Hurrá, nyaralunk!

A kurzuson megtekintett harmadik film Elem Germanovics Klimov első játékfilmje, 1964-ből. Nehéz nem észrevenni a Hurrá, nyaralunk! (Добро пожаловать, или Посторонним вход воспрещён), a Legyek Ura, valamint a Száll a kakukk fészkére című filmek közötti kapcsolatot.

Ezúttal is leggyakrabban gyermekeket láthattunk a képeken. Azonban Klimov alkotásában Brook munkájához képest összehasonlíthatatlanul barátságosabb szereplők vannak. Igaz, a szovjet filmben nem is volt szó olyan kortárs csoportok közötti rivalizálásról, mint amilyen ebből adódó konfliktusokat a Nobel-díjas író könyvéből készült film kockáin láthattunk. Csoportok közötti konfliktusok azonban ezúttal is megjelennek a képeken, azonban nem gyermekek és gyermekek, hanem felnőttek és gyermekek között. A helyzet is megfordul: a szovjet filmben ezúttal a gyermekek a „jók”, s a felnőttek a „rosszak”.

Akárcsak Forman Száll a kakukk fészkére című alkotása, a Hurrá, nyaralunk! központi témája is a szabadsághoz köthető. A film első jelenetei egyértelműen megadják ezt az alaphangot.

Miután a kitűnően úszó Inocskin az „értelmetlen” szabályok helyett a gyermeki játék és a forró nyárban igényelt „hűsölés” diktálta vágyaknak engedelmeskedve élvezettel úszik át a tiltott szigetre, nyilvánosan rendre utasítják, megszidják és kiutasítják a nyári táborból. Nem is elsősorban Inocskin személyiségével van gondja Dinyinnek, a tábor vezetőjének, hanem a rendszer működését érzi veszélyeztetve a gyermek „rendbontó” magatartása nyomán. Dinyin úgy érzi, meg kell védenie rendszerét. A védelem azonban rendkívüli rugalmatlansággal párosul, melynek következtében a tábor vezetője már-már rögeszméssé válik (s ennek nyomán a képek tanulsága szerint képzeletben nyugodtan átmehetne a Száll a kakukk fészkére fő helyszínére, s önsegítő kiscsoportot alkothatna Ratched nővérrel). Azonban kollégája kérésének ellenére szigorú és önmagához következetes marad: nem ő megy, hanem Inocskin. Amint elhagyja Inocskin a tábort, rögvest ráeszmél arra, hogy nincs hová mennie: otthon nagymamájához mehetne, de tőle meg fél, mert biztos ő is megszidná, mert kidobták a táborból. Nincs különbség: kint és bent ugyanaz. A táborból kirúgták, de haza sem mehet. Így aztán visszaszökik a táborba, s illegalitásban, szinte föld alatt éli a tábor mindennapjait, de csak megfigyelőként. Társainak többsége mindent megtesz azért, hogy a visszamenekült fiú el tudjon rejtőzni. A film szerint ebben a bajtársi összetartásnak éppen úgy szerepe van, mint a gyerekek játékának, illetve a tábor rendszere elleni fellépésnek. A gyerekek közötti szerepek azonban éppen úgy nem egyneműek, mint ahogy a felnőttek is megosztottak: van spicli, van megalkuvó, s a felnőttek között van tekintélyelvű is (ez utóbbi felnőtt tekintélyelvűségének forrása éppen úgy táplálkozik Dinyin mintájából, mint a félreértelmezett orvosi „hivatásából”: s nem túlzás azt mondani, hogy ha Dinyint képzeletben beutaljuk Ratched nővérhez, akkor a tábori orvos is mehetne vele együtt, s így már létszámát tekintve valóban meg is alakulhatna a képzeletbeli kiscsoport).

A totális és zárt elmegyógyintézet, mely fő színtere volt a Száll kakukk fészkére eseményeinek, a szovjet film kockáin össztársadalmi szintre terebélyesedik.

Klimov filmje két évvel később készült el, mint Kesey regénye. Ezzel együtt mindkettő a hidegháború kellős közepén. Forman és Klimov az újhullám képi eszközeivel egyaránt a rend okozta szabadsághiánnyal kapcsolatban fogalmaz meg kritikát. Azonban Klimov válasza eltér Formanétól. A szovjet rendező filmjének utolsó képein „vörös farokként” jelenik meg a „jóságos” párttitkár, aki helyre teszi Dinyint: hazaküldi. Nyilván a korabeli Szovjetunióban egy ilyen történet nyomán nem hagyható ki a „jóságos, megmentő” párttitkár az alkotásból. Azonban ő voltaképpen csak csatlakozik: nem ő egymagában hozza el a felszabadulást, hanem a gyerekek. Amikorra a filmben a párttitkár „megbünteti” Dinyint, addigra a gyerekek szinte egy emberként elvégezték a rendszerváltást: deviánsként ellenszegültek a központi rendszerrel és hatalommal szemben, hiszen a kukorica-királynő megjelenésére felépített Szülők Napja program záró akkordjaként nem a táborban – egyébként a többi kisgyermekkel együtt – nyaraló, nárcisztikus és nyilván az otthonról kapott minták nyomán a spicli szerepét eljátszó párttitkár lánya, hanem a szürreális helyzetben lévő, zárt intézménybe visszaszökött Inocska lép elő, mely csak valamennyi táborlakó gyermek együttes elhatározása révén volt lehetséges. A párttitkár azonban a forradalom mellé áll, s ettől kezdve az lesz normakövető, aki korábban deviáns volt, s az lesz deviáns, aki korábban a normákat írta és betartatta.

Klimov életműve értelmezhető a totális, elnyomó rendszerek elleni lázadásként is (Agónia, Jöjj és lásd!), de ma már úgy tűnhet a nézőnek, hogy a Hurrá, nyaralunk! (melynek eredeti címe: Isten hozott, avagy idegeneknek tilos a belépés!) mintha a Szovjetunió felbomlását vetítette volna előre. Lehet, hogy Klimov már a hatvanas években látta, hogy jön?

13 Responses to Hurrá, nyaralunk!

  1. lengyel lea says:

    1, A filmben az egyik nevelő folyamatosan igyekszik ellenszegülni a táborvezető rendelkezéseivel, nyilvánosan megvétózza azokat. Egy mindent uralni akaró rendszer meddig tűri az ilyen “renitenseket”, s azokat, akik újabb és újabb ötletekkel állnak elő, melyek egyértelműen kilógnak a fennálló rendből? S miért nem küldi haza a táborvezető ezt a nevelőt?

    2, A totális rendszer fennmaradásának feltétele, hogy legyen mindig egy besúgó? A párttitkár lánya a gyermekek minden szabályokkal ellentétes megmozdulását jelentette, amikről maga a táborvezető nem értesült volna – hiszen túlzottan lekötötte a szülők napjának tökéletes megrendezése, a felette is uralkodó totális rendszer elvárásainak való megfelelési kényszer. Mindezzel szükségszerűen elhatárolódott a “való élettől”, a gyermekek hétköznapjaitól, s nem vette észre még azt sem, hogy Inocskin visszaszökött a táborba. A képlet talán ez esetben az, hogy a totális rend törvényeihez való igazodás szükségszerűen kivon a “középvezető” alatt elhelyezkedő emberek életéből, s ezáltal nem tudja kiszűrni az ott végbemenő változásokat, a deviancia megszületését. S pont ezért van szüksége egy olyan összekötőre, aki hajlandó jelenteni ezeket a történéseket. De ha nincs, akkor összeomlik a rendszer? S hogy lehet, hogy szinte mindig “kerül” egy ilyen ember?

  2. Nyers Judit says:

    A film fantasztikus humorral ábrázolja a szovjet rendszer egészét. Pontosan az egyértelmű kritikai vonal miatt kérdés számomra, hogy hogyan lehetett ennyire népszerű ez a film a korszakban. Hogyan mehetett át a cenzúrán? Annál is inkább érdekes ez, mert teljesen félreérthetetlen módon a Dinyin ellen szervezkedő Kosztya hadiszállását a dobogó alatt rendezi be, s ezzel elkerülhetetlenül felhívja a figyelmet a (tábori) rendszer ellenségeire, sőt azok közelségére.

  3. Ditzendy Orsolya says:

    Vajon a rendszer felbomlása szempontjából van-e jelentősége a renitens magatartásmódnak, vagy törvényszerű, hogy “kívülről jön” a segítség, egy “felsőbb hatalomtól”?

    Mi tart fönn egy rendszert? A totális rendszerek esetében milyen értelemben beszélhetünk a rousseaui társadalmi szerződésről?

  4. mateiukata says:

    1. Nem az a megszokott, hogy végső soron az áruló megkapja a büntetését? Itt vajon miért nem következett ez be?

    2. ez egy társadalomkritika és vajon azért gyerekek a főszereplők, mert gyerekek által mindent el lehet adni? Ha felnőttek játszották volna, nem lett volna ilyan korhű és sikeres?

  5. Illes Judit says:

    1. Mi tarthat össze egy totális hatalmi rendszert?
    2. Vajon törvényszerű, hogy egy ilyen rendszer záros határidőn belül összeomlik?

  6. csano szabina says:

    1. Miközben a filmet nézzük, a deviánsként feltüntetett gyerekekkel (a főszereplő fiú csoporttal) szimpatizálunk, és bizonyára elutasítjuk a címkézést. Mégis, megjelennek olyan számunkra deviáns elemek, melyekkel szemben nem lennénk ilyen toleránsak. Például a besúgó lány szerepe a filmben egyértelműen negatív. A tábor rendszerét tekintve azonban hasznos feladatot lát el, hozzásegít annak hatékony működéséhez. Hőseink szempontjából viszont ő a deviáns elem. Ha ennyire relatív és az internalizált értékektől elválasztahatlan a deviancia fogalma, hogyan győzhetünk meg másokat arról, hogy amit deviánsnak gondolnak, az mégsem az? Hiszen a másik oldal is a saját értékei alapján próbál befolyásolni bennünket.

    2. Vajon mi az a motiváló tényező, ami a táborozók többségét (főként Inocskin csoportját) arra készteti, hogy segítsen Inocskinnak túlélni a tábort? Akár egyéni károk révén is?

  7. kandiko viktoria says:

    1) mennyire lett volna sikeres a gyerekek “kitörési akciója” akkor, ha a felügyelő tanárok nem látják be a rendszer irreális követeléseit és nem állnak a “lázadás” mellé, nem nyújtanak ahhoz támogatást?önmagukban képesek lettek volna véghezvinni tervüket?
    2) azon túlmenően, hogy a film átment a cenzúrán, a közönség részéről érkező pozitív megerősítéseket követte-e valamilyen retorzió (nyilván a film készítője vagy a filmipar felé, -pl. ezt követően a cenzúra szigorítása- hiszen a filmnéző közönséget kevéssé lehet megbüntetni ízlése miatt)? a hatalom számára mekkora fricskát jelentett önmagában a film elkészítésén túl, annak lelkes fogadtatása a közönség részéről?(hiszen a pozitív fogadtatással a közönség a rendszer ellen való lázadás és kitörési lehetőségek felszabadító erejét is üdvözölte)

  8. Csizovszki David says:

    Vajon besúgó nélkül a táborvezetője soha nem jött volna rá, hogy visszatért Inocskin?

    A rend fenntartása érdekében a táborvezetője tényleg nem helyesen járt el azzal, hogy a szabályokat áthágó fiút hazaküldte? Milyen más módon tudta volna fenntartani a szabályokat?

  9. Rito Szabolcs says:

    Vajon melyik a jobb és/vagy boldogabb megoldás:

    egy olyan uniformizált világ, ahol minden csak fekete és fehér lehet, ahol az „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” jelenti a közfelfogást és egyben a hivatalos álláspontot is, vagy egy olyan világ, ahol a színek kavalkádját és szabad keverését hirdetik, mindenkit buzdítanak a nyitottságra a folyamatos és felfokozott változások iránt, miközben a kimondatlan igazság és álláspont az, hogy továbbra is csak feketére és fehérre van szükség?

  10. nagypatricia says:

    Milyen tényezők segítették hozzá Inocskint ahhoz a döntéshez, hogy bár a táborból kizárták, hazaküldték őt, mégsem megy haza, inkább az illegalitást választja? Vajon egyértelmű volt a számára, hogy ha titokban visszatér a táborba, lesznek, akik bújtatják és mellé állnak? Mennyire lehet azt megtenni egy gyerekkel, hogy egyedül engedik útnak, magára hagyják a vasútállomáson, felnőtt nélkül, és még csak nem is érdeklődnek utána, hogy hazaérkezett-e? A besúgó lány maga is illegális dolgokat csinált a táborban, de ő beárulta a többieket, tehát kettős mércét alkalmazott. Mi történt volna, ha a besúgót is beárulja valaki? Megbüntették volna, vagy a korábbi “szolgálatai” miatt megpróbálták volna bagatelizálni, eltusolni az ő tettét?

  11. Ravasz Abel says:

    (1) Igaz-e a filmre az “öljétek meg a királyokat” bölcsessége? Azaz – bár nem ugyanolyan körülmények között távozik mint Inochkin, visszatérhet-e Dynin valaha a táborba? A kérdés a demokratikus átmenetek tartóssága miatt is érdekes.

    (2) Valós szcenárió-e, hogy a táborvezetőtől többé-kevésbé elfordul az összes embere a végére? A totalitárius rendszerek tapasztalatai szerint nem csak a felsővezetés, hanem a bürokrácia jelentős része is érdekelt abban, hogy egy intézmény totális maradjon. Dynin nem kimondottan rossz főnök a beosztottjai szemében – tényleg elfordulnának-e tőle gyakorlatilag egy emberként egy valós történetben?

  12. Szegedi Márton says:

    1. Ismét van sziget-metafora, tehát újból felmerül a kérdés, mire és hogyan használja a filmnyelv ezt az eszközt, valamint mennyiben változik?

    2. A totális rendszerek előállításában és fenntartásában kikerülhetetlenek a “szakemberek”. Ez a film mennyiben sztereotip a “szakember” (pl. orvos, párttitkár) bemutatásával kapcsolatban?

  13. Kerekes Andrea H. says:

    1. Kit személyesít meg az akkori társadalomból Kosztya Inocskin? Miért pont ő, mint gyermek kapta ezt a szerept?
    2. nyilvánvaló, hogy a történet a szovjet rendszer allegóriája, de mégis mi tartotta fent ezt a társadalmi rendszert?

Vélemény, hozzászólás?