Delhi, 2010.08.23.

P. Judit mai bejegyzese:

Darjeelingbol haromoras dzsipezes utan felszalltunk a Delhibe tarto vonatra, amire mar a jegyet is kalandos volt megszerezni. Ennel mar csak az volt szurrealisabb, hogy a vonatunk a tervezett  30 oras menetido alatt 10-11 orat kesett.  Ennyi ido alatt 6 utitarsunkkal marmar ugy mukodtunk mint egy csalad. Nyolcan utaztunk egy boxban, 3-3 agy az egyik oldalon, 2 a masikon egymas alatt. Mi a legfelso agyakon aludtunk, elvileg ezek a legjobb helyek, nem zavaro annyira a joves menes, kiveve, ha mindez az ajto mellett van. Akkor borzaszto. Azt hiszem, a 42 ora alatt nem telt el ugy egy perc sem, hogy ne jott volna valaki teat arulni, torokbol orditva, hogy csajja-csajja –csajja vagy jott a vizes (paniwater-paniwater),de arultak aranyorat, vizipisztolyt, lakatot lanccal, azonosithatalan magokat orrfacsaro hagymaval es citrommal, polokat, aztan jottek a szerencsetlen soprogetok, es utogettek a labunkat egy kis penzert. A velunk utazo csalad evessel es ennek a legpraktikusabb kivitelezesevel toltotte az idot. Volt egy feneketlen taskajuk, kezrol kezre adogattak egesz uton. Ez azert is volt felettebb ingerlo, mert mi , nem feledve a hasmeneses napokat, bananon es kekszen probaltunk tulelni. En ugy 32 oranal feladtam, es vettem egy szamoszat. Megerkeztunk, orultunk. Rutin vagy szerencse, a haridwari buszt olyan gyorsan megtalaltuk, hogy alig hittuk: hajnali 4-kor Delhiben.

Azert is voltunk nagyon boldogok, mert a busszal kapcsolatban minden fontos tenyezo, aminek kell, klappolt: elsokent szalltunk fel, igy valaszthattunk helyet, igy tokeletesem elfert a labunk, elore ultunk, ahol nem raz annyira, a csomagjainkat is fel tudtuk vinni, nem aztak a teton. Egyetlen borzalmat kellett csak elviselni, hogy a sofor – ahogy altalaban szoktak – gyakorlatilag vegigdudalta az utat, elkepeszto hangja volt. Gergo szerint a fek helyett is a dudat hasznaljak, meglehet.

Haridwar az esot leszamitva kellemes volt. Ejszaka sikerult megneznunk a varos orias Shiva szobrat is.

Ez egy Varanasihoz hasonlo szent hely, Gangaban furdozessel, halottegetok nelkul. Erdekes  volt fellibegozni az egyik templomba, ahova a bejutas olyan volt mintha valami focimeccsre mentunk volna, orditozassal, ugralassal. Mindenkinek be szabad mennie, nemi szurot megis jelent, hogy le kell venni a cipot, es ez bizonyos szakaszokon komoly lelkierot igenyel.

Most ismet Delhiben, par ora mulva indul a gepunk.

Kedvenc reszeim: mecsest usztatni a Gangeszon, vonatrol, buszrol leszallni, csomagokat nem szetazva talalni, Gergo, birsalma shake

Nagy fajdalom: Darjeeling ota sehol sem tudtam momot enni

Szereencsenk: most eppen semi bajunk (a delutani sutizes es a nyers mango is jol beepult, ugy tunik)

Pech: hetfore tervezni Delhi-I latvanyossagokat

Bizarr: a tuvel es vattaval feled kozelito utcai fultisztito, a mac vegee burger, hogy a szallodakban gyakorlatilag nem mossak a lepedoket (vagy mintha nem mosnak.

Borzaszto: India

Fantasztikus: India es Nepal

Vagyis: India szeretheto, szeretjuk is, faraszto , faradtak is vagyunk. Jo kis turat csinalunk majd  egyszer mindabbol, ami most kimaradt.  Kar, hogy vege,  nem szeretem a veget ernek az utazasok erzest.

Ezzel egeszitenem ki:

Masodik napunk Darjeelingben valamelyest kenyelmesebbre sikerult mint az elso. A szallas a korulmenyekhez kepest egeszen turheto volt, es aludni is tobbet tudtunk. Sajnos egesz nap szakadt az eso, ami azon tul, hogy nem tette lehetove a tobboras setalgatast, a nehany nappal ezelotti megfazasbol valo labadozast sem konnyitette. Ezzel egyutt a megfazast sikerult legyurni, es az emesztorendszerunkben megjelent kisebb felfordulason kivul semmi bajunk nem volt. Darjeelingben megprobaltuk felkeresni a Tibeti Menekult Kozpontot, ami a varostol mintegy 15 km-re volt a hegyek kozott.

Dzsippel mentunk, de valahogy eleg messze tett ki a sofor, ezert viszonylag sokat kellett az esoben setalnunk a kozpont fele. A kozpont evtizedekkel ezelott alakult, amikor a Kinai Nephadsereg megszallta Tibetet, s onnan nehanyan Darjeelingbe menekultek. Ma mar iskola is van, es varjak a turistakat.

Szerencsenkre az egyik taborban lako visszavitt a varosba, egy etterembe, ahol legalabb 2-3 orat eltoltottunk: remek etelek voltak.

Viszonylag koran lefekudtunk annak erdekeben, hogy hajnalban meg ossze tudjunk pakolni es biztosan elerjuk a vonatot. A vonatut remek volt. Erdekes modon, mar a cel elott 3-400 km-rel a napnal is vilagosabb volt, hogy legalabb 8 orat kesik a vonat, es megsem fujtak le a menetet (ez a menetido egyharmada). Hajnalban Delhiben szerencsenk volt: nem igazan esett az eso es atejteni sem akart senki (vagy csak  nem hagytuk).

Haridwarban gyorsan talaltunk szallast es rogton fel is mentunk az egyik templomba (Chanda Devi). A kornyezo hegyek tetejen 4 templon van, amit a hinduknak idorol idore fel kell keresniuk. Libego vitt fel a hegy tetejere, ahonnan pazar volt a kilatas. A templom voltakeppen egy kisebb templom-egyuttes, sok-sok szoborral (balvannyal), amit istenkent tisztelnek a zarandokok. Jo volt a hangulat, sokan furcsan neztek, hogy mit keresunk ott. Az ahitat egeszen erdekes tipusat lehetett megelni: mindenki kiabalt, mint egy focimeccsen es mindenki vidam volt. Volt egy asszony, aki sikitozott, amikor meglatta az egyik elefantfeju istenszobrot. Az egyik szobor elott sokan rottak le kegyeletuket, ezert arrebb alltam. Akkor egy szerzetesfeleseg szolitott meg, aki megkerdezte, hogy hivnak, honnan jottem, es elkezdett valamit mormolni, mikozben a szemembe nezett. Aztan le kellett hajolnom, ravagott egy nagyot a hatamra a nevem kimondasa kozben es felkotott egy fonalat a csuklomra. 10 Rs volt a tiszeteletdij. A templomok kozott rengeteg majom volt. A templombol remek kialatas nyilik a szent varosra, ahol a helyiek szerint annyira tiszta a Himalajabol lezudulo szent viz, hogy vetek nem furodni benne es nem inni belole. En azert inkabb kihagytam, mert nem nyerte el a viz tisztasaga tetszesemet.

Arra gondoltunk, hogy alszunk meg egy nagyot ejszaka annak erdekeben, hogy az utolso napot Delhiben alvas nelkul tolthessuk. Reggel hetkor viszont zorgettek az ajton, hogy kerunk-e csajt. Alig birtuk elzavarni a szobapincert. Delhi fele legalabb olyan konnyen talaltunk buszt, mint Haridwar fele (mindossze 145 RS fejenkent). Sajnos eleg keson ertunk Delhibe, ugyains a buszon tonkement valami es meg kellett allni egy telepulesen (fogalmunk sem volt rola, hogy hol vagyunk – nyilvan valahol a semmiben) es nagyon szet kellett szedni. Szerencsere sikerult megjavitani es este 9 korul meg is erkeztunk Delhibe. Szallast is talaltunk a tovabbra is romos allapotban levo Main Bazaar-on, aztan aludni is lehetett.

Kisse olyanok voltak Darjeeling es Hardwar kozti napok, mintha valamifele termeszeti eletet eltunk volna: az idojaras, a taj es a korulottunk levo emberek is ezt erositettek bennunk. A nyers ero, a termeszet nyers ereje, ami hatalmaba keriti itt az embert.

Delhi viszont egy igazi metropolis a maga minden csunyasagaval es minden elonyevel. Sajnos a Lotus templomot es a Red Fort-ot sem tuduk ma megnezni (mert hetfon minden zarva). Viszont rengeteget riksaztunk es bejotottunk a Jama Masjidba is (India legnagyobb mecsete). A mecset Old Delhiben van. Rengeteg bazar es uzlet kozott. A XVII. szazadban epult es 25.000 ember fer el benne. Nagyon nyugalmas volt bent (annak ellenere, hogy fejenkent 200 Rs-t kellett a feherembernek fizetnie).

A mecset korul pedig regeteg uzlet, ahol remek eteleket, italokat, ruhakat, stb. Lehetett vasarolni. Akarcsak a Connaught Place-en es a Paharganjon is, ahol most az utolso sorokat irom. Korulottem kinai, nemet es amerikai zsakosok teszik ugyanzt mint en. Nehany ora mulva indul a gep. Sok mindenre nem maradt ido ez alatt a harom het alatt. Arra jutottunk, hogy talan erdemes lenne visszajonni es bepotolni mindazt, ami kimaradt.

Vélemény, hozzászólás?