A Hullám

A kurzus záró filmjeként Dennis Gansel A hullám című, 2008-as filmjét néztük meg. A film egy német középiskola egy hetét mutatja be. A hét úgynevezett projekthét, ami azt jelenti, hogy mindössze egy kurzus van az egész héten, az viszont folyamatosan. Illetve kettő, melyek közül a hallgatók a hét elején választanak egyet, melyet egy héten át tanulnak. Két kurzus közül lehetett választani: az egyik az anarchiát, a másik az autokráciát dolgozta fel. A két oktató közül a fiatalabb, a „zárt” oktatási rendszernek inkább ellenálló tanár nem kapott időben észbe, ezért aztán az autokrácia témát kellett vezetnie.

Autokrácia. Mi az? – kérdi a régi, szakadt autón, Rock n Rollt hallgatva iskolába érkezett tanár a kurzus elején.

„Monarchia” – hangzik el az első helytelen válasz, „autóverseny” szól a következő. A harmadik már egész közel jár a megoldáshoz:

Diktatúra.

Egyeduralom.

Az autokráciát megvalósító legemblematikusabb társadalmi rendszerek közül a diákok gyakorlatilag egy emberként a harmadik birodalmat, a náci Németországot nevezik meg. S legalább ilyen egyöntetűséggel állítják, hogy ez ma már nem lehetséges Németországban: „túl sokat tudunk” – szól az érv. A tanár szünetet rendel el, mialatt nyilván arra jut, hogy a diktatúra kialakulásának veszélye még a legmodernebb társadalmi rendszerben, a legbefogadóbb társadalmi közegben is fennáll. Úgy dönt, hogy nem tankönyveken keresztül, hanem a gyakorlatban mutatja be a diákoknak. Egy kísérletet talál ki a szünetben. A kísérlet kezdetekor még teljes a demokrácia, a szólásszabadság. Révén, hogy az autokrácia megvalósulásához vezetőre is szükség van, a diákok közösen választanak vezetőt: a legtöbb szavazat a tanárra esik. Ettől a pillanattól kezdve viszont diákokból és a tanárból egyaránt egyre mélyebben gyomlálódnak ki a demokratikus problémamegoldások, s ezzel együtt a demokratikus attitűd.

Az első „órán” az autokrácia jellemzőit gyűjtik össze a hallgatók, miközben egyre inkább megtörnek, s a vezető nyomása alatt átadják magukat a rend koreográfiájának.

A hallgatók szerint az autokrácia jellemzői a következők:

Ideológia.

Kontroll.

Felügyelet.

Elégedetlenség.

Fegyelem.

Ezek a szavak a diákok többségének még mindig életszerűtlennek tűnnek. Néhányan azonban már ekkor tudják, hogy mindez nem játék: ha elszabadul az ez irányú féktelenség, s nemtörődömség, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ők megtanulták, mert megtanították nekik: a demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága nem szükségszerűen természetes állapot: törékeny egyensúly, vigyázni kell rá, azaz minden pillanatban törődést igényel. Hasonlóan a szeretethez, mely Fromm szerint művészet, mely aktív részvételt feltételez.

Az autokráciát kiváltó okokat a társadalmi rendszerben, a kultúra által fontosnak tartott értékekben, illetve az érték-anómikus állapotokban vélik felfedezni a diákok.

Munkanélküliség.

Szociális gondok.

Magas infláció.

Politikai utálat.

Globalizációellenesség.

Extrém nacionalizmus.

Ezeknek a jelentős része napjaink Európájában is megfigyelhető. A kirekesztő attitűd egyre jelentősebb méreteket ölt. S nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is.

Az értékek pluralizmusa, mely a fiatalabbak számára esetenként az értékek hiányának tűnik, ugyancsak problémaként fogalmazódik meg. Amennyiben egy társadalomban az értékek pluralizmusát a kirekesztés hiányaként éli meg az egyének jelentős része, akkor a társadalmi rendszer az egyéni autonómiát támogatja a konformitással szemben. Azonban mindez érték-anómikus állapot percepcióját is előidézheti, ezért aztán a kontroll alatt szocializálódott, fiatalabb demokráciákban élők esetében komoly igény mutatkozik az értékek központi vezérlésére.

Mindez szorosan összefügg a társadalom atomizálódásával, a lényegakarat egységét tükröző hagyományos organikus közösségek felbomlásával, melyet a választóakarat által kialakuló új közösségek vesznek át (erre a film szerint is egyre nagyobb lehetőséget kínálnak a korszerű infokommunikációs eszközök teremtette közösségek). A közösségek hiánya ugyancsak az autokrácia kialakulásának okaként fogalmazódik meg a filmben.

Így aztán ezeket mesterségesen kell létrehozni, melynek kapcsán a hallgatók – tanári segédlettel – egyenruhába bújnak. Az egyenruha lényegesen egyszerűbb, mint egy rendvédelmi szervezet uniformisa, s kevésbé cifra mint a manapság gyakran látható szolgáltató cég alkalmazottainak egyenruhái (alkalmas a globalizációellenes kritika megfogalmazására is). Az egyenruha fehér ingből és kék farmerből áll. Elfed mindenféle társadalmi különbséget.

Nevet is kitalálnak maguknak: Hullám.

Szimbólumot is készítenek, melyeket graffitivé alakítva éjszakai „kommandós” akció keretében a középületekre és vagyontárgyakra firkálnak. Sőt, az üdvözlő kézlegyintés kialakítása is a közösségteremtés része. A közösség kialakítása önkéntes: a tanár a jelzi a kurzus elején, hogy senkinek sem kötelező részt venni a kurzuson, tehát aki akar, leléphet. Nyilvánvalóan az „önkéntesség” még ezen a ponton sem tekinthető önkéntességnek, hiszen a diákoknak jegyet kell szerezni ahhoz, hogy ne bukjanak meg, ezért aztán ki vannak szolgáltatva a tanárnak, az oktatási rendszernek. Nem véletlen, hogy az autokrata társadalmi rendszerek nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, melynek mind tartalmát, mind formáját a lehető legnagyobb mértékben a rendszer fenntartásának szolgálatába kívánják állítani.

A szegregáció kialakulása első lépésben a saját csoport elkülönülésével valósul meg: mindössze arról van szó, hogy „mi egy közösség vagyunk” megvalósulása iránti igény másoktól való elhatárolódással párosul. A folyamat vége pedig az, hogy aki nincs velünk az ellenünk van: tehát a kezdetben még parányi közösség társadalmi rendszerré terebélyesedik, melyből minden más elemet ki kell zárni, el kell különíteni.

A film arról is beszámol, hogy a társadalmi rendszernek bármennyire is szívó hatása van, bármennyire is értékvákuumnak tűnő helyzet van, bármennyire is nagy igény mutatkozik az individuumban a közösséghez tartozásra, nem valósulhat meg az autokrácia arra alkalmas személyek hiányában. Azaz kellenek hozzá olyan személyiségek, akik alkalmasak annak megvalósítására. Kellenek hozzá autoriter személyek. Akiknek, mint egy falat kenyérre, olyan szükségük van az ideológiára, a rendre, mozgalomra, a közösségre, az összetartozásra.

Azonban erre nem mindenki alkalmas. Olyanokat is bemutatott a film, akik erre nem voltak képesek, akik nem hajlandók fehér inget felvenni (mert úgy találják, hogy nem áll jól nekik), akik nem hajlandók semmiféle maguk vagy mások szabadságát korlátozó játékba belemenni. Ők, a szabadok döntötték meg a filmben bemutatott kísérlet során létrejött rendszert. Nem anarchisták voltak, hanem olyan nevelést kaptak, mely lehetővé tette, hogy mindenféle kirekesztés ellen már-már ösztönösen tiltakozzanak. A gyerekek többsége azonban belement a játékba. Abba a játékba, mely elszabadult, melynek következtében két ember meghalt, s érthetetlen agresszió tört ki a gyerekeken (az egyik jóravaló fiú például egy konfliktus során megütötte barátnőjét. Aztán gyötrődött: nem értette, miért tette ezt.)

A film utolsó jelente összefoglalja az egész, megállíthatatlan folyamatot és rendszert. A tanár arra kérte a kísérlet utolsó napján a résztvevőket, hogy írják le élményeiket. A következő válaszokat kapta:

„Tulajdonképpen mindenem megvolt: ruhák, pénz meg ilyesmi. De valamiért mindig unatkoztam. De az utóbbi napokat élveztem. Mert már nem arról van szó, hogy ki a legszebb, a legjobb, a legsikeresebb. A Hullám egyenlővé tett minket.”

„A vallás, a származás, a szociális háttér már nem számít. Mind egy mozgalomhoz tartozunk. A Hullám új értelmet ad nekünk: ideálokat, melyekért érdemes küzdeni.”

„Eddig másokat csesztettem. Ha őszintén meggondolom marhaság volt. Érdemesebb egy jó célért harcolni. Ha mindenki megbízhat a másikban sokkal messzebb jutunk. Én is visszaveszek az önzésemből.”

Azonban nincs visszaút. A gyerekek jelentős része, akárcsak a Legyek Ura-ban ezúttal is az agresszió útjára lépett (persze ezúttal is akadt köztük olyan, aki ellenállt az agressziónak, mint a Hurrá, nyaralunk!-ban). A meghatározatlan értékek ezúttal is értelmetlen élethelyzetet hívtak elő, mint a Sípoló macskakő-ben, azonban jelentős különbség, hogy ezúttal a semmi az értékek pluralizmusaként jelent meg. A film vége pedig a Száll a kakukk fészkére-hez hasonló zárt intézménybe, börtönbe utalja a vezért, az autoriter családban nevelkedő gyermeket pedig a sírba.

A Hullám a náci autokrata rendszert mutatta be, a Hurrá nyaralunk! és a Sípoló macskakő a szocialista autokrata rendszert. A Száll a kakukk fészkére a zárt intézményt.

A totális rendszerek megszüntetik a szabad egyént. Egyéni szabadság nélkül pedig nincs demokrácia.

A Hullám bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. lengyel lea hozzászólása:

    1, Hogy jön létre egy totális rendszer? Értem én, hogy érvényesül a “megszoksz vagy megszöksz” elve, de jelen esetben a szökés következmények nélküli lett volna, hiszen legfeljebb a másik projektbe csatlakozik a tanuló. De miért nem választotta ezt senki? Miért fogadták el mindannyian – még ha kisebb lázadásokkal is – a kialakult rendet?

    2, Mi történik a totális rendszer összeomlásakor annak vezetőivel és tagjaival? A film radikális választ ad, hiszen a legnagyobb “híve” öngyilkos lett, mikor ráeszmélt, sosem kap már olyan biztos támpontot az életben, mint amilyet a projektfeladat általi rendszer kínált neki. De ténylegesen mi történik a “széles tömeggel”, amikor életük addig kisebb-nagyobb kényszerrel elfogadott rendező elve eltűnik egyik napról a másikra?

    +1, Mi lett volna, ha nem a tanár kapja a vezető szerepét? Egy addig hatalommal bíró személy hogy tudja elfogadni, hogy a “köznép” szintjére süllyedt? S ha nem ő lett volna a Hullám vezetője, mekkora felelőssége lett volna a történtek miatt? S egyáltalán meddig volt a kezében a kontroll? Nem élte túlzottan bele magát a mesterséges helyzetbe, s nem lett vak a dolgok valós alakulása iránt?

  2. Kerekes Andrea H. hozzászólása:

    1. A közösséghez való tartozás igénye és a társadalmi egyenlőtlenségek megszűntetésének vonzereje is megjelenik a filmben. Azonban egyik sem mondható forradalmi jellegűnek, hiszen ezek az igények minden társadalmi lényben megfogalmazódnak. Mennyi realitási alapja lehet a hasonló jellegű szélsőségek felerősödésének egy mai demokratikus országban?

    2. A filmben többször elhangzik, hogy a tanár vállalja a felelősséget tetteiért. Mit sem sejtve a hamarosan bekövetkező öngyilkosságról. A néző számára a szereplő első megnyilatkozásakor világossá válik, hogy ő lesz majd a tragikum. Kérdésem az, hogy mennyiben felelős a tanár akkor ha tudjuk: szülei elhanyagolták, osztálytársai csúfolták. A mozgalmon kívül semmit sem kapott. Itt végre tartozott valahová. A Hullám életcélt adott neki (hiába egyszerű és primitív).

    Fordított pedagógiai rémálom.
    A kisiklott kísérlet arra ösztönöz nézzünk tükörbe és gondoljuk át mégegyszer mit látunk benne.

  3. Szegedi Márton hozzászólása:

    1. Az autoriter rendszerek egyik jellemző vonása a művészet mint hatalom-legitimációs instrumentum alkalmazása. Ezért furcsának találtam, hogy a mozgalom a nem hozott létre/használt fel zenét. A filmzene bővelkedett rockdalokban és punk nótákban, de ezeket a zenei termékeket kitermelő közegek egyik identitásképző ereje pont a nonkonformitás és a feltétlen, absztrakciókba magasztosult “lázadás”-gondolata, mikor is a Hullám mozgalmának pont “konform és egység” típusú zenét kellene alkalmaznia. Mennyiben fogadtuk volna be másként a filmbeli történéseket, ha ilyen (http://www.youtube.com/watch?v=X12kyfEes2A), vagy olyan (http://www.youtube.com/watch?v=Z0kGAz6HYM8) soundtracket hallhatunk közben?

    2. A “Hullám” mozgalmában pont az az egyik legérdekesebb szempont, amire kitér a szinopszis is: a webes technológiák üzembiztos alkalmazásával az autoriterizmus másként szivárog át a nem-digitális világba. A mai Németországban például túl tud-e élni, vagy fel tud-e éledni a Vörös Hadsereg Frakció, vagy más, *baloldali* gyökerű gerilla-ideológia?

  4. kandiko viktoria hozzászólása:

    1) miért volt szükség arra, hogy a “mozgalomnak”egy ilyen formális, teátrális keretek között vessen véget a tanár? ha ez a végső színjáték és a csoport feloszlatása nem ennyire autoriter módon zajlik le, hanem informálisabb, “lazább” módon, a helyzet súlyosságát nem hangsúlyozva, akkor megelőzhető lett-e volna a tragédia vagy már annyira elfajultak az események, hogy ennek mikéntje nem változtatott volna a végkimenetelen?
    2) amennyiben úgy vesszük, hogy a csoport feloszlatásának mikéntjétől függetlenül bekövetkezett volna a végső tragédia, mikor volt az a pont, amikor még különösebb következmények nélkül visszafordíthatók lettek volna az események, és mind a tanár mind a diákok sérülésmentesen szállhattak volna ki a csoportból?

  5. Ravasz Abel hozzászólása:

    1) A Hullám egyik legvonzóbb tulajdonsága a benne résztvevők számára az, hogy a közös uniformison és közös cselekvésen és célokon keresztül egyenlősítő hatással bír. Ez az egyenlősítés azonban nem terjed ki a privát térre, csupán a közösségi létezésre. Vajon egy ilyen korlátozott egyenlőségi stratégia tényleges pozitívumként jelenhetne meg a résztvevők számára középtávon is, vagy a rendszer ettől már önmagában is instabil? Másképpen fogalmazva, a marginalizált diák öngyilkossága konfrontáció nélkül is bekövetkezne, pusztán az privát szférája változatlanságának okán?

    2) A film végén a szereplők mintha benyomnák a “reset” gombot az emberi kapcsolataikkal kapcsolatban, elsősorban a Marco-Karo-Lisa szerelmi háromszögben. De vajon a való életben is létezhet-e ennyire nagyvonalú bűnbocsánat a totális intézményekben elkövetett bűnökkel kapcsolatban? Nem pontosan ellentétes ezzel a valós morális és joggyakorlat?

  6. csano szabina hozzászólása:

    1. A Hullám magába integrálta a látható kisebbségeket – pl. török fiú. Felmerül azonban a kérdés, hogy belső krízis vagy külső nyomás esetén nem válnának-e a kisebbséghez tartozók azonnal közellenséggé, azaz valós vagy csupán marginális az integrációjuk a közösségbe?

    2. Csak totalitárius körülmények között válhat egyenlővé a társdalom, abban az értelemben, hogy a karizmatikus vezetőn kívül mindenki egyenlőnek tekinti magát? Illetvem az egyenlőség feltételezi-e, hogy az más csoportokkal, országokkal, stb. szemben valósuljon meg?

  7. Nyers Judit hozzászólása:

    Azon gondolkoztam, hogy mennyire törvényszerű az, hogy egy ilyen autokrácia kísérletnek tragédia legyen a végkifejlete.
    Számomra a befejezés teljesen összeegyeztethetetlen a film többi részével. Az autokrácia résztvevőit, mint emberi lényeket mutatja be. Kitartásuk, fegyelmezettségük, az egymás iránti szolidaritás mind a Hullám pozitív oldalát kiemelő vonások. Ezzel éles ellentétben állnak a film utolsó jelenetei, ami a rendszer szükségszerű bukását jeleníti meg.

  8. Illes Judit hozzászólása:

    1. Vajon az autokrata rendszernek szükségszerűen bukás a vége?

    2. Mi tartja össze és mi okozza a végét? Lehet általánosítani?

  9. mateiukata hozzászólása:

    1. Ahhoz, hogy kialakuljon a sulisok közötti kapcsolat, barátság, szükségszerü egy mozgalom?
    2. Vajon csak ilyen drasztikus módon lehetett kiszállni az egészből?

  10. Visszajelzés: Hullám | Pearltrees

Vélemény, hozzászólás?