Társadalom és világkép: szociális dominancia típusai

Az elméleti megközelítések, a három vizsgált minta szocializációs és társadalmi státusz jellemzőinek leíró bemutatását és összehasonlítását követően a kutatószeminárium negyedik óráján a Sidanius és Pratto elméleti megközelítése alapján bevezetett szociális dominanciával kapcsolatos gondolkodásmódokat hasonlítottuk össze.

Az elmúlt évtizedben világszerte több változatban is alkalmazott item-sorból az előzetes interjús vizsgálatok eredményei alapján 11 állítást vettünk át kérdőíveinkbe. A három minta között, ha csak az átlagokat nézzük a csoportok közötti egyenlőtlenségeket vizsgáló kérdések átlagai alapján készült rangsorokban kisebbnek tűnő különbségek láthatók. Alapvető tendencia, hogy mind a három mintába került megkérdezettek összességében inkább az uralommentes állításokkal értenek egyet, és elutasítják a társadalmi uralmi beállítódásra utaló állításokat. A látszólag apróbb különbségek mögött ugyanakkor jelentős gondolkodásbeli különbségek tárhatók fel, melyeket az átlagok egyszerű összehasonlításai elfednek.

Jellemző, hogy az országos minta és a civil környezetvédők mintája a leginkább azzal az állítással ért egyet, hogy „mindenkinek egyenlő esélyt kell adni az életben”, míg a nemzeti radikálisok a „jövedelmek egyenlőségére kell törekedni” állítást támogatják a legnagyobb mértékben.

A három minta azonban jelentősen eltér a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek elfogadása, illetve elutasítása szerinti megközelítésekben. A megközelítések közötti különbségek felderítése érdekében többváltozós elemzéseket hajtottunk végre (faktor és főkomponens elemzéseket), melyek alapján négy igen jelentős különbséget lehetett feltárni.

1. Ezek közül a legjelentősebb különbség az, hogy Sidanius és Pratto elméleti megközelítéséhez és empirikus vizsgálataihoz képest az általunk vizsgált három mintában nem egy gondolkodási stílusba rendeződnek a 11 kérdéssel mért csoportok közötti alá-fölé rendeltséget támogató illetve elutasító állítások.

2. Az országos minta esetében két nagyobb dimenzió, két jelentősebb gondolkodási stílus különült el. Az egyik gondolkodási stílus az etnikai alapon történő csoportok közötti egyenlőtlenségek támogatása, illetve elutasítása. A másik az osztályalapon történő csoportok közötti egyenlőtlenségek elfogadása, illetve elutasítása. A két gondolkodási minta között ugyan van némi átfedés, az azonban egyáltalán nem állítható, hogy a két megközelítés egymással determinisztikus kapcsolatban lenne.

3. A civil környezetvédők mintáján végzett elemzés során a csoportok közötti hierarchia támogatása illetve elutasítása alapján ugyancsak elkülönült az országos mintánál talált két kognitív megközelítés. Azonban a civil környezetvédők és az országos reprezentatív minta gondolkodási struktúrája nem tekinthető tökéletesen egyformának, ami jól látható abból is, hogy a környezetvédők esetében az etnikai alapú szociális dominancia orientációt mérő kérdésblokk hangsúlyosabb eleme a „céljainkat néha csak erőszakkal érhetjük el” állítás elutasítása, illetve elfogadása, valamint az osztály alapú csoportok között egyenlőtlenségeket mérő kérdésblokkban a „jövedelmek egyenlőségére kell törekedni” állítás elutasítása, illetve elfogadása.

4. A nemzeti radikálisok esetében azonban nem két, hanem három gondolkodási minta különült el. A három kognitív stílus között ugyan számos átfedés van, mégis jelzés értékű, hogy a nemzeti radikálisok társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos megközelítései jelentősen eltérnek. Alapvető különbség, hogy szemben az országos és a környezetvédők mintájával a radikálisok esetében az „egyenlőség” „egyenlősítésként” értelmeződik, valamint, hogy az egyenlőség a csoporton belüli, s nem a társadalmi csoportok közötti egyenlőséget jelenti. A nemzeti radikálisok esetében elkülönülő három gondolkodási minta közül éppen ezért az osztályalapú szociális dominancia a leghangsúlyosabb, melyben a „jövedelmek egyenlőségére kell törekedni” állítás elfogadása, ill. elutasítása a leginkább meghatározó. A civil környezetvédőknél és az országos mintánál megjelenő etnikai alapú szociális dominanciával kapcsolatos megközelítés két részre oszlik, ezért két külön gondolkodási mintába rendeződik. Az egyik szerint a tekintélyszemély feltétlen tiszteletéből vezethetők le a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek. A másik az etnikai alapú szociális dominancia, melynek hangsúlyos állítása a „vannak olyanok, akik alacsonyabb rendűek, mint mások” rasszista állítás elfogadása, ill. elutasítása. Ez utóbbi gondolkodási minta azonban az elmélet értelmében rendkívül zavarosnak tűnik, hiszen egyszerre része a csoportok közötti egyenlőségek és az egyenlőtlenségek elfogadása, ami nyilvánvalóan kognitív disszonanciát okoz, melynek feloldása az egyenlőség saját csoporton belül történő szektariánus értelmezése.

A három mintában megjelenő megközelítéseket további elemzésnek (K-means klaszter) vetettük alá, annak érdekében, hogy felleljük az osztály-, az etnikai és a tekintély személy tiszteletére épülő szociális dominancia megközelítések mintázatait. Az országos reprezentatív minta és a civil környezetvédők esetében négy nagyobb csoport különült el. Mindkét felmérésben azok alkották a legnagyobb csoportot, akik mindenféle emberek között egyenlőtlenséget elutasítanak (arányuk az országos mintában 38%, a civil környezetvédőknél 43%). Azoknak az aránya, akik elfogadnak valamilyen mértékű osztályalapú egyenlőtlenséget a társadalmat alkotó csoportok között, ugyanakkor elutasítanak mindenféle etnikai alapon történő különbségtételt az országos mintában 16, míg a civil környezetvédők esetében 26%.  Az országos mintában a második legnagyobb csoportot azok alkotják, akik osztályalapon nem, csak etnikai alapon támogatják a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket: arányuk 25%. Ugyanennek a csoportnak az aránya a civil környezetvédők esetében 19%. Minden ötödik, országos mintába került megkérdezett elfogadja mind az osztály-, mind az etnikai alapú egyenlőtlenségeket a társadalmi csoportok között. A civil környezetvédők esetében ennek a szociális dominancia orientációt leíró alcsoportnak az aránya a legkisebb: 8%.

A nemzeti radikálisok megközelítései szerint 6 nagyobb alcsoport különült el a szociális dominancia orientációt leíró három gondolkodási minta (osztályalapú, autoriter, etnikai alapú egyenlőtlenségek elutasítása, ill. elfogadása) alapján. A legnagyobb alcsoportot azok alkotják, akik csak az etnikai alapon történő egyenlőtlenségeket fogadják el (24%), őket követik azok, akik mind a három megközelítés alapján saját válaszaikhoz mérten elfogadják a társadalmat alkotó csoportok közötti alá-fölé rendeltséget (17%). A nemzeti radikálisok között 15% azok aránya, akik az osztályalapú szociális dominancia kivételével a másik két csoportok közötti egyenlőtlenséget elfogadják. 13%-uk csak a tekintély tiszteletéből levezett egyenlőtlenségekben hisz, míg 8%-uk csak az osztályalapú egyenlőtlenségeket fogadja el. Ugyancsak 8% azok aránya, akik valamilyen mértékben elfogadják az osztályalapú és az etnikai alapú különbségeket a társadalmi csoportok között, de a tekintélyszemélyben nem hisznek. Két mintázat egyáltalán nem jelent meg a nemzeti radikálisok között. Ezek közül az egyik az, ami mindenféle emberek közötti egyenlőtlenséget elutasít. A másik, logikailag elképzelhető mintázat pedig az lett volna, amelynek hordozója úgy fogadja el az osztályalapú egyenlőtlenségeket, hogy annak része a tekintély tiszteletére épülő szociális dominancia is, viszont kizárja az etnikai alapon történő társadalmi csoportok közötti hierarchiát, azaz a rasszista megközelítést. Vajon miért?

7 Responses to Társadalom és világkép: szociális dominancia típusai

  1. tomashorn says:

    Véleményem szerint a szociális dominanciát mérő kérdések meglehetősen felületes képet tudnak csak mutatni a megkérdezettek véleményéről. Úgy gondolom még a letisztult, határozott világképpel rendelkező megkérdezett sem képes ezeket az állításokat úgy értékelni, hogy biztos lenne véleményében, mert ezek mélyebb és hosszabb gondolkodást igénylő témák. Ezért történhet az, hogy más megfogalmazásban eltérő válaszok érkeznek hasonló tartalmú kérdésekre és biztos vagyok benne, hogy további kontrollkérdések is vegyes válaszokat eredményeznének. Ezek alapján szerintem csak nagyon felületes információfoszlányokra következtethetünk, melyek persze jó kiindulási alapot adhatnak.

  2. VargaTamas says:

    1. Érdemes lenne-e a tekintélyelvűség működési mechanizmusát kontrollált körülmények között kíséleti úton vizsgálni, miszerint a korábban már bizonyítottan tekintélyelvű ÉS etnikai különbségtételekre hajlamos alanyok esetén a tekintélyelv vagy rasszista gondolkodás dominál? Gondolok itt például a Milgram kísérlet végrehajtására valamilyen etnikumhoz tartozó “kísérletvezető” , illetve “tanuló” bevonásával.
    2. Ugyanennek a kísérletnek a végrehajtása a CK-ők esetén alkalmas lehet-e arra, hogy megvizsgáljuk – kifejezetten az etnikai alapú egyenlőséget nézve – hogyan reagálnak a kísérleti alanyok, ha a “kísérletvezető” és a “tanuló” valamely’ etnikumhoz tartozik, természetesen kontroll csoporttal összevetve.

  3. Illes Judit says:

    Amikor átlagokat vizsgálunk, akkor szerintem fontos lenne megnézni mellette a szóródást is. Engem például érdekelne, hogy a csoporttagok mennyire adnak homogén választ az egyes kérdésekre.

  4. Pádár Csaba says:

    Annak ellenére, hogy a 11 felhasznált állításra adott válaszok egyszerű átlagainak összehasonlítása jelentős gondolkodásbeli különbségeket fedhet el, van közöttük egy számomra érdekesnek tűnő eredmény. A nemzeti radikálisok esetében valamennyire elfogadott az erőszak alkalmazása bizonyos cél eléréséhez (2,5), ellenben lényegesen kisebb ehhez képest a támogatottsága annak, hogy bizonyos csoportokat el kell nyomni az előrehaladáshoz (1,8). Átmenetileg (akár többször is!) felül lehet kerekedni, de hosszabb távon már nem tartható fenn az elnyomás/erőszak. Nem utalhat-e ez egyfajta mozgalmi jellegre? És ez utóbbi nem lehet-e az oka annak, hogy nem jelenik meg olyan válaszadó, aki elutasítana mindenféle emberek közötti egyenlőtlenséget?

  5. EszterMlinarcsek says:

    “A nemzeti radikálisok között 15% azok aránya, akik az osztályalapú szociális dominancia kivételével a másik két csoportok közötti egyenlőtlenséget elfogadják.”
    Az NR-ek túlnyomó többsége az ország gazdaságilag kedvezőtlenebb, keleti részéről származik. Talán érdemes lenne összehasonlítani, hogy az osztály alapú szociális dominanciát elutasító, viszont tekintély tiszteletéből és etnikai hovatartozásból levezetett egyenlőtlenségeket elfogadóknak szignifikánsabb jobb jövedelmi viszonyai vannak -e, mint a többi NR alcsoportnak?
    Valamint Varga Tamás első kérdése fogalmazódott meg bennem is elsőként.

  6. Ivanyos Judit says:

    Érdemes lenne megnézni a jövedelmi és státusbeli különbségeket csoportokon belül. Vajon a Civil környezetvégkőnél találunk nagyobb különbségeket vagy a Nemzeti Radikálisoknál? Lehetséges, hogy a csoporton belüli homogenitás ill. heterogenitás kihat az általános szociális dominanciával kapcsolatos gondolkodásmódokra.

  7. Mirko Anna says:

    A NR-ok gondolkodásában számomra érdekes lenne megvizsgálni, hogy miként gondolkodnak a más csoportokról. Tehát egyrészt, amikor megjelenik az, hogy a jövedelmek egyenlősítésére kell törekedni, vajon ezt általánosként vélik, (tehát a teljes társadalmon belül) vagy egyfajta kisebbségi komplexus jelenik meg, ami arra utal, hogy a saját jövedelmükkel elégedetlenek.
    Másrészt szintén a NR-oknál érdekes lenne utána nézni, hogy -az egyértelmű, hogy mit tekintenek saját csoportnak- ugyanakkor vajon miként vélekednek a “többégi társadalomról”, azaz azokról, akik nem tartoznak semmilyen etnikumhoz. Vajon őket magukhoz közelebbinek érzik, mint a kisebbségeket, vagy a többséget is egy, tőlük távol álló csoportként kezelik? Az óra elején vetített videóból sok mindenre lehetne következtetni, például arra, hogy magukat egyfajta “az igazság ismerőinek” tekintik, a többséget pedig egy megvezetett tömegnek, vagy ezt a többséget is ellenségként definiálják?

Vélemény, hozzászólás?