Társadalom és világkép: szociális dominancia kognitív és szociológiai meghatározottságai

A három mintán elemezett csoportok közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatos gondolkodásmódok áttekintését követően az egyes típusok kognitív és szociológiai meghatározottságainak jártunk utána. A Sidanius és Pratto által összefoglalt és továbbfejlesztett elméleti megközelítéseket tekintettük át, melyek a szerzők szerint a „pszichológiai”, a „szociálpszichológiai”, a „társadalmi struktúra és elit”, valamint az „evolúciós” jelzők köré csoportosulnak, melyek szintézisének igényével lép fel a két szerző.

Első megközelítésben mind az osztályalapú, mind az etnikai alapú szociális dominancia orientáció kognitív stílusokkal és szociológiai jellemzőkkel való összefüggéseit tekintettük át. Gyakorlatilag ugyanazon az úton haladtunk, mint egy korábbi előadásunk alkalmával Nagyváradon (ennek írásos változata itt érhető el).

Akárcsak akkor, ezúttal is elsősorban az országos mintába kerültek válaszait elemeztük, de az újonnan tárgyalt változók alapmegoszlásait a két szervezeti minta esetében is áttekintettük. Elsőként Rotter elméletéből, és az elméletét mérő skálából választott kérdések alapmegoszlásait elemeztük. A kérdésekkel annak az elméleti megközelítésnek az alaposabb vizsgálatára törekedtünk, mely szerint a tekintélyelvűség és a külső irányítottság, az autonómia hiánya összefügg. A Rotter által külső és belső kontrollnak nevezett jelenségkört négy kérdéssel mértük fel. Amennyiben az alapmegoszlásokat tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy a három minta közül leginkább az országos mintára jellemző a külső kontroll, mely nyilvánvalóan szorosan összefügg a három minta eltérő életkori megoszlásával. A négy kérdéssel mért külső és belső kontroll csak az országos reprezentatív minta esetében rendeződött egyetlen dimenzióba. A civil környezetvédők és a nemzeti radikálisok szervezeti mintáiban a válaszok mögött nem található olyan egységes gondolkodási mód, melynek következtében a feltett kérdésekre azonos irányú válaszokat adtak volna a megkérdezettek. Az országos mintában viszont található olyan gondolkodási struktúra, mely meghatározza a kérdésre adott válaszok irányát. Így kategoriális főkomponens elemzést (HOMALS) használva egy dimenzió különült el, melynek egyik végén azoknak a megközelítése van, akik külső, míg másik végén azoké, akik belső kontroll szerint tekintenek önmagukra, illetve arra következtethetünk, hogy így élik életüket.

A tekintélyelvű személyiség vizsgálata során nem lehetett figyelmen kívül hagyni a társadalompolitikai, társadalmi-gazdasági rendszer keretét sem, melyben a tekintélyelvű család megjelenik. A társadalmi-politikai rendszerrel kapcsolatos attitűdök mérése céljából 18 kérdést tettünk fel a mintákba került megkérdezetteknek, melyek segítségével azt tudakoltuk, hogy miért nem mennek jól a dolgok Magyarországon. A három minta egyaránt a politikát, a politikusokat, a külföldieket, a zsidókat és a cigányokat találta a problémák fő forrásának. A nemzeti radikálisok azonban valamelyest nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ezeknek az okoknak, mint az országos mintába és a civil környezetvédők mintájába kerültek. A nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők esetében nem különültek el releváns gondolkodási minták, de az országos adatfelvételben igen. Ezek közül az egyik az anómiás haszonszerzés körül forog: a gondolkodási stílus hordozói a nem rátermett politikusokban, a gyors meggazdagodás iránti vágyban, az adófizetéstől menekülő állampolgárban látja az ország romlásának az okait. Az új kolonializmus gondolkodási minta a „nemzet testéhez” alig vagy egyáltalán nem tartozóknak bélyegzett cigányokban, EU-ban, zsidó nagytőkésekben, az 1989 előtti társadalmi rendszer kommunistáiban azonosítja az ország romlásának fő okát. Egy gondolkodási minta utal önkritikára, melynek elfogadói szerint egyszerűen azért romlik az ország sorsa, mert a benne lakók nem elég „profik”: nem beszélnek idegen nyelveket, nem vállalkozó szelleműek és nem elég takarékosak.

A társadalmi-politikai rendszerrel is összefüggő ideológiai beállítottságot is mérő dogmatizmus skálát Rokeach fejlesztette ki az ötvenes években. Rokeach (1960) nyílt és zárt gondolkodásról szóló művéből vettük azokat a dogmatizmust mérő 12 állítást, melyekkel kapcsolatban azt kértük a megkérdezettektől, hogy fejezzék ki egyetértésüket, illetve egyet nem értésüket egy-egy egytől ötig terjedő skála segítségével. A dogmatizmust mérő állítások esetében összességében az látható, hogy a nemzeti radikálisok gondolkodása zártabb mint a reprezentatív mintáé. A dogmatizmust mérő 12 állításra adott válaszok szerint csak az országos minta esetében találtunk jól elkülöníthető gondolkodási mintázatokat. Az első ilyen gondolkodási struktúrát a „romantikus” jelzővel illettük, ugyanis a kognitív stílus azok körül az állítások körül forog, melyek a „hősiességről”, az „eszméről”, a „nagy ügyről” szólnak. A második minta a hagyományos zárt gondolkodás tünetcsoport, mely szerint minden máshogy gondolkodót ki kell rekeszteni. A harmadik kognitív struktúra a magány körül forog. Ennek a mintázatnak az elfogadói rendkívül magányosak, ezért igénylik az erőskezű vezetőt és magányukban előszeretettel gondolnak a „hajdani dicső múltra”.

Végül lehetséges társadalmi problémákat és rájuk adható válaszokat soroltunk fel a mintákba került megkérdezetteknek. A problémák és az arra adható megoldások alapján nemcsak a társadalmi problémák percepciója, hanem az azokra adott szélsőséges és kevésbé szélsőséges megoldási javaslatok választása is megjelent, melyek lévén a következtethetünk s szélsőségesebb, tekintélyelvű gondolkodásra, illetve annak elutasítására. Első lépésben azt a feladatot kapták a megkérdezettek, hogy három lehetséges társadalmi bajból jelöljék meg azokat, amelyeket a legégetőbbnek találnak a jelenlegi magyar társadalomban. Az országos reprezentatív minta és a civil környezetvédők szervezeti mintájában egyaránt a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását jelölték meg a legnagyobb problémaként (73, ill. 76%). Annak ellenére, hogy a nemzeti radikálisok között magasabb volt azok aránya, akik a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását kritizálták (78%), a másik két problémát ennél mégis többen jelölték meg. Mind a népességfogyást, mind a társadalomba beilleszkedni képtelenek tömegét nemzeti radikálisok 86-86 százaléka találta a legégetőbb problémának.

A legégetőbb gondokra 4-4 lehetséges megoldási javaslatot fogalmaztunk meg, melyekkel kapcsolatban arra kértük a megkérdezetteket, hogy jelöljék meg, hogy melyiket tartják kívánatosnak, melyiket nem. A legszigorúbb válaszokat ezúttal is a nemzeti radikálisok adták, akiknek túlnyomó többsége államosítással oldaná meg a társadalmi javak egyenlőtlen elosztásából adódó problémákat, s kiutasítással a beilleszkedni képtelen tömegek okozta feszültségeket. A reprezentatív minta esetében három gondolkodási minta különíthető el a gondokra adott megoldási javaslatok alapján. Az első az állam erőteljes jelenlétét várja el a problémák kezelésében, hiszen az államilag garantált jövedelmek és lakhatás mellett a gyermekvállalás népszerűsítésével kezelnék a népességfogyás okozta gondokat. A radikális megoldásokat támogatók viszont abortusztilalommal, államosítással és a beilleszkedni képtelenek kiutasításával tennék rendbe az országot. Ennek a gondolkodási stílusnak éppen az ellentéte a laissez faire típusú megoldásokat támogatók megközelítése, akik a népességfogyást bevándorlás-ösztönzéssel, a beilleszkedni képtelenek okozta gondokat pedig oktatással és segéllyel oldanák meg.

Az etnikai és az osztályalapú szociális dominancia orientációt meghatározó okok vizsgálatát két részre bontottuk. Áttekintettük, hogy az eddigiekben bevezetett szociológiai és kognitív meghatározottságok milyen összefüggésben vannak egyrészt az etnikai alapú, másrészt az osztályalapú csoportok közötti egyenlőtlenségek támogatásával, illetve elutasításával az ország felnőtt népességének válaszai szerint.

A vizsgálat első részében a kognitív meghatározottságokat vettük sorra. Olyan regressziós modellbe tettük a gondolkodási stílusokat mérő eddigiekben bemutatott összetett mutatókat, melynek függő változója a szociális dominancia orientációja volt. Az etnikai alapú szociális dominancia orientációt meghatározó változók közül hatnak volt együttesen szignifikáns hatása, azaz akkor is, ha minden más változót kontroll alatt tartottunk: „anómiás profitszerzés”, „gondok állami megoldása”, „gondok radikális megoldása”, „romantikus dogmatizmus”, „zárt gondolkodás” és a „magány”. Az összefüggések pedig a következők. Minél kevésbé látja valaki problémának az anómiás profitszerzést, minél kevésbé állami megoldásokat igényel a legégetőbb gondok megoldásában, viszont ezzel együtt a radikális megoldásokban hisz, önmagát romantikus hősnek tartja, gondolkodása zárt és magányosnak érzi magát a világban, annál nagyobb valószínűséggel támogatja a társadalmat alkotó csoportok közötti egyenlőtlenségeket etnikai alapon. Az osztályalapú szociális dominancia orientáció négy kognitív mintával van szignifikáns kapcsolatban. Minél inkább romantikus hősként látja magát valaki, de gondolkodása nem zárt, nem érzi magát magányosnak a világban és nem gondolja, hogy az ország legsúlyosabb gondjait állami beavatkozásokkal kellene megoldani, annál inkább úgy véli, hogy osztályalapon a társadalmi csoportok egymáshoz képest alá-fölé rendelt helyzetben vannak.

A vizsgálat második részében azokat a szociológiai meghatározottságokat vettük sorra, amelyek a bemutatott elméleti megközelítéseknek az alapján szóba jöhetnek a tekintélyelvűség vizsgálata során (és amelyekre vonatkozóan valid adatokkal rendelkezünk – ezért a jövedelmi viszonyok nem kerültek az elemzésbe). Az etnikai alapú szociális dominancia orientációt meghatározó szociológiai faktorok közül háromnak volt szignifikáns hatása. Minél városiasabb településen él valaki, minél alacsonyabb az iskolai végzettsége, s ha mindemellett még férfinak is született, akkor nagyobb valószínűséggel támogatja etnikai alapon a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket. Az osztályalapú szociális dominancia esetében ugyanezek a szociológiai meghatározottságok játszottak szerepet, azonban egyrészt eltérő súllyal, másrészt pedig az iskolai végzettség ellentétes előjellel. Azaz minél városiasabb településen él valaki és minél magasabb az iskolai végzettsége, s ráadásul még férfi is, annál nagyobb valószínűséggel támogatja a társadalmi csoportok közötti osztályalapú egyenlőtlenségeket. Két szociológiai faktor esetében nem találtunk szignifikáns hatást sem az etnikai alapú, sem az osztályalapú csoportok közötti egyenlőtlenségek támogatásában. Sem az életkor, sem a háztartás vagyontárgyakkal való ellátottsága nem befolyásolta az emberek közötti egyenlőtlenségek észlelését, illetve az egyenlőtlenségek fenntartására való törekvést.

A kognitív és a szociológiai meghatározottságok eltérő jelentőségére jól utalnak a modellek „jóságát” mérő determinációs együtthatók. Az etnikai alapú szociális dominancia orientáció kognitív meghatározottságainak esetében 42%, míg a szociológiai meghatározottságok esetében mindössze 8% volt az elemzésbe került változókkal magyarázott variancia aránya. Ez azt jelenti, hogy az új tekintélyelvűségben jelentősebb nagyobb szerepe van a gondolkodásbeli, kognitív, lelki jellemzőknek, mint a szociológiai meghatározottságoknak. Nota bene szociológiai meghatározatlanságról beszélhetünk. Az osztályalapú szociális dominanciát magyarázó modell esetében kevésbé jelentős a kognitív és a szociológiai jellemzők hatása közötti különbség (9% és 6%), azonban az osztályalapú szociális dominancia az elemzésbe vont változókkal lényegesen nehezebben („rosszabbul”) magyarázható.

Végül Adorno et al. (1950) tekintélyelvű személyiséget leíró elméleti megközelítése alapján a gyermekkori szocializációra utaló családi döntési modell meghatározó voltát teszteltük. Igen gyenge, de szignifikáns összefüggés tapasztalható a családi döntési modell és a szociális dominancia orientáció különböző típusai között. A gyermekkori családi döntési modell szerint alapvető különbség, hogy azok között, akik mindféle emberek közötti egyenlőtlenséget elutasítanak, visszaemlékezésük szerint szignifikánsan többen vannak, akik olyan családban nőttek fel, ahol gyermekkorukban az anya és az apa együttesen hozták meg a családot érintő döntéseket (66%). Szemben azokkal, akik valamilyen csoportok közötti egyenlőtlenséget elfogadnak (58%). Tehát ebben az értelemben a csonka családi döntési modell összefügg a tekintélyelvű beállítottsággal. Azonban determinisztikus kapcsolatról semmiképpen sem beszélhetünk. Vajon miért?

Társadalom és világkép: szociális dominancia kognitív és szociológiai meghatározottságai bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. janka hozzászólása:

    1. véleményem szerint a csonka családi döntési modell léte a gyermekkori családban azért sem lehet determinisztikus, mivel mint az a korábbi órákon elhangzott, a 3 minta inkább a családon kívüli szocializáció tekintetében tér el egymástól, az nagyobb befolyással van a jelenlegi beállítottságukra, míg a 3 minta nagyjából azonos arányban említette a közös döntéshozatalt (bár figyelembe kell venni azt is, hogy a NR-ok között több a csonka családban felnőtt személy).

    2. vajon mi állhat annak hátterében, hogy sem a CK-k, sem a NR-ok kognitív struktúrája nem ad egységes képet, nem különíthetők el releváns, egységes gondolkodási mintázatok?

  2. somlodavid hozzászólása:

    Ha egy meghatározott kultúrkörben használatos kifejezésre kérdezünk rá egy kérdőívben, nem szükségszerű, hogy ennek tagjai nagyobb arányban fognak kapcsolódni a kérdéshez? (zsidó nagytőke)

  3. VargaTamas hozzászólása:

    1. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a vizsgált csoportok esetén (NR, CK) a családi állapotot mennyire befolyásolja, illetve a családi állapot mennyire befolyásolja az adott csoporthoz tartozást. Gondolok itt arra, hogy az egyedülállóak, özvegyek nagyobb arányban vannak-e jelen esetleg a NR-ok körében és – természtesen nagyon messziről közelítve – a szexuális frusztráció vajon mennyire hat ki a világnézetükre.
    2. Az elemzésből azt látjuk, hogy a férfiak “hajlamosabbak” az osztály és etnikai alapú egyenlőtlenségek támogatására. A nők esetén az alacsonyabb arány összefüggésben állhat a nemek közötti egyenlőtlenségekből fakadó empátiával, vagy alkalmasabb magyarázatot nyújthat a nők alapvetően “empatikusabb természete”?

  4. EszterMlinarcsek hozzászólása:

    Az osztály és etnikai alapú egyenlőtlenség elfogadása nagyobb mértékű a férfiaknál, mint a nőknél. Vajon magyarázható ez a különbség azzal, hogy a nők hajlamosabbak a “jónak”, elvártnak vélt válaszok megadására?

  5. Petényi Sára hozzászólása:

    1. ” Az országos reprezentatív minta és a civil környezetvédők szervezeti mintájában egyaránt a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását jelölték meg a legnagyobb problémaként (73, ill. 76%). Annak ellenére, hogy a nemzeti radikálisok között magasabb volt azok aránya, akik a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását kritizálták (78%), a másik két problémát ennél mégis többen jelölték meg. Mind a népességfogyást, mind a társadalomba beilleszkedni képtelenek tömegét nemzeti radikálisok 86-86 százaléka találta a legégetőbb problémának.”
    Ez az ellentmondás nem azzal függ össze, hogy amikor a nemzeti radikálisok azt mondják, hogy rossz, hogy egyenlőtlenül vannak elosztva a társadalmi javak, akkor a saját csoportjukat részesítik előnyben, míg amikor az egész társadalmat érintő problémákról van szó, akkor természetesnek veszik az egyenlőtlenségeket és más problémákat látnak nagyobb bajnak.
    2. “A gyermekkori családi döntési modell szerint alapvető különbség, hogy azok között, akik mindféle emberek közötti egyenlőtlenséget elutasítanak, visszaemlékezésük szerint szignifikánsan többen vannak, akik olyan családban nőttek fel, ahol gyermekkorukban az anya és az apa együttesen hozták meg a családot érintő döntéseket (66%). Szemben azokkal, akik valamilyen csoportok közötti egyenlőtlenséget elfogadnak (58%). Tehát ebben az értelemben a csonka családi döntési modell összefügg a tekintélyelvű beállítottsággal.”
    Lehet, hogy ez most kukacoskodás, de nem voltam órán és nem egyértelmű: ez a mondat most azt jelenti, hogy aki csonka családban nőtt fel, az csak egy ember döntését látta, így nem tapasztalta meg az együttdöntést és ezért jobban elfogadja a társadalmi csop-ok közötti egyenlőtlenséget? (mert maga is egyenlőtlen, egyoldalú döntést látott)

  6. Pádár Csaba hozzászólása:

    “[…]8% azok aránya, akik valamilyen mértékben elfogadják az osztályalapú és az etnikai alapú különbségeket a társadalmi csoportok között.” Előző írásban ez szerepelt az NR-re vonatkozó klaszterek egyikeként.
    A jelenlegi írásban a szociális dominancia kognitív meghatározottságát vizsgáló reg. modell szerint, ha valaki “zártabb gondolkodású” és “magányosabb”, akkor inkább hajlik az etnikai alapú különbségek elfogadására, míg aki az osztályalapú szoc. dom-t fogadja el, az “kevésbé zárt gondolkodású” és “kevésbé magányos”. Vagyis a két dominancia típus ellentétes gondolkodási típust takar ezen két változó mentén (az országos repi mintán).
    A kérdésem: az NR azon klasztere, amely mindkét szociális dominancia típust elfogadja, milyen gondolkodási mintát követhet? (Egyszerre zártak és nyitottak, magányosak és nem magányosak) Vagy a radikálisok esetében a zártság és magányosság nincs szignifikáns kapcsolatban a szoc. dom. orientációval?

  7. Illes Judit hozzászólása:

    A vizsgálat szerint a csonka család és a tekintélyelvű személyiség összefügg. Az én korábbi jegyzeteimben az szerepel, hogy a NR-ok között nincs több elvált szülőkkel rendelkező, mint az országos mintában. Ez nem ellentmondás?

  8. Mirko Anna hozzászólása:

    “Tehát ebben az értelemben a csonka családi döntési modell összefügg a tekintélyelvű beállítottsággal. Azonban determinisztikus kapcsolatról semmiképpen sem beszélhetünk. ” Érdemesnek tartanám megvizsgálni, hogy az egyszülős családok döntési modelljét, különös tekintettel arra, hogy melyik az az egy szülő, akivel a kérdezett együtt él(t); különös tekintettel arra, hogy ez a megegyező vagy az ellenkező nemű szülő volt-e?
    Másrészről: nem feltétlenül az a mérvadó, hogy a döntésben az apa és anya egyenlően részt vesz, hanem az, hogy a döntési lehetőség meg van osztva, nem egy ember hozza meg; az is egy demokratikus döntési folyamat,ha az egy szülő a gyermekkel/gyermekeivel közösen dönt, ami viszont épphogy ellene dolgozna a tekintélyelvű személyiség kialakulásának.

Vélemény, hozzászólás?