Társadalmi beágyazottság: társadalmi státusz

A tekintélyelvű személyiség bemutatását célzó korábbi kutatások freudo-marxista elméleti megközelítései és az elméletek empirikus vizsgálatainak kitüntetett eleme volt a társadalmi beágyazottság vizsgálata. A családi háttér, a gyermekkori szocializáció, az idegen nyelv ismerete, a politikai szocializáció olyan gyermekkori tapasztalat, mely lélektani értelemben előre vetíti a felnőttkori tekintélyelvű, illetve a demokratikus attitűdöket. A lélektani meghatározottságok azonban egyrészt társas, társadalmi közegben alakulnak ki, másrészt az aktuális társadalomban elfoglalt pozíció is hatással lehet a tekintélyelvű személyiség szerveződésére. Ezért is tartjuk lényegesnek a három vizsgált minta szociológiai jellemzőinek feltárását.

A szociológiai jellemzők vizsgálatát alapvetően két nagyobb megközelítés mentén vizsgáltuk. Más kutatások eredményei arra utalnak, hogy a fejlett világ XXI. századi társadalomszerveződését nagy mértékben meghatározzák azoknak a korszerű infokommunikációs eszközöknek a használata, melyek mind a magán-, mind a nyilvános élet szervezésében, bonyolításában kitüntetett szerepet töltenek be. Ezért a hagyományos szociodemográfiai jellemzők vizsgálatán túl, különös figyelmet fordítottunk a kommunikációs rétegződésben betöltött helyzet feltárására. A hagyományos szociodemográfiai jellemzők vizsgálatának is része lehet a vallási háttér elemzése, mely ezzel együtt jól kapcsolódik az előző órán tárgyalt szervezeti aktivitás és politikai részvétel témáihoz is. Ezért elsőként a három adatfelvételben részt vettek vallásossággal, hitélettel kapcsolatos jellemzőit hasonlítottuk össze.

A három adatfelvétel jellemzői ennek a változónak a mentén is jelentős különbségeket mutatnak. A felnőttekre reprezentatív országos mintában túlnyomó többségben vannak a katolikusok (római vagy görög), hiszen a minta több mint 60 százaléka mondta azt, hogy katolikus szertartás szerint keresztelték meg. Ezzel szemben mindössze 18 százalék a reformátusok aránya. A két szervezeti minta jellemzője, hogy ehhez a 18 százalékos arányhoz képest lényegesen magasabb a reformátusok aránya. A civil környezetvédők között 36, míg a nemzeti radikálisok között 49 százalék a református egyházba bejegyzettek aránya. A nemzeti radikálisok között a reformátusok aránya még a katolikusok arányát is meghaladja. Mi lehet a református vallást követők szervezeteken belüli magasabb arányának az oka? A nemzeti radikálisok erősebben kötődnek valamilyen egyházhoz, felekezethez, mint az országos mintába kerültek, vagy a civil környezetvédők, hiszen a nemzeti radikálisok között mindössze 2 százalék azok aránya, akiket nem jegyeztek be valamilyen egyházba, vagy felekezetbe, míg az országos minta esetében 13, a civil környezetvédők között pedig 16 százalék ugyanennek a csoportnak az aránya. Gyakorlatilag ugyanerre az egyházhoz, felekezethez való kötődésre következtethetünk abból is, hogy a nemzeti radikálisok között jóval magasabb a bérmálkozottak, konfirmáltak aránya, mint az országos mintában, ill. a civil környezetvédők között. A valamilyen egyházba, felekezetbe korábban történt bejegyzés, azonban nem jelent szükségszerűen erőteljesebb vallásosságot vagy intenzívebb aktuális gyakorlatot. Azonban ez utóbbi két jellemző alapján is megállapíthatjuk, hogy a nemzeti radikálisok viszonylag szoros egyházi kötődéssel és viszonylag gyakori hitélettel jellemezhetők. A három minta közül a nemzeti radikálisok esetében a legmagasabb azok aránya, akik vallásosnak tartják magukat, mégpedig úgy, hogy egyházuk tanítását követik (25% szemben a másik két minta 12-13 százalékos értékével). Továbbá a legmagasabb közöttük azok aránya, akik arról számoltak be, hogy a maguk módján vallásosak (64%). Egyetlen olyan mintába került nemzeti radikális sem volt, aki elutasítaná a vallásosságot, s 10 százalékot sem ért közöttük azok aránya, akik azt mondták, hogy nem vallásosak. Az országos mintában a vallásellenesek, illetve a nem vallásosak aránya 30, míg a civil környezetvédők között 20 százalék. A templomba járás gyakorisága szerint a nemzeti radikálisok az országos minta és a civil környezetvédők mintája között találhatók. Az országos mintában 31, a nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők között 20-20 százalék azok aránya, akik egyáltalán nem járnak templomba. Ezzel együtt a hetente templomba járók aránya a civil környezetvédőknél a legmagasabb (14%), melyet az országos minta (7%) és a nemzeti radikálisok követnek (4%). A szubjektív vallásosság és a templomba járás gyakorisága alapján mindhárom mintában három jelentősebb csoport különült el, melyek azonban eltérő arányban találhatók meg az országos mintában és a két szervezetben. Mindhárom mintában a szubjektíven vallásosok találhatók meg a legnagyobb arányban. Jellemzőjük, hogy a maguk módján tartják önmagukat vallásosnak, de templomba csak családi események alkalmával járnak. Minden második nemzeti radikális tartozik ebbe a csoportba, s gyakorlatilag ugyanekkora az országos mintában is a szubjektíven vallásosak aránya. Ezzel szemben a civil környezetvédők között 37 százalék a szubjektíven vallásosak csoportjának az aránya, melyet megközelít (35%) az egyháza tanításai szerint vallásos csoport nagysága (35%). Az egyháza tanítása szerint vallásos csoport tagjainak jellemzője, hogy viszonylag gyakran járnak templomba, s önmagukról úgy nyilatkoznak, hogy egyházuk tanítása szerint vallásosak. Ennek, a vallás és az egyházak irányába legerőteljesebben kötődő csoportnak az aránya az országos mintában a legalacsonyabb (20%), míg a nemzeti radikálisok csoportjában a legmagasabb (39%). A vallási héttér jellemzői alapján megállapítható, hogy a vallások és azok gyakorlása legerőteljesebben a nemzeti radikálisok életében van jelen, őket a civil környezetvédők, majd az országos minta tagjai követik. Magyarázatként a két szervezeti minta tagjainak az erőteljesebb közösség iránti igénye szolgálhat.

A közösségbe, társadalomba való beágyazottság jellemzői közé tartoznak a kommunikációs szokások is. A kutatás elméleti bevezetőjében olvashattunk az előítélet, mint életforma megközelítésről, melynek jellemzője a magas rituális sűrűség, ebben az értelemben a zárt kommunikáció. A kommunikációs rétegződés felmérésére irányuló kérdéseinket az új kommunikációs eszközök használatára, valamint a használat során „mozgatott” társas hálózat méretére vonatkozóan tettük fel. Az internethasználat mérésére egy-egy kilencfokú skálát használtunk, melynek egyik végén azok helyezhették el magukat, akik egyáltalán nem interneteznek, míg a másik végén azok, akik naponta 5 óránál többet használják az internetet. A három minta közül a civil környezetvédők interneteznek a legtöbbet, akiket a nemzeti radikálisok és az országos minta tagjai követnek. Az országos mintában minden második, a nemzeti radikálisok között minden harmadik válaszoló számolt be arról, hogy egyáltalán nem használja az internetet. Ezzel szemben a civil környezetvédők alig 3 százaléka tartozik ebbe a csoportba, s minden ötödik azok közé, akik naponta 5 óránál többet interneteznek. Az email címmel rendelkező nemzeti radikálisok átlagosan 4,16 az országos minta tagjai 3,76, míg a civil környezetvédők 2,46 magán e-mail címmel rendelkeznek. Annak ellenére, hogy a nemzeti radikálisok átlagosan csak heti rendszerességgel használják az internetet (szemben a civil környezetvédőkkel, akik napi rendszerességű internethasználók), mégis nekik van a legtöbb email címük. Mi lehet ennek az oka? Talán az online identitás jogi entitásként történő értelmezése választ adhat a kérdésre?

Megközelítésünkben korábbi 2008-as kutatásaink eredményeivel összhangban a kapcsolati kompetencia és a kapcsolati performancia szerint tettük fel kérdéseinket. A kapcsolati performancia tekintetében a nemzeti radikálisok igen aktívak: a három minta közül ők telefonálnak átlagosan a legtöbbet (naponta átlagosan 9-en hívják fel őket és 10 hívást kezdeményeznek saját maguk), és őket is keresi legtöbben elektronikus levélben (átlagosan naponta 9 e-mailt kapnak). Ezzel szemben a kapcsolati kompetenciájuk elmarad a civil környezetvédőkétől, akik átlagosan 141 ember telefonszámát tárolják mobiltelefonjukban, s levelező programjukban is nekik van a legtöbb email partner elérhetősége (átlagosan 55). A kapcsolati kompetencia és performancia szerint a két szervezeti minta jól megkülönböztethető egymástól. Az országos minta kommunikációs rétegződése kevésbé a kapcsolati performancia és kompetencia mentén, mint inkább az online és mobilkommunikációban való részvétel alapján írható le: az alapvető meghatározottságot – révén, hogy mobiltelefon-használat széles körben elterjedt – az internethasználat gyakorisága, a küldött és fogadott e-mailek száma, valamint az online identitás(ok) használatát mutató személyes elektronikus postafiókok száma alapján lehet elkülöníteni. A kapcsolati kompetencia és performancia szerint megállapítható, hogy a nemzeti radikálisok saját bevallásuk szerint szűkebb körben, de gyakrabban kommunikálnak, mint a civil környezetvédők. Ezen kívül az is látható, hogy a kapcsolati egyenlőtlenségek a mobiltelefonon fenntartott kapcsolatok tekintetében kisebbek a nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők között, mint az országos mintában. Az elktronikus postafiókban tárolt e-mail címek alapján mért kapcsolati kompetencia szerinti egyenlőtlenségek viszont magasabbak. A kommunikációs aktivitás, rétegződés alapján nem vethető el a tekintélyelvű személyiség életformaként történő értelmezése (Fuchs, Case 1997).

A három minta társadalmi beágyazottságát végül a hagyományos szociodemográfiai jellemzők összehasonlításával is megkíséreltük felmérni. Korábban már láthattuk, hogy az országos mintához képest (47 év) a két szervezeti minta tagjai jelentősen fiatalabbak (32-33 év). Ugyancsak ilyen jelentős különbséget találunk a nemenkénti megoszlás tekintetében. Míg az országos mintába 6 százalékkal több nő került, addig a két szervezeti mintában többségben vannak a férfiak: a nemzeti radikálisok 17, míg a civil környezetvédők 49 százaléka nő. A családi állapotot tekintve a két szervezeti mintában magasabb a nőtlenek, hajadonok aránya (a nemzeti radikálisok között 39 %, míg a civil környezetvédők közül minden második tag nőtlen, hajadon). A családi állapotra vonatkozó adatok nem cáfolják a szervezethez való kötődés élményalapú megközelítését, mely az új tekintélyelvűség tünet együttesének feltárása során összefüggésbe hozható Fuchs és Case elméletével. A legmagasabb iskolai végzettség szerint elsősorban a civil környezetvédők térnek el az országos mintától és a nemzeti radikálisoktól. A civil környezetvédők között mindössze 5 százalék az érettségivel nem rendelkezők aránya, szemben az országos mintában és a nemzeti radikálisok között mért 60 százalékos aránnyal. Ezzel együtt pedig a civil környezetvédők között hatszor annyi diplomás van, mint a másik két mintában: a szervezeten belül 66 százalék a diplomások aránya, szemben a nemzeti radikálisok és az országos minta körében mért 11 százalékos aránnyal. Végül a gazdasági aktivitás szerinti megoszlások összehasonlítása sem érdektelen. Nyilvánvalóan az alacsonyabb életkorból is következik, hogy a nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők között is túlnyomó többségben vannak azok, akik dolgoznak: mindkét szervezetben meghaladja a 60 százalékot azok aránya, akik a kérdezés idején aktívan dolgoztak, szemben az országos mintában mért 49 százalékkal. A civil környezetvédők között mindezek mellett a legmagasabb azok aránya, akik a kérdezés idején főállásban tanultak: 23 %. A nemzeti radikálisok között pedig a munkanélküliek aránya haladja meg sokszorosan az országos mintában mért (8%) és a civil környezetvédők között mért (4%) arányokat: 24%.

11 Responses to Társadalmi beágyazottság: társadalmi státusz

  1. VargaTamas says:

    1. Az online kommunikációs státuszt tekintve beszélhetünk-e arról a NR-oknál – látva a nagy kapcsolati performanciát és a hozzá tartozó nagy szórást -, hogy a csoporton belül erősen meghatározott, hogy kik tarthatják a kapcsolatot a külvilággal?
    2. Az e-mail forgalmat tekintve lehetséges-e a NR-okat tekintve, hogy – látva a belső levelezések nagy forgalmát – nagy az aránya az e-mailek között a továbbküldött, illetve az ismeretlen forrásból származó ,”összeesküvés-elméleteket” tartalmazó leveleknek?

  2. janka says:

    1. “A három minta közül a nemzeti radikálisok esetében a legmagasabb azok aránya, akik vallásosnak tartják magukat, mégpedig úgy, hogy egyházuk tanítását követik (25% szemben a másik két minta 12-13 százalékos értékével).”
    “Az egyháza tanítása szerint vallásos csoport tagjainak jellemzője, hogy viszonylag gyakran járnak templomba, s önmagukról úgy nyilatkoznak, hogy egyházuk tanítása szerint vallásosak. Ennek, a vallás és az egyházak irányába legerőteljesebben kötődő csoportnak az aránya az országos mintában a legalacsonyabb (20%), míg a nemzeti radikálisok csoportjában a legmagasabb (39%).”
    Ezt most nem értem. Akkor mekkora végülis azok aránya, akik az egyház tanítása szerint vallásosak a különböző csoportokban?

    2. Az sem világos pontosan, hogy hogyan lehetséges, hogy a NR-ok a legvallásosabb csoport, ők követik leginkább az egyház tanításait, mégis az adatok alapján az ő arányuk a legkisebb azok körében, akik hetente járnak templomba?

  3. tomashorn says:

    1. Az a feltételezés, hogy az gyakoribb internethasználat a demokratikusabb személyiséghez vezet, mennyire lehet érvényes egy olyan felnőtt autoriter egyénnél, aki egy zárt közösségbe szocializálódott egy bizonyos értékrendszer szerint.
    2. Nem egészen világos, mit jelent a “tekintélyelvű személyiség életformaként történő értelmezése”?

  4. somlodavid says:

    1, A kommunikáció zártsága nem következik egyenesen a lakóhely méretéből és az elvégzett iskolák számából?

    2, Milyen csoporthoz csatlakozhatnak azok a kisebbségiek, akiket ugyanazok a hatások érték, mint a tekintélyelvű NR-okat?

  5. Illes Judit says:

    1, Lehet összefüggés a között, hogy valaki kevésbé nyitott a világra és hogy intoleráns?
    2, Lehet, hogy a bizonytalan és kiszámíthatatlan világ elől menekülnek a fiatalok tekintélyelvű szervezetekbe?

  6. EszterMlinarcsek says:

    “a vallás és az egyházak irányába legerőteljesebben kötődő csoportnak az aránya az országos mintában a legalacsonyabb (20%), míg a nemzeti radikálisok csoportjában a legmagasabb (39%).” – Magyarázható ez azzal, hogy a nemzeti radiálisok sokkal dogmatikusabb személyiségek a radikális környezetvédőknél és az országos átlagnál? Tehát a saját szervezet tanítását kevésbé kérdőjelezik meg, “feltétel nélkül elfogadja” és ez megnyilvánul a vallásosságuk milyenségénél is? ( az egyháza tanítása szerint vallásos)

    A nemzeti radikálisok között magasabb a több email címmel rendelkezők aránya, mint a másik két csoportnál. – Lehetséges, hogy ez összefügg a nemzeti radikálisokra jellemző rejtőzködéssel, bizalmatlansággal? (Pl.: interjúk alatt igyekeznek PC válaszokat adni rasszizmus témakörben stb.) Előfordulhat, hogy külön emailcímet tartanak fent az összeesküvés-elméletek terjesztésére, szervezet tagokkal való kapcsolattartásra? <- bizalmatlanság

  7. Pádár Csaba says:

    1. A kommunikációs szokásokkal kapcsolatban írja: “Annak ellenére, hogy a nemzeti radikálisok átlagosan csak heti rendszerességgel használják az internetet (szemben a civil környezetvédőkkel, akik napi rendszerességű internethasználók), mégis nekik van a legtöbb email címük.” Pár mondattal később ismét a nemzeti radikálisokról írva megjegyzi: “Ezzel szemben a kapcsolati kompetenciájuk elmarad a civil környezetvédőkétől, akik átlagosan 141 ember telefonszámát tárolják mobiltelefonjukban, s levelező programjukban is nekik van a legtöbb email partner elérhetősége (átlagosan 55).”
    Lehetséges a rossz értelmezésem, de ez a két mondat nem mond ellent egymásnak? Mindkettőben a kompetenciáról van szó?
    2. [az előző kérdésemtől elvonatkoztatva] Ha a civil környezetvédő csoport kevesebb e-mail címmel rendelkezik, de több telefonszámmal az NR-hez képest, az számunkra milyen plusz információt jelenthet a tekinytélyelvűség vizsgálata során?

  8. Mirko Anna says:

    1.Igen szembetűnő a NR-ok között a magas munkanélküliség aránya. Nem lehet, hogy a munkanélküliségnek, az abból fakadó frusztrációnak is köze van ahhoz, hogy valaki NR legyen? Vajon az egyes egyén életútján mi következik be előbb, az, hogy munkanélküli lesz, vagy az, hogy belép a NR-hoz?
    2. Arról van valamiféle adat, hogy a NR-ok kommunikációja ki felé irányul? Nyilván mivel kevesebb ember elérhetősége van birtokukban, következtethetünk arra, hogy gyakrabban kommunikálnak egymással, és ez által arra, hogy a kapcsolati performancia ezen formája egy újabb mutatója a közösséghez való tartozás igényének?

  9. Papp Julianna says:

    1. Vajon van-e összefüggés a tekintetben, hogy a nemzeti radikálisok életkorukból adódóan a rendszerváltás kamasz fiataljai voltak, ebből adódóan a legfogékonyabbak a lázadásra,valamint elsők között tapasztalhatták meg a szólásszabadság és a politikai pluralizmus lehetőségét?
    2. Hogyan lehetséges, hogy olyan személyek, akiknek szűkebb családjában vannak nem magyarok, ellenzik, hogy ilyen személyek is lakhassanak az országban? A nemzeti radikálisok közül 95 embernek van ilyen családtagja, mégis 70-en valamilyen szinten azt szeretnék, hogy kiköltözzenek, 34-en pedig kifejezetten ragaszkodnának hozzá.

  10. Petényi Sára says:

    1. Mi a helyzet a hagyományos kommunikációs formákkal?Elképzelhető, hogy valamelyik csoport többet találkozik személyesen?Csoportkohézió szempontjából kiemelkedő fontosságúak lehetnek a személyes élmények.
    2. Vajon van jelentősége annak, hogy ezek a megkérdezett emberek hol dolgoznak?Nagyon leegyszerűsített kategóriákban: van-e különbség abban, hogy a NR és CK jellemzően fizikai vagy szellemi munkát végez, beosztott vagy vezető stb.

  11. Ivanyos Judit says:

    1. Érdekes lenne megnézni egy NR tag életútját, a felmérés szerint igen magas az egyedül állóak aránya. Vajon változnak-e a nézetei, érdeklődési köre sok év elteltével, amikor esetleg családot alakít? Ha igen hogyan?

    2. Érdemes lenne továbbá interjúban rákérdezni, szülei, nagyszülei nézeteire, szervezetekben való részvételre. Mennyiben számít a felmenők gondolkodása, tevékenysége, mennyiben lehet beszélni “átörökítésről”?

Vélemény, hozzászólás?