arányára vonatkozó becslés azonban sem a szociális dominancia orientációval, sem a zsidókkal kapcsolatos távolságtartással nem függ össze, s ugyanez a helyzet a zsidókkal szemben érzett paranoiával kapcsolatban is.

A zsidókkal szemben érzett paranoia mérőszámát a cigányokkal szemben érzett paranoiához hasonlóan alakítottuk ki. Azaz az „Ön szerint a múltban mennyire ártottak a zsidók a magyaroknak?” kérdésre adott válaszokból (1: egyáltalán nem, 5: nagyon ártottak) kivontuk az „Ön szerint a múltban mennyire segítettek a zsidók a magyaroknak?” kérdésre adott válaszokat (1: egyáltalán nem 5: nagyon segítettek). Így egy mínusz 4 és plusz 4 közötti indexet kapunk, melynek magas értékei az „ártottak”, míg az alacsony értékei a „segítettek” válaszokat, s ezzel együtt a zsidókkal szemben érzett paranoiát illetve annak hiányát jelentik. Az index országos mintán belüli átlaga 0,32, ami azt jelenti, hogy a felnőtt magyar társadalom a zsidókkal szemben is inkább paranoid, mint nem. A megkérdezettek 32 százaléka sem ártó, sem segítő tetteket nem tulajdonít a múltban a zsidóknak.

A mutatóeszközt a zsidókkal szemben érzett paranoia mutatójaként definiáltuk, melyet jól igazol az is, hogy minél inkább paranoid elképzelései vannak valakinek a zsidókkal szemben, annál nagyobb valószínűséggel nagyobb távolságot is tart a zsidókkal szemben. Azok, akik egyetlen felsorolt kapcsolati viszonyban sem fogadnának el zsidót átlagosan 1,16-os értékkel szerepelnek a zsidókkal szemben érzett paranoia indexen, míg azok, akik mind szomszédként, mind munkatársként, mind partnerként elfogadnának egy zsidót átlagosan mínusz 0,27-el, azaz az előbbi csoport inkább ártóként, míg az utóbbi inkább segítőként értékeli a zsidók múltbeli szerepét.

A zsidókkal szemben érzett paranoia és a szociális dominancia orientáció között is kapcsolatot figyelhetünk meg. Leginkább azok tulajdonítanak a zsidóknak a múltban segítő tetteket, akik mind osztály, mind etnikai alapon elutasítják a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket (zsidókkal szemben érzett paranoia index átlaguk: -0,08). A zsidók múltbeli tetteinek megítélése ezzel éppen ellentétes azok között, akik mind etnikai, mind osztályalapon elfogadják a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket (zsidókkal szemben érzett paranoia index átlaguk: 0,69). Akárcsak ez utóbbi szociális dominancia orientáció szerinti csoportban, a fennmaradó másik kettőben is inkább ártó tetteket tulajdonítanak a zsidóknak a megkérdezettek. Azok, akik osztályalapon elutasítják, de etnikai alapon elfogadják a társadalmat alkotó csoportok közötti egyenlőtlenségeket átlagosan magasabb zsidókkal szembeni paranoia indexszel rendelkeznek, mint azok, akik osztályalapon elfogadják, de etnikai alapon elutasítják a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket (0,62 és 0,17 az index átlagok). Ebből az eredményből arra következtethetünk, hogy a zsidókkal szembeni paranoia nem csak az osztályalapú szociális dominancia elfogadása szerint szerveződik, hanem etnikai alapú komponensei is vannak.

A zsidókkal kapcsolatos sztereotípiáktól csak látszólag vezet hosszú út a diszkriminációig, illetve a szélsőséges politikai antiszemitizmusig. A kérdőívben szerepelt egy kérdésblokk, mely a következőképpen hangzott: „Ön szerint terheli-e felelősség a felsoroltakat a magyar zsidók gettókba zárásáért és Auschwitzba deportálásáért?” 15 „aktort” soroltunk fel, melyek mindegyikéről el kellett dönteniük a megkérdezetteknek, hogy felelősek-e vagy sem a magyar zsidók gettóba zárásáért, deportálásáért. Az országos reprezentatív minta, a nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők mintáját összehasonlítva alapvetően az a tendencia látható, hogy a nemzeti radikálisok a tettek valódi elkövetőinek kisebb, elszenvedőinek nagyobb, míg a külső hatalmaknak (Sztálin, Rosovelt) ugyancsak nagyobb felelősséget tulajdonítanak. Szélsőséges megítélés alá esik például „Hitler és az akkori német kormány” szerepe. Az országos minta tagjai közül alig 5 százaléknyi azok aránya, akik nem tulajdonítanak felelősséget Hitlernek, vagy nem tudják, illetve nem akarják megmondani, hogy volt-e felelőssége Hitlernek és az akkori német kormánynak a magyar zsidók gettóba zárásáért és deportálásáért. A civil környezetvédők között alig 3 százalék ugyanennek a csoportnak az aránya. Ezzel szemben a nemzeti radikálisok között megközelíti a 70 százalékot a felmentő vélemények aránya. S gyakorlatilag ugyanez a helyzet a német SS és a Gestapo megítélésével kapcsolatban is. Az akkori magyar kormánynak, Horthynak, a csendőrségnek, a hivatalnokoknak és a magyar lakosságnak ezzel együtt nagyjából fele akkora felelősséget tulajdonítanak a nemzeti radikálisok, mint az országos minta tagjai. Ezzel szemben a zsidó lakosságban a nemzeti radikálisok 20 százaléka vél felfedezni felelőst azért, mert gettóba zárták és deportálták őket, szemben az országos reprezentatív minta és a civil környezetvédők közötti 1 ill. 4 százalékos aránnyal.

A szélsőséges politikai antiszemitizmust két kérdésre adott válaszok alapján mértük fel. Az egyik kérdés annak a nyilas programpontnak az elfogadása köré szerveződött, mely szerint a megkérdezett támogatna-e egy olyan pártot, melynek programjában szerepel a „zsidómentes Magyarország” programja. Ezt a programpontot a reprezentatív minta tagjainak 13, míg a nemzeti radikálisok 40 százaléka támogatja. A másik kérdés az volt, hogy úgy véli-e a megkérdezett, hogy magát a zsidó lakosságot is terheli-e felelősség deportálásukért. Összeszámoltuk, hogy a két kérdésre hány elfogadó választ adtak a megkérdezettek, mely indexet a szélsőséges politikai antiszemitizmus mérőeszközeként értelmeztük.

A szélsőséges antiszemitizmus leginkább a nemzeti radikálisokra jellemző, akik alig 30 százaléka ad elutasító választ mind a két kérdésre, közel ugyanekkor közöttük annak a csoportnak az aránya, akik nem adtak értékelhető választ egyik kérdésre sem. A civil környezetvédők és az országos minta tagjai közel azonos arányban utasítják el mindkét kérdést: 70-70 százalék, s ezzel együtt még a 10 százalékot sem éri el közöttük azok aránya, akik nem adtak értékelhető válaszokat. A nemzeti radikálisok között jóval magasabb, több mint 40 százalék azok aránya, akik legalább az egyik kérdéssel egyetértenek, szemben a civil környezetvédők és az országos reprezentatív mintán mért 20 százalékos arányával.

Az országos reprezentatív minta esetében megvizsgáltuk a szélsőséges politikai antiszemitizmus és a zsidókkal szembeni társadalmi távolságtartás, a zsidókkal szemben érzett paranoia és a szociális dominancia orientáció közötti összefüggéseket is.

A politikai antiszemitizmus pártján állók nagyobb mértékben utasítják el a mindennapi kapcsolatokat egy elképzelt zsidóval. Azok, akik mindként politikai antiszemitizmusra utaló állítást elutasítják, átlagosan 2,05 zsidó kapcsolatot fogadnak el a felsorolt háromból, míg azok, akik egy politikai antiszemitizmusra utaló állítást elfogadnak, átlagos 1,4 zsidó viszonyt fogadnak el. A szélsőséges politikai antiszemitizmus pártján állók fogadnának el a legkevésbé szomszédnak, munkatársnak, illetve partnernek egy zsidót (átlagban 0,89 kapcsolatot fogadnak el a háromból). Éppen náluk, azaz a szélsőséges politikai antiszemitizmus támogatóinál a legmagasabb a zsidókkal szemben érzett paranoia (index átlag: 2,31), míg az egy politikai antiszemitizmusra utaló állítást elfogadók között 1,13 a zsidókkal szemben érzett paranoia index átlaga. A zsidókkal szemben érzett paranoia azok között a legalacsonyabb, akik teljesen mentesek a szélsőséges politikai antiszemitizmustól (0,01).

Az országos adatfelvétel esetében végül áttekintettük a szociális dominancia orientáció és a szélsőséges politikai antiszemitizmus közötti kapcsolatot is. Összességében azok vannak a leginkább szélsőséges állásponton, akik mind etnikai, mind osztályalapon támogatják az emberek alá-fölérendeltségét. Ők átlagosan 0,35 állítást fogadnak el a két politikai antiszemitizmusra utaló állításból. Velük szemben azok találhatók, akik mind etnikai, mind osztályalapon elutasítanak mindenféle emberek közötti egyenlőtlenséget: átlagosan fele annyi, 0,13 szélsőséges politikai antiszemitizmusra utaló állítást fogadnak el a kettőből. E két szélső szociális dominancia orientáció szerinti csoport között helyezkednek el azok, akik nem voltak besorolhatók sem etnikai, sem osztályalapú szociális dominancia orientációjuk szerint (politikai antiszemitizmus index átlag: 0,22). Ennél a szociális dominancia orientáció szerint nem besorolható csoportnál alacsonyabb mértékben támogatják a politikai antiszemitizmust azok, akik etnikai alapon elutasítják, míg osztályalapon támogatják a csoportok közötti egyenlőtlenségeket (politikai antiszemitizmus index átlag: 0,18). A politikai antiszemitizmus a szociális dominancia orientáció szerint elkülönülő csoportok közül az egyenlőtlenségeket etnikai alapon támogató, de osztály alapon elutasító csoport esetében a második legmagasabb (politikai antiszemitizmus index átlag: 0,34). A politikai antiszemitizmus és a szociális dominancia orientáció kapcsolatának vizsgálata során ismételten arra a megállapításra juthatunk, hogy a zsidókkal szembeni diszkriminációnak és intoleranciának osztályalapú és etnikai alapú komponensei egyaránt vannak. Vajon miért, s melyik a markánsabb?

5 Responses to Zsidókkal szembeni diszkrimináció és intolerancia

  1. somlodavid says:

    Vajon valóban egy szinten kezelhető kategória-e a cigány és a zsidó?
    Kik azok a zsidók? Mi a hivatalos definíció, és mi lehet a megkérdezettek szerint?

  2. VargaTamas says:

    A kérdésem a következő két kijelentéshez tartozik:
    1. “Akik kizárólag osztály alapon fogadnak el csoportok közötti egyenlőtlenségeket, kevésbé fogadnak el egy zsidót partnernek, munkatársnak vagy szomszédnak, mind azok, akik csak etnikai alapon fogadnak el csoportok közötti egyenlőtlenségeket. Ebből úgy tűnhet, mintha a zsidókkal kapcsolatos társadalmi távolságtartást elsősorban az osztály alapú szociális dominancia orientáció határozná meg.”
    2. “…a zsidóság esetében sem a szomszédság, sem a munkatársi kapcsolat nem tűnik kizáró kategóriának a nem zsidó többség szemében. A partnerkapcsolat esetében azonban 51 százalékos elzárkózást találunk.” (Csepeli-Murányi-Prazsák 2011, 126. o.)
    KÉRDÉS: Vajon a partnerkapcsolat terén is az osztály alapú SDO-val áll kapcsolatban ez az eredmény, vagy itt az általános megállapítással szemben, az etnikai, főképp a vallási különbségekből fakad ez a magas arányú elzárkózás?

  3. tomashorn says:

    Milyen eredményre jutnánk, ha azt vizsgálnánk, hogy a zsidóság mennyire toleráns a különböző csoportokkal szemben?

  4. Mirko Anna says:

    “Ennek okát talán a lakóhelyben kereshetjük, mely a kelet-magyarországi nemzeti radikális csoport esetében döntően meghatározza a cigányokkal való találkozás és együttélés magasabb valószínűségét.” Voltaképpen mondhatjuk, hogy a zsidóságot, mint valami láthatatlan ellenséget képzelik el, akik köztünk ólálkodnak?
    Kíváncsi lennék, mi lenne egy olyan felmérés eredménye, ami például az iszlám vallás tagjaira irányulna, őket mennyire engednék közel magukhoz (a Bogardus skála szerint) Mi lenne az összehasonlítás eredménye egy országos reprezentatív minta ás a NR-ok között? Azon tipikus panel elemek, melyeket sűrűn lehet olvasni/hallani radikáliséktól, az, hogy a zsidók között sok a nagytőkés, sőt, kisajátítják a tőkét, hogyan alakulna annak tükrében, hogy ma kiderült, hogy a Gresham palotát az Ománi szultánság vagyonkezelője vásárolta meg? Vajon lehetne-e felállítani olyan skálát, mely szerint minél kevésbé ismernek egy adott csoportot, annál kevésbé fogadnák el, vagy a legtávolabbi pont mindig a zsidóság maradna?

  5. Pádár Csaba says:

    A társadalmi egyenlőtlenségek etnikai alapon való elfogadása inkább vesz részt a politikai antiszemitizmus kialakulásában (és a zsidók elutasításában), mint az osztályalapú. Ennek fényében: milyen kép élhet a zsidókról a radikálisok körében? (egy, a mozgalmak, szervezetek retorikáján alapuló vagy egyéb forrásokon és tapasztalatokon nyugvó)

Vélemény, hozzászólás?