Régi és új tekintélyelvűség

A tekintélyelvű személyiség vizsgálata örökzöld kutatási téma. Kutatásunkban (mely köré a kutatószeminárium szerveződik) arra kerestük a választ, hogy hogyan jelenik meg napjaink Magyarországán a tekintélyelvűség: milyen okokra vezethető vissza a tekintélyelvűség kialakulása. Természetesen ettől nem lehet független a tekintélyelvű személyiség „inverze” a demokratikus személyiség kialakulása sem.

Az első órán áttekintettük a tekintélyelvűség tudományos vizsgálatának hagyományaiból a társadalmi, történeti, a lélektani magyarázómodelleket. Ezek közül elsőként a közösségből (Gemeinschaft) a társadalomba (Gesellschaft) való átalakulásról volt szó (Tönnies). Az állam megjelenésével a közösségi társadalom úgy irányt vett. Európában az ókori görögöknél a városállamok, a társadalom megjelenés jelentette a fordulatot. Ennek messzemenő következményei voltak a korábban matriarchális rendszerre nézve, melyet felváltott a patriarchális berendezkedés. Ezzel együtt egyre több tabu jelent meg, melyek elfojtásokat generáltak a személyiségben. Az állami hatalom (király: exteriolizált hatalom), a családban az apa személyében jelent meg (interiorizált hatalom), melyből egyenesen következett a tekintélyelvű személyiség megjelenése. A nemzetté válás következő fázisát a nemzetállamok megjelenése jelentette. Ezért a német példán keresztül mutattuk be a külön-utasság (Sonderweg), az erőltetett modernizáció, s az abból következő parancsolás, engedelmesség családon belüli és nemzetállami szinten egyaránt megjelenő következményeit. A háborút követő sérelmek következtében jelentkezett az a német hisztéria, mely a hirtelen jött nagyság elvesztése és a vereség feldolgozására való képtelenség miatt, nem csak a német társadalom szélsőséges tekintélyelvűség irányába történő elmozdulásának, de bizonyos értelemben a második világháború kirobbanásának társadalomlélektani okát is jelentette. A tekintélyelvű személyiség vizsgálata ekkoriban, a múlt század 30-as éveiben kezdődött, mely alapvetően a Frankfurti iskola köré szerveződött (Tekintély és Család kutatás). Fromm és munkatársai az interjús módszerrel végzett vizsgálat során a tünetegyüttes következő összetvőit azonosították:

– a „tekintély” interiorizálódása
– konvencionalizmus
– autoriter alárendelődés
– autoriter agresszió
– anti-intracepció
– babonaság és sztereotípizálás
– hatalom és keménység
– destruktivitás és cinizmus
– projektivitás és szex

Mindez nem lehetett független attól a társadalmi berendezkedéstől, mely mintegy előírta a szigorú gyermekkori nevelést, férfiasságot (mint értéket) a nőiességgel szemben, a militarizmus és az abból következő kegyetlenség „legitim” voltát, a csoportok között különbségtételt, melynek kitüntetett helyén a saját csoport idealizálása (utópia), s a másik csoport alulértékelése állt. A nemzeti szocialista mozgalom így a család használatával tüntetett el minden akadályt a bűnbaknak kikiáltott csoport(ok) kiirtása elől. A bűnbakok pedig több társadalmi csoportból kerültek ki: voltak köztük fogyatékosok, zsidók, cigányok egyaránt. A XX. század kegyetlenkedéssorozatának (pl. örmény genocídium) csúcsát jelentette a holokauszt. A kegyetlenkedéssorozat értelmezését a német nemzeti szocializmus elől Amerikába menekült kutatók freudo-marxista megközelítés használatával kísérelték meg. A 40-es években végzett „The Authoritarian Personality vizsgálat” során dolgozták ki a tekintélyelvű és a demokratikus személyiség azonosítására skáláikat. Kísérletüket kritika érte, hiszen komoly előfeltevésük volt a társadalmi rendszert tekintve. Később kiderült, hogy a kommmunizmus megvalósításán „fáradozó” társadalmi rendszerek is hasonló tekintélyelvű berendezkedéshez vezetnek.

Mindezek alapján vizsgálatunkban az új tekintélyelvűség után kutatva ezeket a dimenziókat vettük figyelembe. Azonban hipotézisünk a társadalmi rendszer megváltozása miatt az tekintélyelvű személyiség kialakulásának új formájára reflektálva kissé eltér a korábbi vizsgálatoktól. Elképzelésünk szerint ezúttal nem a nemzetállam megjelenése, hanem annak eltűnése azonosítható okként. S ahogy globalizáció következtében megrendül a nemzetállam, úgy tűnik el vele a család is, illetve jelennek meg az atipikus családi formációk. A globális rendszer számos rizikót hordoz magában (pl. világkapitalizmus, atomenergia), s így a bizonytalanság, a félelem újabb elemét jelenti az új tekintélyelvűségnek. Mindez az internet korában, mely a közösségi site-ok révén újabb lehetőséget ad egyrészt a szervezkedésre, a közösségképződésre, másrészt a különböző közösségek elkülönülésére. Minden bizonnyal ez is összetevőjét jelentheti az új tekintélyelvűségnek, mely életformaként konzerválódhat. Az internet és az új kommunikációs eszközök azonban ennek ellentétére is, a demokratikus személyiség kiteljesedésére is alkalmas eszközök. Ebben az értelemben kérdés, hogy a tekintélyelvű vagy a demokratikus lélek kerül-e ki győztesen a megmérettetésből.

Kutatásaink során úgy találtuk, hogy a korábban tekintélyelvű, dogmatikus személyiségként azonosított tünetegyüttes sok elemében módosul, s számos elemében változatlan marad. Az egyének közötti egyenlőtlenségek, egyenlőségek iránti igény a csoportok közötti egyenlőtlenségek, egyenlőség iránti igénnyel egészül ki. A kutatószemináriumon egy nagyobb és két kisebb kutatás kapcsán vizsgáljuk a tekintélyelvű személyiség szerveződését a XXI. század második évtizedébe lépett Magyarországán.

Régi és új tekintélyelvűség bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Papp Julianna hozzászólása:

    1. Ha arra gondolunk, hogy az állatvilág természetes szelekciójáról alkotott kép mennyire hasonlít a tekintélyelvű társadalomban nyíltan vállalt, a demokratikus társadalomban rejtetten működő tekintélyelvűséghez, felmerül a kérdés, hogy létezik-e egyátalán “demokratikus lélek”? Egyes pszichológiai tesztek szerint ugyanis az emberek hajlamosak felülkerekedni gyengébb akaratú vagy tudású társaikon, még akkor is, ha korábbi vélekedésük szerint ezt nem tennék meg.
    2. Hogyan lehet létrehozni a “demokratikus lelket”? Az iskolarendszer és a foglalkoztatás még a demokratikus berendezkedésű társadalmakban is tekintélyelvűségen alapul. Mivel lehetne helyettesíteni a tisztelet és a kényszer mozgató erejét?

    • Mirko Anna hozzászólása:

      A Waldorf iskolarendszer-módszer valami ilyesféle elven alapul. Ha jól tudom, nem kimondottan ezzel a szándékkal működnek, a gyakorlatban viszont pontosan az valósul meg, hogy leépül a tekintélyelvű rendszer. Sokan vitatkoznak a módszer hasznosságával.
      (Remélem nem borítottam meg a rendszert, és egymás hozzászólásaira is lehet reflektálni)

  2. somlodavid hozzászólása:

    1. A globális rendszer átlátásának képessége, amely a bizonytalanságot és félelmet kiválthatja, nem feltételez széleslátókörűséget?
    2. Aki mindkét féle személyiség jeggyel rendelkezik, azt hogy hívják?

  3. janka hozzászólása:

    Vajon lehetséges lenne a társadalom irányítása a tekintélyelvűség teljes hiányában, pusztán a demokratikus személyiségjegyekre építve?

    Vajon a mai, meglehetősen individualizálódott nyugati társadalmakban mi a feltétele egy-egy “népvezér” uralomra törésének?

  4. tomashorn hozzászólása:

    1.Eric Fromm: Menekülés a szabadságból című munkájára utalva vajon jobban járna-e a mai magyar társadalom, ha a demokrácia legfelsőbb szintjein élne , avagy szükségünk van-e vezéregyéniségekre, akik helyettünk hoznak döntéseket?
    2. Nem vesztheti-e fokozatosan érvényét a tekintélyelvű személyiség az individualizálódó társadalmak korában?

Vélemény, hozzászólás?