Társadalmi beágyazottság: szocializáció

Az új tekintélyelvűség kutatáshoz kapcsolódó kutatószeminárium második óráján a kutatás három adatfelvételének (melyek itt érhetők el) eredményeit a családi belüli és a családon kívüli gyermekkori szocializáció alapján hasonlítottuk össze, abból a célból, hogy a három vizsgált minta társadalmi beágyazottság szerinti elsődleges jellemzőire következtessünk.

Amennyiben az életkor, a generációs minta, valamint egy-egy csoport életkori összetétele alapján következtetések tehetők a csoport életkori zártságára, illetve nyitottságára, akkor elkerülhetetlen a három minta életkori összetételének vizsgálata. A három minta az életkori megoszlások szerint jelentősen különbözik. A nemzeti radikálisok csoportja a legfiatalabb (átlagéletkor 32 év), míg az országos reprezentatív minta a legidősebb (47 év az átlagéletkor). A civil környezetvédők átlagéletkorukat tekintve inkább a nemzeti radikálisokhoz hasonlítanak (33 év). Ugyanakkor az átlagéletkor szórását tekintve inkább az országos reprezentatív mintához állnak közel. A nemzeti radikálisok nem csak, hogy a legfiatalabbak, de a leginkább hasonló életkorúak is (szórás: 8,81 év, relatív szórás: 0,28). Annak ellenére, hogy a civil környezetvédők az átlagos életkoruk szórását tekintve inkább a radikálisokhoz állnak közel (12,39 év), az átlaggal korrigált relatív szórás alapján mégis, inkább az országos mintához hasonlítanak (0,37). A 18 éven felüliekre reprezentatív minta tagjainak átlagéletkora és életkoruk szórása is a legmagasabb (szórás: 18,2 év, relatív szórás: 0,39).  Tehát életkorilag a nemzeti radikálisok a legegységesebbek. Amennyiben a személyes életkor és az érdeklődési kör összefügg, akkor az eredmény alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzeti radikálisok csoportja talán valamelyest szűkebb érdeklődési körrel rendelkezik, mint a civil környezetvédők, illetve a reprezentatív minta.

Az életkor számos más szociológiai, társadalomlélektani és pszichológiai jellemzővel is összefügghet. Így például a tekintélyelvű személyiség „genezisekor” az apa családon belüli kitüntetett szerepével. A korábbi kutatási eredmények értelmében azt vártuk, hogy a gyermekkori szocializáció során a radikálisok között jelentősebb szerepe van a családon belül az apának. A hipotézis azonban sem annak alapján, hogy a gyermekkorában ép vagy csonka családban élt-e a megkérdezett, sem annak alapján, hogy a családon belül ki hozta a lényeges döntéseket, nem igazolódott. Az előbbi esetben mind a három mintában meghaladta a 90 százalékot azok aránya, akik arról számoltak be, hogy gyermekkorában szülei házasságban éltek, míg az utóbbi kérdés során mind a nemzeti radikálisok, mind a civil környezetvédők között a reprezentatív mintához képest mintegy 10 százalékkal többen voltak azok, akik arról számoltak be, hogy gyermekkorukban a két szülő együttesen döntött a családot érintő legfontosabb kérdésekben (67-68 % vs. 59%). A nemzeti radikálisoknál azonban kisebb azok aránya, akik kizárólag az anyát nevezték meg a családot érintő fontos döntések kialakítójának. Talán a fiatalabb életkornak is köszönhető, hogy a civil környezetvédők számoltak be a legnagyobb arányban arról, hogy szüleik jelenleg házasságban élnek (61%). Hozzájuk képest mind a nemzeti radikálisok (52%), mind a felnőttekre reprezentatív országos minta tagjai között (30%) kevesebben vannak azok, akiknek szülei a kérdezés idején házasságban éltek. Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy a fiatalabb életkor ellenére minden harmadik nemzeti radikális legalább egyik szülőjét már elveszítette.

A gyermekkori szocializációs lényeges eleme, hogy az egyén egyedül vagy társakkal nevelkedik-e a családban. A három minta közül a nemzeti radikálisok (96%) és a civil környezetvédők (82%) között lényegesen többen vannak azok, akiknek van(nak) testvére(i), mint az országos mintában (77%). Az országos reprezentatív vizsgálatban nem kérdeztük, hogy ha a megkérdezettnek van testvére, akkor a megkérdezett hányadik a testvérek rangsorában. A civil környezetvédők és a nemzeti radikálisok között viszont kérdeztük. Azt találtuk, hogy azok között a nemzeti radikálisok között, akiknek vannak testvérei, a szervezethez tartozók 40 százaléka a legidősebb a testvérek között, míg a civil környezetvédők körében ugyanez az arány 46%.

A családon kívüli gyermekkori szocializáció esetében számos különbség található a három minta között. Bölcsödébe leginkább a civil környezetvédők jártak (33%), a nemzeti radikálisok között bölcsödei tapasztalattal a megkérdezettek 14 százaléka rendelkezik. Óvodába is a legtöbben a civil környezetvédők jártak. Ezúttal azonban az országos minta tagjai között vannak a legkisebb arányban azok, akiknek gyermekkori szocializációja az óvodához kapcsolatható (29%). Általános iskolába gyakorlatilag mindhárom minta mindegyik tagja járt. Tanulmányi versenyen viszont a civil környezetvédők vettek részt a legnagyobb arányban (70%), akiket a nemzeti radikálisok (32%) és az országos minta tagjai követnek (19%). Ezeken a versenyeken azonban a nemzeti radikálisoknak kevesebb sikerük volt, 54 százalékuk nyert tanulmányi versenyt, szemben az országos mintában és a civil környezetvédők között mért 68, ill. 66 százalékkal. A civil környezetvédők iskolai sikerei nyilvánvalóan annak is köszönhetők, hogy szüleik inkább megengedhették maguknak, hogy gyermekük különórára járjon, hiszen a civil környezetvédők 64 százaléka járt különórára, míg a nemzeti radikálisok és az országos minta tagjai között a 20 százalékot sem éri el azok aránya, akik jártak valamilyen különórára. A civil környezetvédők közül többen is sportoltak, hiszen gyermekkorukban minden második civil környezetvédő járt sportfoglalkozásra, míg ugyanez az arány a nemzeti radikálisok és az országos minta tagjai között 36, ill. 31 %. Ennek következtében a civil környezetvédők között többen vannak azok, akik részt vettek sportversenyen (43%), mint a másik két mintában.

A gyermekkori családi légkört tíz jelző segítségével próbáltuk mérni. A tekintélyelvű személyiség elméletének értelmében azt várhattuk, hogy a nemzeti radikálisok gyermekkori családi légköre kevésbé volt szeretetteljes, elfogadó és megengedő. Ez az eredmény be is igazolódott, azonban alapvetően csak kissé különböztek a 10 jelző rangsorai a három mintában. A visszaemlékezések alapján mind a három minta tagjai leginkább szeretetteljesnek és elfogadónak, míg a legkevésbé unalmasnak, elutasítónak és ridegnek tartották gyermekkoruk családi légkörét.

Az adatok alapján látható, hogy elsősorban a családi kívüli gyermekkori szocializációt tekintve különbözik egymástól a három minta. A családon belüli szocializáció szerint kisebb különbségeket találhatunk. Ezeknek az eredmények nyilvánvalóan összefüggnek az életkorral, s az eltérő életkorból adódó eltérő társadalmi rendszerrel is, mely a szocializáció legtágabb közegét jelenti.

A politikai szocializációt tekintve alapvetően a civil környezetvédők térnek el leginkább a másik két mintától. Minden negyedik civil környezetvédő számolt be arról, hogy 1989 előtt voltak olyanok családjában, akiket politikai, ideológiai okokból üldöztek. A civil környezetvédők erőteljesebb politikai szocializációjára utal az is, hogy mindössze 49 százalékuk számolt be arról, hogy soha vagy legfeljebb csak ritkán esett szó gyermekkorukban otthon politikáról (ugyanez az arány az országos mintában 67 százalék, míg a nemzeti radikálisok között 61%). Talán a gyermekkori családi légkörre jellemző apolitikus minta is magyarázatként szolgálhat arra, hogy az országos adatfelvételben a megkérdezettek mindössze 13 százaléka mondta azt, hogy jelenleg ha közéleti, politikai kérdésekről esik szó, akkor azok közé tartozik, akikre a többiek hallgatnak. A véleménykövetés illetve véleményirányítás szempontjából azok vannak a legtöbben, akik úgy nyilatkoztak, hogy kivonják magukat a beszélgetésből, ha közéleti, politikai kérdésekről esik szó (49%). Ez azt jelenti, hogy a véleményvezérek nem a vélemények összegyűjtése alapján határozzák meg a vélemények irányát, hiszen kevesebben vannak azok, akikről tudni lehet, hogy mi a véleményük, mint azok, akik azt nem árulják el. A közéleti, politikai kérdésekben történő véleményirányítást nem kérdezhettük meg a nemzeti radikálisoktól és a civil környezetvédőktől. Ugyanakkor viszonylag nagymértékű politikai aktivitásukra utal, hogy az országos mintához képest magasabb körükben azok arány, akik korábban vagy aktuális tartoztak, tartoznak valamilyen szervezethez a 10 felsorolt szervezet közül (a jelenleg vizsgált szervezet kivételével). Az országos minta 47 százaléka egyetlen szervezethez sem tartozik, illetve tartozott a múltban. A nemzeti radikálisok és a civil környezetvédők esetében ez az arány sokkal alacsonyabb: mindkét mintában meghaladja a 90 százalékot azok aránya, akik a múltban vagy jelenleg tartoztak/tartoznak valamilyen szervezethez.

A társadalmi beágyazottság szempontjából minden bizonnyal a gyermekkori szocializációra is következtethetünk az „idegen élménye” alapján. Ezért beszédes, hogy az országos minta 27, a nemzeti radikálisok 33 és a civil környezetvédők 80 százaléka beszél anyanyelvén kívül valamilyen idegen nyelven, s míg az országos minta és a nemzeti radikálisok mintegy 10-10 százalék töltött már három hónapnál hosszabb időt külföldön, addig a civil környezetvédőknél ugyanez az arány 25%. A három minta közül tehát a civil környezetvédők rendelkeznek a legnagyobb társadalmi beágyazottsággal, hiszen közöttük van a legtöbben azok, akik számára az „idegen” egyszersmind ismerős is.

8 Responses to Társadalmi beágyazottság: szocializáció

  1. somlodavid says:

    1., A cigány kisgyerekek hány %-a jár bölcsödébe és óvodába?
    2., Milyen okai lehetnek annak, ha valaki véleményvezér, hallgat, vagy kivonja magát egy politikai tárgyú beszélgetésből?

  2. VargaTamas says:

    1. Mennyivel lett volna nagyobb a kontraszt, amennyiben egy kelet-magyarországi civil környezetvédő egyesület tagjai helyett nyugat-magyarországi csoport került volna megkérdezésre feltételezve ilyen szempontból is érvényesül a nyugat-kelet lejtő hipotézise?
    2. Van-e jelentősége annak, hogy a NR csoport esetén a családhoz kapcsolódó pozitív és negatív jelzők egyaránt kevésbé erősek, mint a másik két vizsgált csoport esetén? Egészen konkrétan: beszélhetünk-e arról a lehetőségről, hogy a család szerepe a tekintélyelvűség kialakulásában csökkent és más csoportok (iskola, barátok stb.) vették át a szerepét?

  3. Petényi Sára says:

    1. “Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy a fiatalabb életkor ellenére minden harmadik nemzeti radikális legalább egyik szülőjét már elveszítette.” Azt gondolom, hogy ez fontos információ, viszont az is fontos, hogy melyik szülőt veszítette el. Mit jelent, mivel jár az apa elvesztése? Mit jelent, mivel jár az anya elvesztése?

    2. A gyerekkori otthoni szülői légkör és szocializáció esetében fontos lehet, hogy az adott egyén hogyan tekint a szüleire. Ki az engedékenyebb? Melyiküktől tud inkább segítséget kérni? Kinek a véleménye fontosabb? Egyiké sem?Mindkettőé?

  4. janka says:

    1. Bennem az is felmerült, hogy amennyiben a kelet-magyarországi minta helyett nyugat-magyarországi került volna a vizsgálatba, hogyan alakultak volna a nemzeti radikálisok adatai például a társadalmi beágyazottság terén, vagy a tanulmányok sikeressége terén?

    2. Vajon mi áll annak hátterében, hogy a családi szocializáció szerepe a tekintélyelvű személyiség kialakulásában háttérbe szorult, legalábbis lényeges eltérést nem mutat a különböző csoportokban, míg úgy tűnik az intézményi szocializáció folyamatában kell az eltérések magyarázatát keresni manapság?

  5. Illes Judit says:

    1, Lehetséges, hogy a nemzeti radikálisoknál bár az anya és az apa együtt élnek, de a megromlott házasság miatt már nagyon feszült a családi légkör és ez a feszültség továbbterjed a gyerekekre is, és ezt a feszültséget próbálják levezetni más, náluk gyengébb csoportokon?
    2, Esetleg az lehetséges, hogy a bántalmazottból lesz a bántalmazó? A környezetében nem lát más problémamegoldási stratégiát csak az erőszakot.

  6. Mirko Anna says:

    1. Szülők/testvérek beállítódottsága mennyire befolyásolhatja az egyén beállítódottságát? Mekkora szerepe lehet abban, hogy valaki NR vagy CK annak, hogy a szülei (apja/anyja) is azok voltak? Nem lehet, hogy nem a családi háttér minősége, hanem pusztán a szülők/testvérek ideológiai beállítódottsága a meghatározó? (egyfajta másolás). Természetesen el tudom képzelni ennek pont a fordítottját is.
    2. Azt az egyént, akiről lehet tudni véleményét, de igazából nem érdekli más véleménye, nem érzi magát sem vezérnek, sem követőnek, azt hová sorolnánk be?

  7. Pádár Csaba says:

    1. A rendszerváltás előtti privát szféra szocializációjának dominanciája (az intézményessel szemben) élhet-e tovább a nemzeti radikálisok esetében? Avagy, beszélhetünk-e a szülők által preferált vélemények folytonosságáról?
    2. “A korábbi kutatási eredmények értelmében azt vártuk, hogy a gyermekkori szocializáció során a radikálisok között jelentősebb szerepe van a családon belül az apának.” Nem lehet-e, hogy a nemzeti radikális csoporttagságot a politika témájával való találkozás minősége határozza meg, szemben a szülői személyiségjegyekkel?

  8. tomashorn says:

    1.Vajon a gyermekkori környezetben, ha felülreprezentált a klasszikus bűnbakoknak kikiáltott kisebbségek aránya, az csökkenti vagy növeli a tekintélyelvű személyiség kialakulásának valószínűségét?

Vélemény, hozzászólás?